A marosvásárhelyi Vártemplomban vasárnap délután ünnepi istentisztelet keretében
mutatták be azt gyűjteményes kötetet, melynek írásait a reformáció 500. évfordulója kapcsán sorozatban közölte a Népújság. A sorozat ötletgazdája Ötvös József vártemplomi – most már nyugalmazott – lelkipásztor volt, aki hétről hétre hatvan alkalommal bocsátott a szerkesztőség rendelkezésére egész oldalnyi anyagot, melynek főszerkesztőnk, Karácsonyi Zsigmond biztosított keretet és megjelenési felületet. A kordokumentumnak számító írások az ötletgazda, Berekméri Árpád-Róbert és Gálfalvi Ágnes szerkesztésében kerülnek az olvasó kezébe.

Protestáns Marosvásárhely - e-nepujsag.ro

Úgy gondolom, a címben szereplő szavak némi magyarázatra szorulnak... De ha a pluszt megmagyarázom, mindjárt érthetővé válik az egész... Szóval a plusz egyrészt az Erdélyre vonatkozik, nevezetesen, hogy ez a mai reposztom a múlt keddi, Erdélyről, azon belül Kőrispatakról, még tovább szűkítve a szalmakalapról szóló írásom ráadása lenne, másrészt a reformáció 500-ra: hiszen az 501. évfordulóra jelent meg az a könyv, amelyet most, immár a reformáció 502. évében kaptam ajándékba marosvásárhelyi testvérgyülekezetünk lelkipásztorától... Tréfásan tehát, egy olyan ajándék után, amely az ember fejére kerülhet, következzen egy olyannak az ismertetése, amely a fejébe kerülhet... Mármint a tartalma... S akkor leírnám röviden, miért is örülök ennek a könyvnek..!

 

 

Először is azért, mert úgy gondolom, hogy ma, az internet világában egy könyv még inkább érték. Még jobban a maradandóság szimbóluma is egyben. S amikor a reformáció 500. évfordulójának méltó megünneplése bármilyen gyülekezeti közösségben, bármilyen szinten felmerült, akkor biztos megmutatkozott a maradandóság igénye is! Hogy pl. a rendezvények dokumentálva legyenek, megfelelő módon megörökítve! Vagy nevezzünk el utcákat, tereket, intézményeket reformátor őseinkről! De legegyértelműbben talán a szobrok jelzik ezt a törekvést. Valamint a könyvek... Vélhetően ez inspirálta az Ötvös József, Berekméri Árpád és Gálfalvi Ágnes által szerkesztett könyv létrejöttét is!

Örülök azért is ennek a könyvnek, mert egy összeszedett műről van szó! S itt ezt a jelzőt akár szó szerint is érthetjük: a vásárhelyi Népújság c.lapban 60 héten át lehetett olvasni azokat az írásokat, amelyek össze lettek szedve, gyűjtve, egy kötetbe lettek rendezve! Mindkét ötlet megsüvegelendő, a hetilapban a reformációnak egy állandó rovatot szentelni, illetve a vásárhelyi protestáns gyülekezetek bemutatásának, de az is, hogy mindez legyen egy könyv formájában is elérhető, olvasható!

Azért is öröm egy ilyen könyvet kézbe venni, mert ez kifejezetten a marosvásárhelyi protestáns lelkészek és az egyház iránt elkötelezett világi személyek összefogásának a szellemi terméke! Ezt az is bizonyítja, hogy akár a kötet megjelentetésének a költségét is vállalták volna közösen! (Végül erre nem volt szükség, mert az EMI támogatásával lett kinyomtatva!) Én jómagam azért is nagyra értékelem ezt a kollektív összefogást, mert éppen a mi egyházmegyénkben szerettünk volna néhány évvel ezelőtt egy hasonló jellegű könyvet megjelentetni, egészen pontosan, hogy már egy létező, az egyházmegye történetét bemutató művet egészítsünk ki oly módon, hogy egységes elvek alapján minden lelkész írja meg a saját gyülekezetének a történetét... Végül is néhány lelkész mulasztása miatt ez meghiúsult...

Aztán azért is értékesnek találom ezt a könyvet, mert világos, áttekinthető, tematikus rendezettséget mutat! Négy fejezetből áll. Az első a reformáció jeles személyiségeit mutatja be, s Lutheren, Kálvinon és Zwinglin kívül természetesen olyan erdélyi protestánsokat, mint pl. Dávid Ferencet, aztán gróf Teleki Sámuelt, aztán már a XX. századból Marosvásárhely felvirágoztatóját, egykori polgármesterét, a református főgondnok Bernády Györgyöt, s befejezésként Erdély talán legismertebb, s legnagyobb hatású igehirdető püspökét, Csiha Kálmánt. A második fejezet a reformáció hatásáról szól, bibliafordításokról, hitvallásokról, egyházművészetről. A harmadik az egyházi intézményeket veszi sorra az első iskolától, a schola particulától a híres Teleki Tékán keresztül a mai Gecse Dániel Szakkollégiumig. Míg az utolsó, a marosvásárhelyi 10 református és 2 evangélikus gyülekezetet, valamint az unitárius és a baptista egyházközségeket ismerteti meg az olvasókkal.

Közel 50 szerző írta a fejezeteket, mégis viszonylag egységes színvonalat, hasonló lelkiséget és egyházi szemléletet tükröznek! Nem véletlenül nyilatkozta büszkén Ötvös József, vártemplomi nyugalmazott lelkész, a kötet ötletgazdája és egyik szerkesztője, hogy „ezzel a kötettel megelőztük Kolozsvárt, Debrecent, de még Budapestet is, hiszen egy ilyen kordokumentummal egyik „protestáns” város sem büszkélkedhet...!”

A könyv „napilapos múltjának” köszönhető, hogy az egyszerű újságolvasó embereknek íródott, közérthető nyelven, olvasmányos stílusban. Sőt, az is érezhető egyik-másik íráson, hogy az egyháztól, gyülekezettől eltávolodott embereket is igyekeznek a maguk eszközeivel megszólítani!

A könyvben gazdag képanyag is helyet kapott: minden fejezet végén, így láthatjuk a reformátorok, protestáns személyiségek portréit, aztán úrasztalákat, asztalterítőket, festett kazettákat, majd az intézmények épületeit, végül a vásárhelyi protestáns templomokat, gyülekezeti termeket.

Csupán egy hiányérzetem van... Mikor rákerestem az interneten, hogy hol kapható ez a könyv, hogy egészen konkrétan tudjam ajánlani a Kedves Reposzt Olvasóknak, akkor semmiféle információt nem találtam erre nézve... Úgyhogy nincs más hátra, mint vendégeskedni egy vásárhelyi gyülekezetnél, s várni, hogy a lelkész megajándékozzon egy példánnyal... Ahogy azt tette velem Nagy József Levente lelkész barátom... Ezúton is köszönöm neki..!