Sikeresen élesztettek újra a járókelők és a kiérkező mentők egy 60 év körüli férfit szombat délután Szombathely Főterén. A férfi hirtelen esett össze, vérkeringése, légzése leállt, és életét csak az azonnali beavatkozással lehetett megmenteni. A húsvéti (az ünnep üzenete a feltámadás, a halál felett aratott győzelem) történet különlegességét az is erősíti, hogy éppen ezen a téren zajlik évről évre a lakosság csoportos újraélesztés-oktatása és a fiatalok újraélesztési rekordkísérlete.

Csodálatos eset Szombathelyen: különleges újraélesztés történt - inforadio.hu

Irigylem egy kicsit Győrfi Pált, az Országos Mentőszolgálat kommunikációs és pr igazgatóját... No nem a népszerűsége és a tánctudása miatt, hanem a hitelessége okán... Arra gondolok, hogy az általa képviselt „cég” sikeres tevékenységét bizonyítottan tudja proklamálni pl. ezzel a szombathelyi esettel. Ráadásul, mintha a Mindenható Isten is úgy rendezte volna a véletleneket – a helyszínt, a város főterén, éppen ott, ahol egy újraélesztési rekordkísérletben 2147 ember vett részt tavaly nyáron és most éppen húsvétkor zajlott élesben egy ember életének a megmentése – hogy Győrfi jó kommunikációs érzékkel csodáról beszélhetett. Egy kicsit átjött a mi „területünkre...” Oda, ahol nekünk kellene (?) valamit produkálni... Hogy amiről húsvétkor is beszélünk, azt igazolni is tudjuk...

 

 

Olvasva a szombathelyi csodáról, két eset jutott eszembe. Az egyiket átéltem, a másikról (csak) hallottam, olvastam. Mindkettő a hetvenes években történt.

5-6 éves gyermekként több alkalommal is részt vehettem azokon az „illegális” egyházi ifjúsági táborokban, melyeket Zánkán tartottak apámék, egy pincéből átalakított nyaralóban. Több, azóta országosan is ismert lelkész szolgált ezeken a heteken, többek között Németh Géza, az akkori kommunista idők egyik legjelentősebb egyházi ellenzéki személyisége, az Erdélyi Gyülekezet későbbi lelkésze. Nos, történt, hogy éppen balatoni fürdés volt a délutáni program, lent voltunk a strandon, amikor egyszer csak pillanatok alatt hatalmas tömeg verődött össze. Afféle kíváncsi gyermekként én is odamentem, s megtudtam, hogy egy másik táborból, egy 6-7 éves kislány rosszul lett a vízben, s már csak élettelen kis testét tudták kihozni a partra. A körbegyűlt tömeg közepén feküdt a lány, a távolból már lehetett hallani a közelgő mentők szirénáját. Én annyit láttam, hallottam, hogy Géza bácsi a lány fölé hajol és az Ég felé emelt kézzel hangosan imádkozik. „A Názáreti Jézus nevében kelj fel, ébredj fel...!” A csoda elmaradt. A kislány meghalt. S ez a történet azóta is bennem él.

A másikat Dr. Szathmáry Sándor professzor úrtól hallottam, ill. olvastam a János evangéliumáról szóló igehirdetéses könyvében (Élő vizek folyamai), Lázár feltámasztásának történetét illusztrálandó... „Indonéziában, 1970-ben hatalmas ébredés volt, amilyen talán a földön Jézus ittléte óta sem volt. (…) Történt egy alkalommal, hogy egy Mel Tari nevezetű lelkész, aki pár évvel ezelőtt Magyarországon járt és maga mondta el a történetet, prédikált, erről az igéről: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Hallgatják sokan, kint vannak a szabadban, egyszer csak szembe jön velük egy temetési menet. A törzsfőnök vezeti, egy hozzátartozója halt meg, viszonylag fiatalon. Elmegy a gyülekezet mellett, ahol a prédikáció hangzik. Megüti a  fülét, ahogy a lelkész mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Megállítja a halotti menetet, odafordul a lelkészhez és azt mondja neki: vagy igaz, amit mondasz, de akkor ez ma is igaz, vagy nem igaz, de akkor ez régen sem volt igaz. Itt van a halott, azt szeretném, ha feltámadna! Mel Tari egész bensejében megremegett, amikor hallotta ezt a gondolatsort, amit feléje zúdított ez a pogány törzsfőnök. Nem tudta mit tegyen. Feltámasztani egy embert, akit visznek a sírhoz? Ekkor Jézus azt mondta neki belülről: menj oda és az én nevemben támaszd fel! Kilépett a gyülekezetből, odament a koporsóhoz és azt mondta: „Jézus nevében kelj föl!” Az ember felült, kilépett a koporsóból, az emberek csak nézték. Nézte a gyülekezet is, a hitetlenek is, akik mohamedánok voltak. Amikor megtörtént, hogy ez az ember lábára állt és elindult visszafelé a településre, nyolcvanezer ember tért meg azon a napon...”

Azt mondják, hogy minden csoda három napig tart... Húsvétvasárnap és -hétfő után most (húsvét?)kedd van... Elmúltak az ünnepek... Maradnak a mindig új, szenzációs hírek, maradnak a régi  történeteink, maradnak a többé-kevésbé hiteles húsvéti igehirdetéseink, s az a 2-3, 20-30 vagy éppen 2-300 ember, aki meghallgat minket... És persze marad Jézus Krisztus! Ő maga mondta: „...s íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”