Nekünk nem a természetet, hanem saját természetünket kell legyőznünk!

Áder János: Újévi köszöntő - keh.hu

Áder János köztársasági elnök újévi beszédében mondott egy mondatot, amely akár a 21. század paradigmatikus mondata is lehetne: „Nekünk nem a természetet, hanem saját természetünket kell legyőznünk!” Vagyis, az emberi természetet. Nem várt, pozitív fordulat ez a klímaváltozásról szóló diskurzusban. Ha ugyanis az ember az, aki veszélyezteti a természetet, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy milyen maga az ember? Már a kérdés is üdítő egy olyan korban, amely meglehetősen nagyképű módon, egyszer s mindenkorra lezártnak tekintette az emberi természetről szóló, amúgy évezredes vitát. Meglepő módon a klímahelyzet a közbeszédben új antropológiai fejezetet is nyithat. Üdvözlöm a fordulatot, Áder Jánosnak pedig köszönet ezért a mondatért.

Milyen a kor, amelyben ma az ember mint ember a klímaváltozás következtében kénytelen újra szembenézni saját természetének nagy kérdésével? Nos, ez a kor egy olyan kor, amely már elég régóta kétségbe vonja, hogy az emberi természet fogalma egyáltalán értelmes fogalom. Az emberi természet fogalma ugyanis állandóságot feltételez. Ez a kor egy olyan kor, amelyben valahogy bevett hiedelemmé vált, hogy nincs olyan, hogy emberi természet. Az ember történelmi korok, struktúrák, körülmények lenyomata, nem kell tehát azt feltételezni, hogy az emberben lenne bármilyen, a történelmi idő rétegein túlnyúló fixáltság, amelyet azonosítani lehetne valamiféle antropológiai állandóval, az emberi természetnek nevezett meghaladhatatlan adottsággal.

Ez az antropológia, amely felszámolta az emberi lényeg állandóságának hitét, egyúttal megnyitotta az utat egy olyan utópisztikus, illuzórikus emberkép felé, amelyre a szekuláris messianizmusok egész sora épült. Ez a szép, új világ hite, amely felmentette az embert a keresztyén emberkép nyomasztó súlya alól, s amely elhitette, hogy a világban tapasztalható egyetemes rossz nem az emberben van, hanem a történelmi körülményekben. Az eredendő bűn tanára épülő keresztyén antropológiát azért kellett lenézni és elvetni, mert igazolni kellett, hogy a bűntől mentes ember megteremthető, főleg akkor és úgy, ha az embert nem terheli folytonos bűntudat egy nem létező, haragvó isten ítélete miatt. A bűnös emberi természetről, vagyis az ember mindenkori erkölcsi elégtelenségéről szóló keresztyén tanítás tehát a legfőbb tudati akadálya az ember kiteljesedésének, s eljött az ideje az ember felszabadításának. Ez az alapja annak az évszázadok óta tartó általános, de valójában hamis optimizmusnak, amely ma a végnapjait éli, hiszen kiderült, hogy amit az ember önmaga nagyságának kábult hitében létrehozott, az kódolt öngyilkosság.

De nem kell csodálkozni azon, hogy ez a felhőtlen optimizmus nagyot ment az ipari forradalom óta. Mert tényleg elképesztő változások zajlottak le a külső körülményekben akár egy emberöltőn belül is, ami könnyen elhitette azt az illúziót, hogy ebben a fejlődésnek tűnő változásban maga az ember fejlődik, s az emberi természet állandóságába vetett hit az érvényét veszti.

Ellentmondásos és elkerülhetetlen módon a klímaváltozás kihívja az embert ebből a reflektálatlanul  optimista önképből, s újra kérdés tárgyává teszi önmagát, aki egyszerre alanya és tárgya annak, amit létrehozott. Elkövető és áldozat.

Meglepő fordulat, hogy a klímaváltozás kényszeríti ki a felvilágosodás és ipari forradalom óta kibontakozó, a kapitalizmusban mára szinte egyeduralkodóvá és magától értetődővé váló hamis emberkép korrekcióját. Újra fel kell tenni a kérdést az emberi természetről, s nem kell abba a kényszeres tévhitbe esni, hogy az eredendő bűnről szóló doktrína a mítoszok és legendák régi világának eldobandó és feledhető tartozéka.

Igaza van a köztársasági elnöknek, a kulcskérdés az, hogy miként lehet legyőzni az emberi természetet. Nos, a válasz az, hogy a teremtett ember önerőből sohasem haladhatja meg teljesen önmagát, csak a Teremtővel való eszkatologikus közösségben. Éppen ezért, Isten óvjon meg bennünket attól, hogy a klímahelyzet nyomán új önjelölt világmegváltók korszaka köszöntsön ránk. Mert ne legyenek kétségeink afelől, hogy új hatalmi aspiráció jelentkezik be megváltónak. Az emberi természet már csak ilyen. Eddig zöld megváltó még úgysem volt.

Viszont túl a politikán, a klímaváltozás okozta fenyegetettségben eljött az emberi természetre vonatkozó újrakérdezés ideje, illő megrendültséggel: ki is ez az ember, aki midőn nagyképűen azt hitte, hogy a földi paradicsomot építi fel, saját sírját ásta meg? 

Kyrie eleison.