A Mezőkövesd Zsóry labdarúgója, Cseri Tamás a Nemzeti Sport osztályzatai alapján az első helyen végzett a jobb oldali szélsők rangsorában, s bekerült az év csapatába, majd a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) RangAdó elnevezésű díjátadóján az idény legjobb játékosának választották.

Cseri Tamás: Mindig mindenért meg kellett küzdenem - nemzetisport.hu

Jöjjön egy kis magyar futball..! Amivel úgy vagyok, hogy évtizedeken keresztül fanatikusan szerettem, s nyomom követtem a benne zajló eseményeket, az utóbbi években már nem annyira, viszont időről-időre előjönnek olyan történések, mérkőzések, játékosok, amelyekre/akikre felfigyelek. Mint pl. Cseri Tamásra.  Aki tipikus későn érő típus, 29 évesen lett NB 1-es játékos (amikor mások már kis túlzással elkezdenek levezetni...) és most, 32 évesen került először szóba a neve a válogatottnál, s akit most a Magyar Labdarúgó Szövetség az év játékosának választott meg.   Valószínű, hogy nemcsak a pályán mutatott teljesítménye és amúgy a magyar mezőnyből tényleg kiemelkedő játékintelligenciája miatt, hanem...

… először is azért, mert bebizonyította, hogy soha nem késő talpra állni és valamilyen nagy eredményt elérni, bármi is volt előtte a múltban. Erről így vallott: „Az, hogy előbb férj, majd édesapa lettem, gyökeresen megváltoztatott. Száznyolcvan fokos fordulatot vettem, miután megismerkedtem a párommal. Nem tagadom, előtte kicsapongó életet éltem, nem feltétlenül csak a focinak szenteltem a mindennapjaimat. Néha elgondolkodom azon, ha a sors a hamarabb sodorja az utamba Boglárkát, meglehet, nem huszonkilenc évesen válik belőlem NB I-es játékos.(...) Nekem mindig kétszer annyit kellett tennem az előbbre jutásért, mint másoknak, de idővel hozzászoktam ehhez. Attól is több lettem, hogy semmit sem kaptam ingyen, amit elértem, azért alaposan megdolgoztam. Más kérdés, hogy kicsit előbb is megkomolyodhattam volna. (...) De csöppet sem bánom, hogy így alakult a pályafutásom. Hogy most itt lehessek, kellett az, amin keresztülmentem. Hány olyan futballista van, aki fiatalon már játszott az NB I-ben, aztán a húszas évei derekán eltűnt? Én fordított utat jártam be, és lám, harmincegy évesen itt vagyok.” 

… aztán azért is lehetett ő az év játékosa, mert igazi csapatember. Annak ellenére, hogy irányító, karmester szerep az övé, mégis alárendeli játékát a csapatnak, s annak ellenére, hogy a pályán kívül is az individuális sztárok korát éljük, ő viszont minden  interjúban a mögötte álló hátteret hangsúlyozza. „Örülök annak, hogy Mezőkövesden remek társaim vannak – együtt lehetünk eredményesek, nem külön-külön. Persze a sikerhez kellenek a jó egyéni produkciók, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy ha valaki mögött nem áll megfelelő csapat, egyedül nem megy semmire. Hacsaknem Lionel Messinek, esetleg Cristiano Ronaldónak hívják... (…) Nincs szó többről, mint hogy egy fantasztikus család és egy csodás csapat áll mögöttem. Mindenkinek azt kívánom, hogy olyan háttere legyen, mint nekem.”

… végül az is benne lehet ebben az elismerésben, hogy őszinte, dolgos, két lábbal a földön járó futballista, akit még az ellenfél szurkolói is tisztelnek... - s azért ez nem olyan gyakori a magyar fociban. „...mindenkinek megadom a tiszteletet, és valószínűleg ezt kapom vissza. Persze a játéktéren olykor előfordul ez meg az, ám ami ott történik, ott is marad. Amint lejövünk a pályáról, elfelejtünk mindent, egy másodpercig sincs harag. Emberek vagyunk, hibázni mindenki tud, mi több, szokott is, de ezen túl kell lépnünk. A sérelmeket minél hamarabb el kell felejtenünk. Lennének olyanok, akikre haragudhatnék a múltból, de minek? Ami elmúlt, az elmúlt. Ha netán valami rossz történik velem, nem cipelem magammal, amint tehetem, ledobom. (…) Az érettségi mellett kárpitos végzettségem van, ez nálunk családi hagyomány. Szeretek barkácsolni is, nem ijedek meg, ha egy kalapácsot és néhány szöget nyomnak a kezembe. S akkor még nem szóltam arról, hogy az OKJ-s képzés kere­tében sportszervezőként is sikerrel vizsgáztam. Szóval, nem félek attól, hogy nem találom meg a helyem a civil életben. Meg is van az elképzelésem. (…) Tekintve, hogy sokáig az élvonal is elérhetetlennek tűnt számomra, úgy vagyok vele, ami jó történik velem a pályán, az bónusz. Megtanultam értékelni, amim van, már akkor is boldog leszek, ha pályafutásomat Mezőkövesden fejezem be.” 

Szóval Cseri Tamást választották az év játékosának. Ezek után talán Önök (ti) is úgy gondoljá(to)k, hogy helyesen...