Néhány napja egy apróhirdetést adtam fel az egyik közösségi oldalon: „Vidéki, 35 év feletti, egy kötettel, számos novellával, esszével és kritikával, sok szépirodalmi ötlettel rendelkező író és újságíró szívesen vállalja visszautasított Térey-ösztöndíjak átvételét. Az ajánlatokat az »Írás úgyis szabad« jeligére várom.” Magyar ember csak humorral viseli el a hazai valóságot.

Újabb árkot ástak, akik visszaadták a Térey-ösztöndíjat - kepmas.hu

Mielőtt esetleg elolvasná a Kedves Olvasó ezt a kis írásomat, javaslom, hogy most tényleg fussa át  az alap-cikket, melyre most ilyen módon is reagálni szeretnék. Azért, mert különben ezt sem fogja megérteni... Írja a szerző, Boldog Zoltán, szerkesztő, tanár, hogy magyar ember csak humorral viseli el a hazai valóságot... Ezzel maximálisan egyet értek, úgyhogy szeretnék is csatlakozni az általa megkezdett témához, hangvételhez és formához. Én is találtam néhány apróhirdetést, ezek közlésével szeretném oldani azt a faramuci, magyaros, tragikomikus helyzetet, amely a PIM (Petőfi Irodalmi Múzeum) körül most fennáll...

Dac-jeligével: „Magyarból és magatartásból is jeles tanuló kijelentem, hogy addig nem olvasok szépirodalmi művet, pláne nem kötelező olvasmányt, nem veszek át bizonyítványt, később egyetemi tanulmányaim alatt sem fogadok el semmiféle állami tanulmányi támogatást és ösztöndíjat, s nem veszem igénybe a diákhitelt, amíg a tisztelt író bácsik és nénik nem lesznek hajlandók egymást tisztelni és elfogadni!”

Nyugdíjas-jeligével: „Messzemenően apolitikus beállítottságú, minden iránt apatikus nyugdíjas magyartanár vállalom, hogy a PIM ösztöndíjának megfelelő összegért, mintegy nyugdíj-kiegészítésként, mind az ösztöndíjat átvevők, mind pedig az azt elutasítók műveit az elsőtől az utolsó betűig becsülettel végigolvasom, azokról olvasónaplót készítek, s ezt, valamint az egészségi állapotom megőrzésére vonatkozó orvosi igazolást 15 napon belül haladéktalanul az adott címre visszaküldöm!”

Független, pártatlan-jeligével: „Szeretnék létrehozni egy olyan, irodalmi ösztöndíj kiosztására jogosult szakmai szervezetet, amelyet minden ideológiai és politikai nézetű írószervezet, folyóirat és szerző elfogad. Terveim szerint ez a társaság mindkét fél részéről ajánlólevéllel ellátott irodalomkritikusokból, Nobel-békedíjasokból, az országról semmiféle előzetes ismeretekkel nem rendelkező eszkimókból, igazoltan a rendszerváltás óta világtól, médiától, s különösen a magyar közélettől hermeneutikusan elzárt szerzetesekből és olyan ártatlan óvodásokból állna, akiknek óvodai jele kizárólag valamilyen egyetemesen elfogadott béke- vagy szeretetszimbólum!”

Számszaki-jeligével: „Pénzügy számviteli diplomával rendelkező egyéni vállalkozó vállalom olyan, kizárólag pénzügyi előnyökkel és kedvezményekkel operáló ösztöndíjrendszer kidolgozását, amely politikai és világnézeti beállítódottságtól függetlenül, garantáltan minden irodalmi szervezet, folyóirat és szerző bizalmát elnyeri.”

Együtt-jeligével: „Keresem azokat a 35 és 65 év közötti, magyar nyelven publikáló szerzőket, akik az „Egy ösztöndíj áldásai” c. most megírásra kerülő drámámban társszerzőként, önkéntes alapon részt vesznek, azt tragédiából komédiává alakítják, a színpadon nagy sikerrel eljátsszák, majd az irodalmi közéletben hitelesen megjelenítik.”