A nemzetközi szervezet 11. alkalommal adja ki a betegségek nemzetközi osztályozásának (ICD) listáját, ebben először veszi fel a mentális betegségek listájára a játékfüggőséget. A most közzétett dokumentumtervezet szerint a játékfüggőség olyan súlyosan tartós vagy visszatérő viselkedés, amelyben a játék "elsőbbséget élvez az élet más területeivel szemben".

WHO: betegség a játékfüggőség - Napi.hu

Ó, azok a fránya szabályok! Amelyekbe folyton beleütközünk. Hiába szeretnénk a saját utunkat járni, megállítanak bennünket. Megmondják, hogy merre lehet menni és merre nem. Elég, ha csak a közlekedésre gondolunk. Akár gyalogosan, akár kerékpárral, akár autóval megyünk, rögtön igazodnunk kell hozzájuk. Vannak olyan szabályok, amelyek szemmel látható módon vannak előttünk. Táblák, amelyek figyelmeztetnek bennünket valamilyen veszélyre, mások a kötelező haladási irányt mutatják meg. Találkozhatunk azokkal, amelyek megtiltanak valamit és vannak olyanok, amelyek megállásra késztetnek. Ezen kívül vannak a megtanult és begyakorlott szabályok, amelyeket megtartunk. Milyen kár, hogy vannak szabályok, amelyek korlátoznak bennünket? Vagy éppen ellenkezőleg: milyen jó, hogy vannak?

Hiszen segítenek is bennünket, nélkülük káosz uralkodna az utakon, egy-egy elágazásnál szinte gondolkodás nélkül döntünk, hiszen tudjuk, mit lehet és mit nem, mehetünk-e vagy sem, kinek van elsőbbsége.

De vajon az élet egyéb területein mi segít bennünket, amikor döntéshelyzetbe kerülünk? Ott vajon mikor és kinek, minek adunk elsőbbséget?

Napjainkban nagyon divatos arról beszélni, hogy fontossági sorrendet kell felállítani és ahhoz kell igazítani a napi vagy a heti időbeosztásunkat. Amit ezen a listán a legelső helyre teszünk, arra mindenképpen kell időt szánnunk, az nem maradhat el vagy ki az életünkből, utána következhet csak minden más. Egy-egy felállított lista sok mindent elárul rólunk. Elárulja, hogy mi minden kelti fel az érdeklődésünket, vajon szűk vagy széles látókörűek vagyunk-e. Elsősorban azonban mégis arról beszél, hogy mi mindent tartunk értéknek. Mi az, amihez feltétlenül ragaszkodunk, amiről úgy érezzük, hogy elválaszthatatlan tőlünk és nem akarunk lemondani róla.

A WHO utoljára 12 évvel ezelőtt adta ki azt a listát, amelyen a különböző betegségek szerepelnek.  Az útmutató leírja a betegségek kódjait, jeleit, szimptómáit. A dokumentumot orvosok és kutatók használják a betegségek nyomon követéséhez és diagnosztizálásához. Az új, betegségeket felsoroló útmutatót várhatóan még ebben az évben nyilvánosságra hozzák. Ebben fog nagy valószínűséggel új betegségként szerepelni a játékfüggőség.  A most közzétett dokumentumtervezet szerint a játékfüggőség olyan súlyosan tartós vagy visszatérő viselkedés, amelyben a játék "elsőbbséget élvez az élet más területeivel szemben". Van, akinél ez azt jelentheti, hogy inkább nem eszik. Vagy nem alszik. Vagy nem tart senkivel kapcsolatot. Elhanyagolja a tanulást vagy a munkáját. Másképpen fogalmazva: a játék szerepel a fontossági sorrend legelső helyén. Mindent és mindenkit megelőzve.

Személyesen még nem tapasztaltam, mit jelent ilyen módon függeni valamitől. De úgy képzelem, az érzés ahhoz hasonlító, mint amikor a kádból kihúzzák a dugót és a lefolyónál megjelenik egy apró kis örvény, amely húz, sodor lefelé mindent a vízzel együtt, ami a kádban volt. A függőség is így szippanthatja be az embert. Akkor már hiába hall elsőbbségről, értékről, arról, hogy mi igazán a fontos, képtelen arra, hogy döntsön. Nyilván éppen ezért és ilyenkor segíthet a terápia.

Vajon mi, akik ún. „függetlenek” vagyunk, felülvizsgáljuk-e olykor az életünket abból a szempontból, hogy mi élvez elsőbbséget?