A budapesti közösségi biciklirendszer nevének mozaikszava, a Bubi lett a tavalyi év szava a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda (Manyszi) véleménye alapján - közölte az MTI-vel Minya Károly nyelvész Széphalmon. A múzeumok éjszakája keretében, a Magyar Nyelv Múzeumában rendezett programon szokták bejelenteni, mi lett a hazai nyelvész közösség szerint az év szava, antiszava, ifjúsági szava és költői szava.

A Bubi lett a 2017-es év szava - index.hu

Verseny mindenütt... Sportpályákon, színpadokon, a politikában, az üzleti életben, munkahelyeken, iskolákban, a mesterséges és a természeti világban... (lásd pl. az év fája, -emlőse, -hüllője stb.) S most már néhány éve a szavaink között is... Hogy melyiket használjuk leggyakrabban, szeretjük legjobban, hogy melyik a legtalálóbb, s melyik váltja ki belőlünk a legtöbb érzelmet, indulatot, gondolatot, asszociációt...? Szavaink is jönnek és mennek, közöttük is vannak állócsillagok (szeretlek...) és üstökösök, melyek egy ideig ragyognak, majd a feledés homályába vesznek... Nézzük tehát  2017-es „sztárszavainkat”...!

 

 

Bubi... Kedves szó, de bevallom, hogy engem különösen nem érint meg, minden bizonnyal a vidékiségem miatt... Sőt, mikor először olvastam, nekem nem is a fővárosi közbringarendszer, hanem egy jól fésült bubifrizura (ez meg hogy kiment a divatból...) és egy ütős francia kártya (J) jelent meg lelki szemeim előtt... Viszont azért a Bubi mégiscsak előhozott emlékezetem archívumából valamit: több mint 20 éve, svájci ösztöndíjas évem alatt, Bernben gyakran használtam egy ilyen, a Bubihoz hasonló céllal működtett kerékpárt. Ott és akkor a svájci postát reklámoztam, ezért ingyen használhattam Be-bit... (berni bicikli)

Plázaterepjáró... Az év antiszavához méltóan - s a Bubival ellentétben – negatív érzelmeket, mi több indulatokat, ellenszenvet és megvetést kellene keltenie bennem is azokkal szemben, akik használják ezt a járművet... Nos, nem nagyon sikerül feltornásznia a vérnyomásomat... Persze, persze, érzem, hallom én is a kifejezésben feszülő disszonanciát... Hogy egy nem az eredeti rendeltetésének megfelelően használt gépjárműről van szó... Amely eltévedt a XXI. század magyar társadalmának dzsungelében, s árkok-bokrok helyett a mélygarázsokig süllyedt... a fogyasztói társadalom mocsarában... Egy jármű, amely talán még inkább egy meghatározott társadalmi réteg szimbólumává válik, mint hajdanán a Mercédesz (arisztokrácia), a Volkswagen bogár (hippik) vagy a Volga és a Lada Níva (pártemberek, téeszelnökök)...

Egoszörf... A valóságos tér után a digitális világban való „közlekedés” meglehetősen új keletű terminus technikusához érkeztünk... Az év ifjúsági szava... Nagyon találó! Benne van egy korosztály identitáskeresése... (Ki vagyok én...?) Benne van a III. évezred világának és emberének individualizmusa és önző életfelfogása... Benne van napjaink egyen-(szub)kultúrája, hisz az összetett szó mindkét tagja „nemzetközi vizeket” (görög ill. angol) érint... S mindezek fölött  ez a szó érzékelteti velünk, hogy ez egy olyan tevékenység, ahol azonban mégsem minden az egón múlik, hiszen nem tudjuk, merre fúj bennünket az internet szele, milyen érzelmi hullámhegyeket és -völgyeket fogunk bejárni, arról nem is beszélve, hogy egy ilyen virtuális önkeresés akár végzetes is lehet, ha - Narcissushoz hasonlóan - túlságosan beleszédülnénk önmagunkba... (Zárójelben jegyezném meg, hogy ezt a „versenyzőt” - egoszörf – nem csak az ifjúsági korosztályban indítanám... Hiszen ha a középkorúak és az idősek körében mondanánk, hogy tegyék szívükre a kezüket, s  mondják meg őszintén, hogy ütötték-e be a saját nevüket valamelyik keresőbe, akkor valószínűleg meglepődnénk, hogy mennyire nemtől-kortól független „utazásról” beszélünk...)

Hímes templom... Ha az előző szavak a mozgást, a változást és a mulandóságot juttatták eszünkbe, ez az állandóságot... Azok a racionalitást, az utilitarizmust (vagy éppen az ellentétüket...), ez a szépséget... A Bubi, a plázaterepjáró és az egoszörf a nagyon is emberi világba visz minket, ez viszont az isteniből tár fel előttünk új dimenziókat... Hímes templom... Ha meghalljuk, rögtön „besípol” bennünk valami, hogy ez a jelző -hímes- már foglalt... Igen, a hímes tojás... Szép magyar húsvéti szimbólum... Számomra két üzenete is van... Az egyik természetesen a feltámadás örömhíre! Szoktam mondani a korfirmandusoknak, hogy Krisztus sírjának elhengerített sírkövére épül a keresztyénség, az egyház, minden templom, ez az alap! A hímes templom szép költői megfogalmazása viszont -mintegy keretbe foglalva – azt is sugallja -az előbb említett „csúsztatással”, áthallással -, hogy a mennyezet, a „plafon” is ez! Ne akarjunk se többet, se kevesebbet hirdetni/hallani/megélni ennél! A másik mondanivalója, hogy Istené a dicsőség! A Zentai Tünde néprajzkutató által említett „cifra, tarka, megtarkázott”-jelzőkkel ellentétben a hímes-nél érzek valami megmagyarázhatatlan isteni méltóságot... Ez nem „lart pour lart”, önmagáért, hanem Valakinek szép! Hímes... Nem a maguk kedvtelésére, hanem Isten dicsőségére faragták, festették, pingálták, hímezték... Elgondolkodtató az is, hogy míg a mai modern templomokat szinte kizárólagosan a racionalizmus és a praktikusság jegyében, tehát az ember számára építik, addig a régi, szép pl. kazettás templomok mindenek előtt és fölött az Istennek épültek...!

A nyári kerékpártúrámat az Ormánságba tervezem, ahol több szép és - hála Istennek - felújított kazettás, azaz hímes templom is található - Kovácshida, Drávacsepely, Kémes, Adorjás, Kórós...  Nem tudom, ezek közül hányat sikerül majd megtekinteni, azt sem tudom még, milyen „járművel” megyek, egy (kettő) biztos: nem Bubival és nem plázaterepjáróval...