Tudta, hogy Áprily Lajos írta kedvenc énekeskönyvi énekeink szövegét? Hogy Tompa Mihály, egyik úrvacsorai énekünk szerzője református lelkész volt? Hogy Szenci Molnár Albert nem egész száz nap alatt fordította le a 150 zsoltárt?

Magyar költők énekei - parokia.hu

Ma reggel is olvastam érdekes híreket (túlélte egy indonéz férfi a repülőutat a futóműben elrejtőzve, nem-semleges mellékhelységek a Fehér Házban), de inkább foglalkozzunk az énekléssel. Nem, nem sztárokkal és rádióslágerekkel, hanem a templomival. Égetően fontos (lenne). Nézzük, miért is?

Nem vagyok szakember, sem profi egyházzenész, csupán tanultam egy kicsit muzsikálni és énekelni, van némi ismeretem himnológia és liturgika terén, van egy kicsiny kórus és néhány énekkari találkozó megszervezése a tarsolyomban, s ami a legfontosabb, benne élek mai református egyházunkban. A teológia dékánja mindig azt kérte, "először mondjanak három jó dolgot, aztán jöhet a többi"; legyen így.

Három jó dolog:

1) A gyülekezet éneklő közösség, ahol énekelhetnek, és javarészt szívesen is énekelnek az emberek. Gyámoltalanabb és hamiskás torkú gyülitagokat szoktam bíztatni, hogy ne némuljanak el, mert Isten adta a hangjukat, és ha neki így tetszett, akkor nyugodtan magasztalják és adjanak hálát azzal a hanggal.

2) Énekeskönyvünkben gazdag énekanyag áll rendelkezésünkre, amire büszkék lehetünk. Vannak egészen izgalmas múlttal, nagyszerű szerzővel bíró dallamok és szövegek.

3) A vallásos énekek szövege megerősítheti hitünket. Sajnos saját tapasztalatból tudom, hogy van olyan eset is, amikor az énekeskönyvi ének szövegének olvasása nagyobb lelki élményt jelent, mint a prédikáció.

Akkor jöjjön a többi:

1) Tulajdonképpen egy átlagos istentiszteleten az Úri imádságon kívül az éneklés az egyetlen dolog, ami által az emberek aktívan jelzik, hogy részt vesznek az alkalmon. (Túl nagy kitérő lenne, ezért most azzal nem foglalkozom, hogy Károly Gáspár népe mennyire nem lapozza a Bibliát, templomba el sem hozza. Legalább az énekeskönyvet többé-kevésbé hozzák a kezükben, táskájukban, zsebükben az emberek.)

2) A fekete énekeskönyv mellett ovis mutogatós énekek és gitáros ifis énekek is elterjedtek. Fénymásolt lapokon, házi gyártmányú énekfüzeteken keringenek, mert igény van rá. Sokan használják a sárgát, azaz az ifjúsági énekeskönyvet, jóllehet templomi alkalommal alig-alig.

3) Az új énekek esetében gitáros akkordok a kotta fölé vannak biggyesztve, de ha csak zongoristánk vagy kántorunk van, akkor ez nem sokat segít. De jó lenne, ha zeneszerzéshez értők komponálnának hozzá kíséretet.

4) Még mindig az 1948-as énekeskönyvet szorongatjuk. Én konkrétan a nagyapám saláta állapotba került énekeskönyvéből "nyomom a nótát". Pedig régen gyakrabban változtak az énekeskönyvek, s nem is egységesítették azokat. Dunántúl nem ugyanabból énekelt, mint Erdély, jóllehet egy-két közkedveltebb ének onnét ide és innét oda is eljutott.

5) Az énekeskönyvünk egy része holt anyag. Gyülekezeteim nem a sor végén kullognak az ismert énekanyagot tekintve, mégis igaz ránk is, hogy vannak énekek, amiket egyáltalán nem tudunk elénekelni együtt, csak visszhangszerűen kanyarog a hang a lelkész és kántor hangja után. Nehéz ének, nem mászik bele fülbe.

6) Ott spórolunk, ahol nem lenne szabad. Ez alatt két dolgot értek: A) hiányoznak az ad notam dallamok, ezért oda-vissza lapozgatnak a kottát ismerők, de még férjem is, aki nem tud szolmizálni, de segítség neki, hogy le vagy fel ugrálnak-e a hangok egymás után. B) korálkönyveinkben nincs szöveg, ezért jobbra-balra jár a kántorkodó feje, hogy legyen hangszeres kíséret és hangos énekszó is; pedig a jobb és balkéz sorai közé 4-5 versszak beférne. Más felekezet énekeskönyvében irigykedve néztem, hogy minden éneknek van dallam kottázva, és a kántor kottájában ott vannak az énekek. Sőt olyan is van, ahol nincs külön korálkönyv, mert az énekeskönyvbe négy szólamban vannak az énekek.

7) Komor kinézetű énekeskönyv. Fekete. A fekete, ahogy sokan emlegetik. Egyik balatonfenyvesi táboroztatáskor kérdezte tőlem egy mezőföldi társunk: van egy feketéd? Fekete. Mondjuk, temetésekhez nagyon illik a külseje. Pedig egykor színes, díszes kötésűek is voltak az énekeskönyveink. A komor színnek praktikus feloldása a színes kézimunka.

8) Az emberek énekhangja a hétköznapi éneklés hiánya miatt mélyült a száz évvel ezelőtti állapothoz képest. Ezért érezzük ma úgy, hogy az egekbe vannak kottázva az énekek. Az átlagos, mondhatni legelterjedtebb kántor, aki max. a korálkönyvből tud kísérni, s nem tud egy-két hanggal alacsonyabban kezdeni, szinte kínozza a D és E hangokkal a gyülekezetet. Lelki füleimmel most is hallom a préselt verziójú Győzhetetlen én kőszálom-at vagy az abszurd humor oázisává váló Zúgó harang, ének és orgona hang sorát.

10) Vannak alkalmak, amikhez jó lenne változatosabb énekháttér, pl. házasságkötés megáldása. Tegnap esti jegyesoktatáson a menyasszony említette, hogy ő keresett esküvői énekeket az énekeskönyvünkben, de nem találta, hol vannak. Sehol, valahol, itt is - ott is? 25,167, 395 elmegy ilyen alkalomra is, az énekkar elzengi az Ifjú pár áll templomodban-t vagy az Ároni áldást és slussz?

11) Szakavatottak segíthetnének eldönteni, hogy mit énekeljünk az újabb keletkezésű énekek közül, ill. hogy amit énekelünk, az mi és honnét ered. Egyszóval szükség lenne korunk Csomasz Tóth Kálmánjára, aki kutat és válogat.

Ú, még bele sem melegedtem, és már mennyi kifogást írtam! Ez is mutatja, hogy érdemes lenne változtatni, ctrl C és ctrl V esetleg delete billentyűket nyomkodni. A "köz"vélemény szerint igény is van többre, másra, maibbra.

Hozzászólások