A hetedik alaptörvény-módosításhoz benyújtott bizottsági módosító javaslat az állam minden szervének kötelességévé tenné az alkotmányos önazonosság mellett a keresztény kultúra védelmét is. „Keresztény kultúra nélkül nincs Európa és Magyarország” – ezzel indokolják a javaslatot, hozzátéve, hogy Európában jelenleg olyan folyamatok zajlanak, amelyek eredményeképpen Európa hagyományos kulturális arculata átalakulhat.

Bekerülhet az alaptörvénybe a keresztény kultúra védelme - Mandiner/MTI

A törvénymódosítás szembemegy a modern demokráciák alapértékével, az egyház és az állam szétválasztásának elvével, az ideológiailag semleges állam követelményével.

Magyar Liberális Párt: Vallásmentes Alaptörvényt! - Mandiner/MTI-OS

A ma liberalizmusnak nevezett ideológia legnagyobb trükkje, hogy kitalálta az „ideológiailag semleges állam” ideáját. Pusztán logikailag, az a problematikus ezzel a gondolattal, hogy az ideológiai semlegesség is ideológia. Nem létezhet „ideológiák feletti” ideológia. Ez egy blöff. A ma liberalizmusnak nevezett ideológiának ezzel az a célja, hogy önmagát az ideológiák fölé helyezze, s úgy állítsa be a dolgot, mintha szerinte a kívánatos „semleges államnak” nem lenne ideológiája. Ez a „semleges állam” úgymond egyenlő távolságot tart mindenféle ideológiával, vagyis valóságértelmezési elbeszéléssel szemben, ide értve a vallásokat is. Csakhogy miután az ideológiai semlegesség eszméje is kőkemény ideológia, az „ideológiailag semleges állam” ideológiája mögötti szándék nem más, mint egy nagyon is konkrét, önmagát liberálisnak nevező ideológia állami szintre emelése. A kulturális hegemóniára törekvésnek ez a szándéka ráadásul a „semlegesség”, avagy az ideológiai ártatlanság nevében történik.

Ez az ideologikus blöff arra az axiómaként kezelt feltételezésre épít, hogy a társadalom nem más, mint magánszemélyek számtani összessége. Az államnak az a feladata, hogy biztosítsa az egyén számára a saját meggyőződés követésének a külső feltételeit. Nincs szükség tehát semmiféle, a társadalmat megalapozó, s az államiságban megtestesülő ideológiára, kivéve arra az ideológiára, mely szerint nincs szükség a társadalmat megalapozó, és az államiságban megtestesülő ideológiára.

Ez lenne a semlegesség eszméje, amely persze messze nem semleges, hiszen állami szintű ideológiává teszi a nem szituált, történelmi előzmények és kulturális kontextus nélküli egyén virtuális függetlenségének az eszméjét. Ez bizony nagyon is határozott világnézeti pozíció, amely valójában tagadja az egyén eredetének történeti-közösségi vonatkozásait. Ez de facto azt jelenti, hogy nem számol az egyénnek mint egy adott közösség részének a kulturális beágyazottságával. Nem véletlen, hogy a magát semlegesnek tartó liberális államiság nem tud mit kezdeni a civilizáció fogalmával, és állítólagos semlegessége abból az általa megvalósíthatónak vélt attitűdből származik, hogy egyenlő távolságot tud tartani a vallásokban is megtestesülő valóságmagyarázatokkal szemben. Ebből fakad ma az az abszurd tétel, hogy keresztyénség vagy iszlám: mindegy. Vallás-vallás. Természetesen szó nincs itt semlegességről, hanem egy nagyon is kőkemény ideologikus diktátumról, amely úgy akarja eladni magát, mintha ideológiák felett állna. Holott a valóság az, hogy ez az ideológia az egyén feltételezett történet-nélküliségét világnézeti fundamentummá akarja tenni, s azt üzeni, hogy az egyén szabadságának a kulcsa a saját történeti-közösségi előzményeitől való szabadulás. Ez a logika viszont oda vezet, hogy a hagyományos közösségi-alapú gondolkodás úgy tűnik fel, mint az egyéni szabadságtörekvések gátja, szemben olyan törekvésekkel, amelyek az erkölcsi-kulturális identitáshagyományokat alapjaiban kérdőjelezik meg.

De ez nem egy teoretikus vita. Az állam ideológiai semlegességének az eszméje, ha mégoly hangzatosan is az egyéni szabadság jelszava mögé bújik, az önmagát liberálisnak tartó, s kulturális egyeduralomra törő állam ideológiája, amelynek egyetlen célja van, hogy relativizáljon minden más, rajta kívül álló eszmeiséget.  Ez az állítólagos semlegesség valódi funkciója.

Ez a kulturális relativizmus Európában de facto a keresztyén civilizáció folytonosságának a megkérdőjelezését, sőt létének tagadását jelenti. Így kaphatnak lábra olyan abszurd, történetileg is tarthatatlan nézetek, amelyek egyenesen ártalmasnak tartják a keresztyénség mai beemelését az európai alkotmányos identitásba.  Ez a tartalma annak az ártatlan, ám annál súlyosabb mondatnak, miszerint a hit magánügy. Nos, ennyit a magát liberálisnak nevező ideológia semlegességéről.

Ha most a magyar kormány mégis be akarja építeni az Alkotmányba a keresztyénség fogalmát, akkor nagyon is a mai európai szellemi folyamatok leglényegesebb pontjára tapint, mert megkérdőjelezi a liberális kulturális hegemóniának, azaz a semlegesnek kikiáltott, állami szintre emelt ideológiának azt a valódi természetét, amely minden egyéni szabadságtörekvéssel szemben semleges, kivéve azzal a szabadságtörekvéssel, amely az egyént közösségi-történeti kontextusba helyezi és összefüggésbe hozza a keresztyén civilizáció fogalmával

Szó nincs itt persze valamiféle restaurációról, az egyház és állam szétválasztása elvének feladásáról, hanem annál inkább arról a felismerésről, hogy igenis létezik egy átfogó és összegző európai kulturális identitás, amelynek legszélesebb, megváltozhatatlan és felszámolhatatlan kerete a keresztyénség. Az az európai állam, amelyik ezt nem ismeri fel, s polgáraira a kulturális relativizmus állítólagosan semleges ideológiáját akarja ráerőltetni, bukásra van ítélve, mert nem ismeri az egyén eredetének történelmi időkön átnyúló civilizációs vonatkozásait, minek következtében nem is érti az embereket. Ez hétköznapiasan úgy hangzik, hogy a liberalizmus nem érti a vidéket. 

Talán egyszer majd az önmagát liberálisnak tartó európai ideológia is felismeri saját történetiségének zsidó-keresztyén előzményeit, s rádöbben arra, hogy az állítólagos semlegesség tartalma nem lehet a keresztyén civilizációval való szembehelyezkedés. Ez tévút.

A magyar kormány szándékát a keresztyénség fogalmának rehabilitációjáról pedig üdvözlöm.