Úgy tűnik, a rajongók nagy része a nyitóhétvégén letudta A szürke ötven árnyalatá-t, mert az E. L. James őrülten sikeres regényéből készült erotikus film bevétele 73 százalékkal esett vissza a második hétvégéjén. Azért így sem kell sajnálni az alkotókat, a film újabb 23,2 millió dollárt gyűjtött be, ami elég volt ahhoz, hogy megmaradjon a nézettségi toplista élén.

Már nem olyan izgi a kötözős szex - origo.hu

Kövezzen meg a tisztelt olvasó, de elsodort a közízléstelenség hulláma, és megnéztem A szürke 50 árnyalatát. No nem, moziig azért nem mentem volna el miatta, de mivel a csapból is ez folyt, a facebookon is szembejött velem, hát rákattintottam. Tettem ezt azért is, mert épp egy tinédzser gyermekeket nevelő anyuka mesélte a minap, hogy nagyobbik gyermeke osztálya és baráti köre teljesen be van zsongva, hogy ezt a filmet mindenképpen meg kell nézni a moziban. Az anyuka mondta el azt is, hogy nem tud mit tenni, úgyis meg fogják nézni a filmet a gyerekek, ahogy a könyvet is megtalálta a lányánál. De hogy beszélni tudjon a gyerekével róla, így kénytelen ő is elolvasni/megnézni, különben minden dörgedelme rekord sebességgel elviharzik az ifjak füle mellett.


Ezek után mondhatnám azt is, hogy „hivatali kötelességem” nekem is megnézni a filmet, így valamennyire követni azt a korosztályt, akikkel foglalkozom, hogy tudjak miről beszélni velük, hogy jobban értsem világukat, és a veszélyeket is, amelyek bombazáporként zúdulnak mindenre nyitott, sok mindenben éretlen, kereső lelkükre. Még ez is kevés lett volna a megnézéshez, de amikor már szinte tálcán kínálták a film linkjét a neten, már nem mondtam nemet.
Mert szó se róla, a film kampánya jó nyomulósra sikerült, a bemutató Valentin napra tétele csak fokozta a hírverést. Használták a régi jól bevált receptet a nézettség növelésére: szex, szex, szex plusz rádobva még egy lapátot: bizarr szex, bizarr szex, bizarr szex. Kell-e még más kíváncsiság fokozó?! Nem véletlen, az első napokban tolongtak az emberek a mozikban. Mára már csitulni látszik a láz.
Én már csak úgy szocializálódtam, hogy a filmekben igyekszem valami üzenetet, mondanivalót keresni. Azonban újfent szembesülnöm kellett vele, hogy túlzott naivitás ez részemről. Ez már rég kiment a divatból. Itt már többnyire csak kőkemény üzlet van, és ritka az, amiért valaha filmkészítést filmművészetnek hívták. És ha valahol felbukkan egy mégoly értéktelen regény is, amit vesznek, mint a cukrot, arra rögtön le kell csapni, mert a könyv hírneve magában is hoz annyi nézettséget, hogy kifizetődő legyen leforgatni a filmet.
De térjünk rá A szürke 50 árnyalatára, mert még mindig nem akarja megadni magát az agyam, hogy némi üzenetet keressek ebben a szoftpornósra sikerült modern hamupipőke történetben. A film ráerősít arra, hogy mindent szabad, nincsenek tabuk, mindent érdemes kipróbálni, kellő rámenősséggel és anyagi fedezettel a gyöngébbet lehet manipulálni, látszólag önként, beleegyezéssel a személyes perverzió sérültjévé vagy áldozatává tenni, megalázni. Ha fel is áll a lány a film végén, és ki is sétál a csábító luxusbörtönéből, nem érezhetünk katarzist, hogy megmenekült a sötét hercegtől. Nem menekült meg, mert a lelke bizonyosan belesérült ebbe a kapcsolatba. Nem menekült, mert a történtek érzelmi feldolgozása nem megy olyan könnyen, mint amilyen olajozottan a liftajtó bezárul a zárójelenetben. Nem beszélve arról, amit hozzáértők is hangsúlyoznak, hogy az első testi élmények akár életük végéig elkísérhetik a fiatalt, különösen a lányokat. Nem beszélve arról, hogy a valóságban ritkán engedik el ilyen egyszerűen a becserkészett áldozatot.


A filmben, ha nem is művészi fokon, visszaköszön a kísértés mindenkori dinamikája. Csábít az ismeretlen, a sokat ígérő, a jónak látszó. Kezdetben, az érzelmek delíriumos álmában nem tűnik fel, hogy minek mi az ára, hogy a valóság nem az, aminek látni szeretné az ember, amit „rajongó”, vággyal teli állapotában belelát az adódó lehetőségbe. Kezdetben soha nem tűnik fel, hogy azt, amit igazán keres az ember, a testi-lelki kiteljesedést, nem fogja elérni, bármennyit is hajlandó beáldozni. Láthatjuk, milyen vékony jégen táncol az, aki bensőséges viszonyba keveredik a csábítóval, milyen könnyen elveszítheti a kontrollt, milyen könnyen elveszítheti önmagát. Milyen könnyen semmivé válhat az akarat, főleg, ha egyre nagyobb a nyomás, ha egyre erősebb elszigetelés a korábbi környezetétől, ha nincsen kivel őszintén megbeszélni a dolgokat.
De vajon hány hercegre váró tinilánynak, hány izgalomra, trendire éhes nézőnek esik le a tantusz! A film nem elégítette ki sem a szexuálisan túlfűtöttek sem egy igazi drámára, mélyebb lélekábrázolásra, egy jó filmre áhítozók vágyait, csak lenyúlta a pénztárcájuk tartalmát. Megfizetve az újabb tanulópénzt forintban és/vagy időben, elbuktunk, hogy engedtünk egy újabb nyomuló, ránk zúdított filmes kísértésnek. 

Hozzászólások