„A kampányok idején elharapózó álhírek nem kell hogy meglepjenek bennünket: a választási kampány ugyanis feszültségekkel és konfliktusokkal teli időszak, amikor megnövekszik az információéhség és az információs ambivalencia is, továbbá az aggodalom amiatt, hogy a választás után valakik illetéktelen irányítást szereznek majd az életünk felett. Ezek önmagukban is elegendők lennének az összeesküvés-elméletek és álhírek terjedéséhez. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a kampánystábok néha tudatosan is terjesztik a dezinformációt.”

Krekó Péter

Választásokról röviden:
Szeptember eleje: csend.
Szeptember vége: már van egy-két jelölt.
Október: kitört a III. világháború.
Október második fele: a győztesek örömünnepe, vesztesek bepróbálkozása.

Néhány hete minden hír arról szól, hogy mi történt a választások körül. Botrányos viselkedések, negatívumok és pozitívumok hangoztatása annak érdekében, hogy kit szeretnénk vagy nem szeretnénk polgármesternek, képviselőnek. 

Néhány hét leforgása alatt Magyarország teljesen felbolydult és a hírcsatornák megteltek a választással kapcsolatos belföldi hírekkel. Pedig szeptember elején még teljes csönd nem volt. Semmi nem mutatott arra, hogy bő hónap múlva választani fogunk. Tulajdonképpen azt sem tudtuk, hogy lesz-e kire voksunkat leadni (nem a fővárosról írom ezeket a sorokat, hanem közvetlen környezetemről). Aztán valami elindult és úgy belemelegedtek az emberek a kampányolásba, hogy már minden felületet és minden lehetőséget felhasználtak, hogy bizonyítsák rátermettségüket a vágyott posztra. Társaik voltak ebben támogatóik, akik szintén segítették a jelölteket, hogy a választáson minél több szavazatot nyerjenek. 

Abban nincs semmi megdöbbentő, hogy valaki mindent megtesz azért, hogy célját elérje. Tulajdonképpen másként nem is lehet. A módszer viszont, amit választanak egyre aljasítóbb és kiábrándítóbb. Pár hét alatt olyan hírek röppentek fel, amelyek magán személyek életét teregették ki (kicsiben és nagyban egyaránt). Vádoltak és ígérgettek, hazudtak és bizonygattak. Egy jelölt talán csak akkor lesz alkalmas a pozíciójára, ha bebizonyítja, hogy ő a legjobb a másik ember gyalázásában? 

Csoda, hogy október 13.-ra elmegy az ember kedve az egésztől? Sajnos a választással nem ér véget az egész. A vesztes fél, ilyen harc után nehezen adja fel. Vádol és érveket sorol, új választást követel. Nehezen cseng le a legyőzöttség miatt érzett kínos fájdalom.

Senkit nem szeretnék vádolni, megítélni. Egyszerűen csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy talán lehetne másképpen is! Emberi méltóságunkat és hitelességünket megőrizve, az emberi normák megtartásával továbblépni és nem ellenségként kezelni azt, aki nyert pár évet a bizonyításra.

A cél közös: lakóhelyünk szebbé, jobbá, élhetőbbé tétele. Ne az egyéni, önös célok vezessenek bennünket, hanem a köz érdeke! Persze ez is választás kérdése.