Vajon ismerjük azokat, akik előttünk ülnek a templomban? Hány ismerős arc, és mennyi soha el nem mondott történet – harcról, kérdésekről, kétségbeesésről, reményről, hitről. A fasori református nők egy bögre forró ital mellett kezdték el történeteiket egymással megosztani. (…) Nehéz elfogadnunk a saját sebezhetőségünket, pedig nem kell tökéletesnek lennünk. És mivel nem is vagyunk azok, Jézus így szeret minket, és így halt meg mindannyiunkért. (...) Viszont ott vannak, akik egyedül vannak, akiket tragédia ért. Mindenkinek az jut eszébe róla, és nem mernek hozzá szólni. Aki családban élt, de elvált, és úgy próbál visszatérni a gyülekezetbe, annak nehezebb visszaintegrálódnia. Sokan vannak így, többen, mint gondolnánk.

Ezek a napok, hetek, hónapok (is) a nőkről, asszonyokról szóltak (vagy kellett volna szólniuk...). Mire gondolok? Bálint nap (Valentin)... Házasság hete... Nőnap... Ökumenikus női világimanap... S ehhez még hozzávehetjük, hogy gyülekezetünkben január első vasárnapja óta Rúth könyvét olvassuk hétről hétre, amely alapjában véve egy családtörténet, azon belül egy kialakuló házasság története, s több nehéz sorsú, marginális helyzetben lévő nő (Rúth, Naómi) élettörténete. Ez utóbbi két esemény(sorozat) kapcsán egy-egy gondolattal én is szeretnék hozzászólni a kiemelt cikkben leírt, a fasori református nők közötti beszélgetéshez. Csak úgy, a nők védelmében...

Kezdjük az imanappal, amelynek anyagát az idén a szlovén keresztyén asszonyok állították össze. Korábban sok olyan ország is bemutatkozott, ahol a keresztyének üldöztetéseknek vannak kitéve vagy éppen a nők, asszonyok naponként kénytelenek különféle atrocitásokat, sérelmeket vagy „csak” hátrányos megkülönböztetést elszenvedniük. Ezekhez képest azt gondolhattuk volna, hogy a fiatal, szabad, demokratikus, s viszonylag jó életszínvonalat képviselő Szlovéniából, ill. az ő bemutatkozó anyagukból csupa mosolygós keresztyén asszony-arc fog ránk mosolyogni... Ehelyett Marjeta és családja hívő keresztyénként, a kommunista országban másodrangú állampolgárként – mint annyian az akkori Jugoszláviából (is) – Nyugatra disszidált, Mojca sokáig egyedül nevelte gyermekét, Marija családjában a munkanélküliség jelent mindennapi megélhetési nehézséget, Ema az alkohol okozta erőszak áldozata, Natasha pedig roma származású, aki elmondta, hogy hányan élnek ma is lehetetlen életkörülmények között, folyóvíz és áram nélküli házakban, s hogy a gyerekek nehezebben jutnak be az iskolákba, ahol kigúnyolják és kirekesztik őket... Nem tudom, csak gyanítom, hogy van ebben némi tudatosság a szervezők részéről, hogy olyan asszonysorsok kerüljenek bemutatásra, akik egyben egy-egy társadalmi problémát is megszemélyesítenek, akik arról tanúskodnak, hogy  nem feltétlenül „fenékig tejfel” még ott sem a keresztyén nők, asszonyok, családok élete sem, akik mutatják, hogy bizony van kikért imádkozni ott is..!

És folytassuk Rúth könyvével. Annál is inkább, mert a mi kis bibliakörünkben is jó, „életszagú” és különösen is őszinte beszélgetéseket generált Rúth helyzete, hűsége, bátorsága, Naómi, a háromszoros gyászt elszenvedő anyós sorsa, s vegyük még ide Bóázt is, aki feleségül vette Rúthot. Nézzük kicsit részletesebben, visszafelé haladva. Kezdjük Bóázzal. Neki az önzetlen, segítő, gondviselő attitűdjét emelhetjük ki. Ahogy, amilyen figyelmes szeretettel fordult Rúth felé. Tettekkel – pl. utasította az aratókat, hogy szándékosan hagyjanak el maguk után kalászokat, hogy azokat a szorgalmas fiatalasszony összeszedegethesse... – és szavakkal. „Fizessen meg tetteidért az Úr, legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.” (2, 12) Amikor ezt mondta, akkor még nem sejt(h)ette, hogy ebben az oltalomkeresésben Isten őt fogja eszközül felhasználni... Folytassuk Naómival, csak címszavakban: menekülés... Meghal a férje, aztán az egyik fia, végül a másik... Ott áll idegen földön, asszonyként, özvegyként, összetörten... Újabb költözés, vissza Betlehembe... Ahol újra talpra kell állni... S ebben segít hűséges menye és elhunyt férje nagylelkű távoli rokona, Bóáz. S olyan szép Rúth könyvének záróképe: ölében unokájával, fogadott gyermekével, Isten „kárpótlásával”, Óbéddal! Végül Rúth: Ő is „többszörösen hátrányos helyzetű”, nő, özvegy, idegen (Izráelben), pogány... S még ezeken felül erkölcsileg is támadható helyzetbe kerül, amikor Naómi merész tanácsára a szérűn fekvő Bóáz lábához fekszik naplemente után... Mégsem véletlen, hogy mindezek ellenére ősanyja lehet Dávid királynak, s így bekerülhet neve Jézus nemzetségtáblázatába (Mt. 1, 1-17) is! Az pedig külön „megérne egy misét”, hogy milyen asszonyokkal kerül egy „táborba”: Támárral, aki paráznának öltözve csábítja el apósát, Júdát (Gen. 38), Ráhábbal, aki hivatásos parázna  (Józs. 2, 1) volt, bár fontos szerepe volt Izráel népének honfoglalásában és Betsabével, aki elcsábította Dávid királyt, s ezzel férje halálában is felelőssége van... És mégis olyan csodálatos, ahogy Isten védelmébe vette még ezeket az idegen, parázna asszonyokat is! Ők  is ott vannak Jézus családjában, kegyelme oltalmában!