"Ha nem akarunk bunkerszerűen bezárva élni életünk végéig, vagy addig, amíg a vakcinát fel nem fedezik, amelynek időpontja teljesen bizonytalan (...), akkor két lehetőség van": sikerül jól újraindítani az életet és "lehetnek meglepetések" - fejtette ki, úgy folytatva: ha az élet újraindításakor a vírus elszabadul, akkor hirtelen kellene előállítani több tízezer kórházi ágyat és több ezer lélegeztetőgépet, ami lehetetlen.

Ezért a felelősségteljes magatartásnak azt tartja, ha kiépítik azt a kórházi kapacitást, amelyre a legrosszabb esetben szükség lehet. A védekezés első szakaszának az értelme a vírus terjedésének a lassítása, hogy felkészítsék az egészségügyet egy korábban példátlan terhelésre.

Fokozatosan, szigorú menetrend mellett újraindítható az élet a védekezés második szakaszában - koronavirus.gov.hu

Csak a mesében van olyan, hogy létezhetnek olyan, az egész társadalomra vonatkozó döntések, amelyek ne sértenének részérdekeket. A magamfajta állampolgár számára, aki szereti egészben látni a dolgokat, s valahogy értelmezni, egészen szórakoztató, hogy napjainkban mintha mindenki járványügyi szakértővé vált volna. Ami persze érthető, hiszen valamiképp mindenki értintett, s mindenki a maga szemüvegén keresztül nézi a dolgokat. A részigazságok száma végtelen. Ám nagy kérdés, hogy ha a különböző véleményekben vannak is igazságmorzsák, mégis, a járvány kezelésének miféle egységes forgatókönyvét lehetne megalkotni úgy, hogy azzal mindenki egyetértsen, s ne sérüljön semmilyen csoport érdeke sem? Nos, nem létezhet ilyen forgatókönyv. Nincs olyan hatalom, amelyik egy ilyen krízishelyzetben úgy tudna az egész társadalmat érintő döntést hozni, hogy az ne generáljon egyúttal konfliktusokat is. A kérdés nem igazán az, hogy elkerülhető-e a konfliktus, avagy sem, hanem az, hogy milyen konfliktus felvállalása szolgálja inkább az egész társadalom érdekét?

Nos, ami engem illet, azt gondolom, hogy Orbán Viktor kormányfő legutóbbi nyilatkozatából, miszerint május elején elkezdődik a vírus elleni védekezés második szakasza, egy egészen koncepciózus forgatókönyv bontakozik ki. Nem mintha a kormányfő birtokában lenne a jóslás képességének. Míg nincs vakcina, nincs ember, aki meg tudná mondani, hogyan alakul ez a történet a vírussal. Ám mégis, döntés született. A döntés arról szól, hogy májusban újra indul az élet. Mire fel? Titokban megtalálták az ellenszert? Kiszámították? Tudják előre, hogy a vírus nem fog újra lecsapni?

Nyilván nem. Csak van itt egy irtózatosan nehéz döntési helyzet. El kell dönteni, mi jár nagyobb kockázattal és konfliktussal: az, hogy egész iparágak állnak le, míg ez a krízis végleg és megnyugtatóan lezárul, avagy az, hogy újraindul az élet annak ellenére, hogy a járványveszély még messze nem múlt el?

Vegyük sorra.

Ha egész iparágak állnak le, várva a járvány nem látható végét, ez azt jelenti, hogy sorra becsődölnek az érintett vállalkozások, nő a munkanélküliek száma. Lehet sorban állni segélyért, meg élelmiszerért. Mert nem az lesz a kérdés, hogy mikor a legoptimálisabb boltba menni, hanem az, hogy maradt-e még néhány forintom kenyérre. Vagy azt lehetne csinálni, hogy az állam ingyenpénzt osztogat kölcsönből. Nem kétséges, egy jó kis államcsőd jól jönne sokaknak, akik ezt a mai magyar „fasiszta diktatúrát” szeretnék végre eltakarítani az útból a „jogállamiság” nevében.

A másik lehetőség, hogy újra indul az élet, amiben magától értetődően ott van a tömeges megbetegedések lehetősége. Igaz ugyan, hogy az egészségügy a kórházi ágyak egy részének felszabadítása által is nem kis kockázatot és konfliktust felvállalva felkészült, de nem kell különösebb jóstehetség annak előrejelzéséhez, hogy a halálos áldozatok száma főleg az idősebbek körében akár brutális méretekben is nőni fog. Ez bizony elég riasztó.

De el kell dönteni: a magyar társadalom egésze szempontjából mi a fontosabb? Várni bezárkózva a járvány lecsengésének előre nem látható végét, a vakcinát, ezzel kockáztatva milliók, s végül az ország teljes anyagi ellehetetlenülését, avagy újraindítani az életet, ezzel azt kockáztatva, hogy a betegségben meghaltak száma nőni fog?

Nyilván az előbbi a kockázatosabb, még akkor is, ha minden áldozatért fáj a szívünk.

Csakhogy vannak konfliktusos helyzetek, amikor nincs ideális döntés. Csak a mesében. Ez ilyen. S azt gondolom, hogy a kormány jó döntést hozott.

Mondom ezt akkor is, ha személy szerint az érintett korosztályhoz tartozom, s messze nem vagyok feldobva attól, hogy az élet újra indulása májusban nagy veszélyt jelenthet a számomra.

De mégis, a személyes érdeken túl, talán van fontosabb is: megelőzni az ország teljes szétesését.