Képzeljünk el egy olyan világot, amelyben folyamatosan pontértékkel látják el a mindennapi tevékenységeinket. Mit vásároltál üzletben vagy online, hol vagy épp az adott pillanatban, kik a barátaid és miként ápolsz kapcsolatot velük, hány órát töltesz netes tartalmak böngészésével és mennyit játszol számítógépen, milyen adókat fizettél vagy nem fizettél még be? ... Ami meredekké teszi a kínai esetet, hogy egyrészt az állam és a kormány direkt befolyása alatt lenne ez a megfigyelés, illetve a megfigyelés eredményeit az állam pozitív és negatív pontszámokkal látná el, aminek eredményeként az arány egyetlen számban fejeződik ki. A tervek szerint az arányítás algoritmusát az állam irányítaná és ez alapján számolnák ki a Polgári Pontértéket (Citizen Score). A kínai kormány szerint ez a pontszám közvetítené minden lakos számára mindenki más megbízhatósági fokát: az illető ember mennyire megbízható és mennyire nem, ugyanis mindenki száma teljesen nyilvánosan és minden pillanatban előkereshetően létezne egy adatbázisban. 

Orwelli rendszer épül Kínában? - vilag.transindex.ro

Amitóta létezik közösségi média, a felhasználók profiljai kimeríthetetlen információforrást jelentenek. Az önéletrajzból, a kísérőlevélből és az állásinterjún megfigyelhető attitűdből kialakul egyfajta konszolidált kép a jelöltről, a Facebookon, az Instagramon és más platformokon viszont mindenki általában a felszabadultabb, privát arcát mutatja, ami jelentősen árnyalhatja a róla alkotott véleményt. A kiválasztási szakemberek és a munkáltatók ezért böngészik oly szívesen a jelentkezők közösségi médiás profiljait, s amit ott találnak, nagyon gyakran befolyásolja a jelöltekkel kapcsolatos döntéseiket.

Így takarítsd ki a digitális lábnyomodat, mielőtt állásra jelentkezel - jobline.hu

Évekkel ezelőtt megtanultuk már, hogy mit jelent az ökológiai lábnyom kifejezés. Ez egy olyan számított érték, amely azt mutatja meg, hogy az adott technikai fejlettség mellett egyetlen embernek vagy egy emberi csoportnak, társadalomnak mekkora földterületre és vízmennyiségre van szüksége az önfenntartáshoz és a keletkezett hulladék elnyeléséhez. A legnagyobb problémát nyilván az okozza, hogy a föld lakossága által produkált ökológiai lábnyom messze meghaladja a rendelkezésre álló erőforrásokat. Ezért hívják fel a figyelmet arra, hogyan lehetne akár egy adott ember, akár egy ország ökológiai lábnyomát csökkenteni.

Az utóbbi években egy új fogalommal ismerkedhettünk meg: a digitális lábnyoméval. Ez arra a nyomra utal, amelyet az online világban hagyunk magunk mögött. Mindannyian. Hiszen nem egyszerűen arról van szó, hogy vajon használunk-e elektronikus levelező rendszert? Legtöbben igen. Vagy jelen vagyunk-e valamelyik közösségi felületen? Legtöbben igen. De ha mégsem, akkor is elég, ha valamelyik webáruházban vásárolunk vagy az interneten olvasunk híreket, blogokat, kísérünk figyelemmel valamit. Máris ott van jelenlétünk nyoma. Összegyűjthetők és elemezhetők a velünk kapcsolatos adatok.

Az igazi érdekességek azonban akkor gyűjthetők össze rólunk, amikor már véleményt is nyilvánítunk. Megnyomjuk a tetszik gombot (vagy nem), írunk néhány szót vagy mondatot, megosztunk valamit, ami bennünket megragadott és úgy gondoljuk, hogy másoknak is fontos és érdekes lehet. És rólunk beszélnek persze a képek, amelyeket felteszünk és miután eldöntöttük, hogy ki láthatja (ismerős, adott csoport vagy bárki) nyilvánosságra bocsátunk. Rólunk beszél, amikor ország-világ elé tárjuk, hogy hol vagyunk éppen, mit csinálunk, sőt, azt is, hogy mit gondolunk vagy érzünk. Nyilván saját magunknak kellene először végiggondolni, hogy milyen összképet mutatunk magunkról az alapján, ami a világhálón megtalálható rólunk és azután eldönteni, maradjon-e minden úgy, ahogy van vagy változtatni kellene.

Tudatos nagytakarítást javasolnak pl. azoknak, akik álláshirdetésre jelentkeznek. Mert a személyes megjelenés előtti szakaszban a jövendő munkáltató bizony rákereshet a jelöltre. Gyakorlati tanácsok egész sorával találkozhatunk, amikor arról van szó, hogyan tüntethetjük fel magunkat jobb színben és kerülhetjük el, hogy olyasmi derüljön ki rólunk, ami rontja a rólunk kialakítandó képet. Találkoztam azonban már azzal a hírrel is, hogy teljesen el lehet minden nyomát tüntetni annak, hogy valaki járt az interneten, törölni lehet a digitális lábnyomot.

Egy tőlünk távoli országban, Kínában, azonban, elkezdődött egy olyan rendszer kiépítése és tesztelése, ami felhasználja azokat az adatokat is, amelyeket internetbeli tevékenységünk alapján lehet látni, ezeket kiegészíti olyan adatokkal, amelyek szintén mindennapi tevékenységeinkhez kapcsolódnak (p. bankkártyával való fizetés), ezek alapján pedig felállít egy pontrendszert. A pontokat pedig az állampolgárok kapják. A szerint, hogy mit vásároltak és mit nem, kik a barátaik és hogyan tartják velük a kapcsolatot, mennyi időt töltenek a neten és mivel, időben befizetik-e az adójukat vagy sem. Akinek sikerül a megszabott ponthatár felett teljesíteni, az megbízhatónak minősül, aki pedig alatta marad, bizony mindent meg kell tennie azért, hogy jobban teljesítsen.

Talán azt mondjuk minderre, hogy fantáziálás az egész. De gondoljunk csak arra, hogy a mi személyes életünkben nem találjuk-e meg a nyomait egy hasonló pontrendszernek? Amikor olyan fényképeket teszünk fel, amelyek harmóniáról, boldogságról, „nálunk minden rendben van” – látszatról szólnak, nem azért tesszük-e, hogy sok jó pontot szerezzünk másoknál? És amikor valakit ismerősnek jelölünk, miért tesszük és miért hagyunk ki másokat? És ha jobban tudatában lennénk annak, hogy követhető pl. minden vásárlás, akkor is ugyanott és ugyanazokat a dolgokat vásárolnánk meg? Vagy szép lassan eljutunk odáig, hogy azt vásároljuk meg ilyen módon, amiről azt gondoljuk, hogy az vállalható, minden mást pedig a fekete piacon fogunk beszerezni.

Arról pedig még nem is beszéltünk, hogyan függ össze ebben az esetben a tudás és a hatalom, kinek van rálátása azokra az információkra, amelyek rólunk gyűlnek és mikor mit fog kezdeni velük?