Az idei Szent István-napi kenyeret, Magyarország tortáját, Magyarország cukormentes tortáját és a Honvédség tortáját is bemutatták kedden a Parlamentben az augusztus 20-i programokról tartott sajtótájékoztatón.

Bemutatták az idei ország tortáját - hvg.hu

Gombóc Artúr barátunknak a csokoládé volt ama gyenge pontja. Mindegy volt neki, hogy milyen fajta, csak csoki legyen. A torták is ilyen vágytárgyak, ha ott kattog az ember fejében a desszert, sütemény, édesség, torta bűvölete, akkor bizony szinte bármilyen megteszi. Feltéve, ha van, és jó féle van. A nagy vízen túli barack államban nem volt torta. Tudod, olyan mi félénk, monarchiabeli típusok. Hiába érdeklődtem egy jó kis cuki után, égen-földön nem volt. Lestem az éttermek étlapját, faggattam a pincért, de nem volt. Beértem volna akár citromossal is, de nem volt.

Ami volt, az az egyen állagú tészta különböző színű mázzal leburítva. A nagy vízen innen, a Kárpátokon belül egy gyengébbecske házi kevertnek talán elmenne. Ám itt nem is kell megelégedni ilyen féle színvonallal! Ezt igazolja az országtorta is.

Ki szoktam próbálni minden évben, milyen is az országtorta? Nem keresem megszállottan, és nem izgat, hogy már augusztusban ízlelem-e, de amikor alkalom nyílik rá, akkor bizony megadom a módját. Egy cukrászdában leülve, szép lassan, falatonként ízlelgetve megismerkedem a zsűri által méltónak vélt cukrász csodával. Nem tudom fejből elsorolni 2007-től az országtortákat, de néhány kapásból eszembe jut, mert ott és akkor, a kóstolás alkalmával a desszertes tányér királyaként vagy királynőjeként mutatkozott be számomra. Ilyen volt a kecskeméti barackos kölestorta, amiből kicsordult a lekvár, amikor a tortaszelet hegyét levágtam. A szabolcsi almás máktorta tésztáját szinte a számban érzem most is. Voltak gyengébb hegedűsök is, amik bizonyára másoknak a fellegeket idézték, de valami miatt nekem csalatkozás volt. Hiába volt szülőföldemhez közeli tájegységről ihletett, mégsem ejtett rabul.

Az országtortával kapcsolatban azon is érdemes elgondolkodni, hogy mit jelent számunkra? Azon kérdéseken, hogy ízlik-e vagy sem, valakinek hírnevet jelent-e vagy sem, valakiknek hasznot hozott-e vagy sem, lépjünk túl! Az országtortának van egy többlete: megajándékoz és megtölt az itt vagyunk, jelen vagyunk büszke érzésével. Mert az a torta magyar, magyarországi. Igaz, csonka országi, de édességével is bizonyítja, hogy lám-lám, itt van egy nép hagyományaival és élni akarásával, a maga kényszer(ítés) szülte keretei között, s nem adja fel. Ahogy a cukrász sem adta fel számtalan kísérletezés közepette. Vállalta az utat, mellyel elérhette az íz, forma, állag harmóniáját. Mindezt pedig mások parányi öröméért.

Nem Nobel-díjas alkotás, még csak nem is világra szóló történelmi tett egy-egy országtorta és annak elkészítése, de büszkeséggel tölthet el, mosolyt csalhat arcokra. Ilyen egy házi "kreálmány" is. Amikor édesanyák, nénék, barátnők vagy gyülekezeti tagok tesznek eléd egy-egy süteményt vagy tortaszeletet, akkor bizony érezhető a figyelmesség és szeretet. Sőt, a belesütött szeretet! Ne csak belesütött, hanem belevarrt, belekevert, belemintázott, beleformázott, belemondott, beleszerelt, beleszámolt szeretete legyen cselekedeteinknek, és akkor a ruháink, festéseink, étkészleteink, tanításaink, eszközeink és teljesítéseink is örömei lesznek másoknak...