„Zenéből jöttünk és zenébe érkeztünk” a református zenei fesztivál nyitó napjának estéjén. A rendezvény egyik leglátványosabb programja, a fáklyás menet a Bakáts térről indult.  A fővárosi turistanegyeden át több mint ezer keresztyén vonult zsoltárokat énekelve a Kálvin téri református templomig, ahol Bogárdi Szabó István püspök szolgálatával tartottak késő esti zenés áhítatot.

                                                Isten igéje a kotta - parokia.hu

Magyar Református Egyházunk május utolsó hétvégéjén – ha jól tudom – immár 13. alkalommal rendezte meg Budapesten a Református Zenei Fesztivált. Szintén ezen a hétvégén az Őrségi Református Egyházmegye is – talán ez volt már a 9. alkalom – megrendezte hagyományos kórustalálkozóját, ezúttal Zalaegerszegen, amelyen  gyülekezetünk kórusa is részt vett. Miközben hallgattam az énekkarok szolgálatát, feltettem magamnak az alcímben szereplő kérdést: miért jó énekelni?

 

Először is talán azért, mert az éneklés segít rendben tartani szívünket, lelkünket, életünket! Egy olyan világban élünk, amely egy mesterséges világ, a maga technikai környezetével és gépek garmadájával, s ahol ez utóbbiak  lényegesen többet szólnak, üzennek, kattognak, zúgnak és zenélnek nekünk, mint amennyit személyesen kommunikálunk egymással, szóval egy ilyen világban jó megszólaltatni és meghallani az emberi hangot, a vox humana-t! Egy olyan világban élünk, amelyben a ráció és a hűvös értelem dominál, amelybe legfeljebb zenei show műsorok és brazil szappanoperák próbálnak mesterségesen gerjesztett romantikát és ál-érzelmeket becsempészni, s amelyből kiszorul az igazi érzelmek és a lélek tiszta világa! Egy ilyen sivár érzelmi és lelki közegben jó beleélni magunkat abba, amit és amiről éneklünk, legyen szó egy népdalról, egy zsoltárról vagy egy lelki énekről! Egy olyan világban, ahol minden a szenzációra és a rosszra van „kihegyezve”, jó a világot, az életet, s benne a magunk kis életét a maga természetességében és teremtésbeli jóságában érzékelni és megénekelni!

Aztán azért is jó énekelni, mert az közösséget teremt! Ezt mi átéltük már a kezdeti időszakban, amikor mindössze hatan voltunk, s kérdéses volt, hogy lesz-e belőlünk egyáltalán egy énekkar...? Az Isten azt akarta, hogy legyünk, hogy énekeljünk, s most átlagosan 12-15-en szoktunk csütörtökönként összejönni! A legkülönbözőbb egyénekből összeverbuválódott társaság...! Van  köztünk református és katolikus, egyetemista és nyugdíjas, családapa és kismama... Túl a szolgálatokon és a próbákon is igyekszünk figyelni egymásra, számon tartjuk egymást, próbáljuk megosztani egymással örömeinket vagy éppen szenvedéseinket és gyászunkat. Vannak köztünk egyedül élő tagok, akiknek -azt hiszem – különösen is sokat jelent, hogy van egy fix közösség, ahová tartoznak. De a családosok is átélhetik alkalomról alkalomra azt a lelki pluszt, amit igazából nem is a közösség, hanem az a láthatatlan Valaki tud nyújtani, aki mindig közöttünk van, akinek a nevében együtt vagyunk, akinek a szeretetéről próbálunk énekelni! Igen, Ő az értünk meghalt és feltámadt Jézus Krisztus!

Végül azért is jó énekelni, mert az éneklés csodálatos módon megerősíti Istennel való kapcsolatunkat! Szoktuk is mondani, hogy a zene, az éneklés kiemel a mindennapok ügyes-bajos dolgai közül, szárnyára vesz, s az Istenhez emel! S hogy ez ne legyen szeszélyes, lelki csapongás vagy érzelmi hullámvasút, fontos, hogy verbálisan, az értelemhez is szóljunk: ezért van nálunk az a gyakorlat, hogy minden próbán 5-10 percben meghallgatjuk az igét, Isten útmutatását, akár egy újságcikk, egy vers vagy egy bizonyságtétel formájában. S persze ott vannak az énekek, melyek „belénk épülnek”, belső világunkká lesznek, a legnehezebb, legmagányosabb élethelyzetekben is váratlanul megszólalnak bennünk, bátorítanak, vigasztalnak és boldogsággal töltenek el, általuk maga az élő Isten beszélget velünk, Ő szól hozzánk!

Hát -többek között- ezek miatt az áldások és lehetőségek miatt jó énekelni. Ezért hadd biztasson bennünket ez a mai reposzt is a különböző zenei rendezvényeken való részvételre, s még inkább, aktív éneklésre. Egy kicsit magunknak, sokkal inkább egymásnak, de mindenek fölött az Istennek! Cantate Domino! Énekeljetek az Úrnak!