Rippl-Rónai József, Vaszary János, Csik Ferenc és Czibor Zoltán – mindannyian Kaposváron születtek. Csertán Márton, Ikafalvi Farkas Béla, Matoltsy Sándor és Magay Ferenc – jeles személyek, akiknek emlékezetét hálával őrzik a somogyi megyeszékhely református gyülekezetében. A dél-dunántúli városban jártunk, hogy megismerkedjünk az idei REND (Református Egyházi Napok – Dunántúl) helyszínével és házigazdáival... Június utolsó és július első napjaiban azonban az egész dunántúli, sőt Kárpát-medencei reformátussággal megosztják épületeiket és keresztyén szeretetüket. És tudják, hogy mindezért kinek kell hálát adniuk, amint arra a gyülekezeti házuk kommunista időkben összetört felirata is mindenkor emlékeztet: Soli Deo Gloria!

Bőséggel megáldott város - reformatus.hu

Persze, nem egészen itt, nálunk, de a mellettünk lévő városban mindenképpen! Június 29. és július 1. között már a nyolcadik alkalommal van lehetőségük a határokon belül és kívül élő, magukat reformátusnak valló vagy éppen a hit dolgai iránt még csak érdeklődőknek arra, hogy eljöjjenek Kaposvárra és együtt töltsenek három napot. Vagy egy egész napot. Vagy néhány órát. Vagy minden nap egy-két órát. Lehet választani. A programok közül is, hiszen a szervezők több, mint százzal készülnek. Lehet teljesen belevetni magunkat a programokba, habzsolva őket. Lehet választani egyet, amin mindenképpen szeretnénk részt venni. Lehet kicsit távolságtartóan figyelni, hogy mi is történik – majd meglátjuk, mi lesz ebből – féle hozzáállással.

Mert a három nap sok mindenre lehetőséget ad.

Lehetőséget elsősorban a találkozásra. Lehet találkozni régen látott ismerőssel, szolgatárssal, akit már nagyon régen láttunk. Lehet találkozni valakivel, akiről eddig csak hallottunk, de már nagyon kíváncsiak voltunk arra, milyen lehet élőben, kéznyújtásnyi távolságra. Lehet találkozni valakivel, akihez életünk bizonyos korszakában közel voltunk, együtt osztoztunk vele talán egy kollégiumi szobán vagy tantermen, de a szorosabb közösségnek már évekkel ezelőtt vége szakadt. Lehet találkozni vezetőkkel, egyháziakkal is és azokkal is, akik más területen munkálkodnak. Lehet találkozni együttesekkel, zenészekkel és táncosokkal, írókkal, művészekkel. Különböző alkotásokkal, könyvekkel, kézműves termékekkel. Lehet látni, hallani, tapasztalni.

Találkozni lehet a gyülekezeteknek egymással is. Kicsiknek a nagyokkal. Erősödni lehet az által, hogy vannak mások is rajtunk kívül (mert sokszor a mindennapoknak éppen az a fájdalmas tapasztalata, hogy kevesen vagyunk, egyedül vagyunk). Egy-egy gyülekezetek közötti egymásra találás során meg lehet osztani mindazt, amivel küzdünk, ami nehéz, ami teher, ami gond, de azokat az áldott pillanatokat is, amelyek emelnek, erőt adnak, örömmel töltenek el.

Lehet találkozni – és persze, hogy ez a legfontosabb – magával Istennel. Az igei alkalmak során, a programokon való részvétel során, egy-egy személyes találkozásban és beszélgetésben. Mert Isten számtalan és különböző módon tud elérni, megszólítani. Mindenkihez más út vezet, más érinti meg, máshogy lehet vele kommunikálni. Éppen erről tesz bizonyságot ez a két évente megrendezésre kerülő nagy találkozó is. Hogy fontosak vagyunk Istennek, utat keres és talál hozzánk. És milyen nagy dolog, amikor egyszer csak átéljük: nemcsak részt vevő vagyok valahol, valamiben, hanem azt érzem: rólam van szó, nekem fontos az, hogy ott legyek, hogy jelen legyek.

 

A 2018-as REND-re készülve bemutatták a várost és a gyülekezetet, amely helyet ad ennek a nagy eseménynek. Bőséggel megáldott város a cikk címe. Azon gondolkodtam, milyen jó lenne, ha a kaposvári három nap és az arra való készülés még valamire lehetőséget adna.

Egy hasonló számvetésre gyülekezeti szinten, mint amit a kaposváriak megtettek. Akik elmondták, melyek az erősségeik, lehetőségeik, adottságaik. Mi mindent kaptak és mit kezdtek vele. Milyen jó lenne, ha mi is, kisebb és nagyobb gyülekezetek, meg tudnánk állni együtt és meg tudnánk látni, bennünket mivel és hogyan áldott meg Isten? Mert adott nekünk is, kaptunk mi is. Nemcsak vágyakozva lehet arra tekinteni, amivel más rendelkezik. Nemcsak sóhajtozni kellene mindig, hogy milyen jó a másiknak, hanem észrevenni azt is, ami nekünk van. Itt és most. Munkálkodjon Isten Lelke a következő három napban úgy bennünk és közöttünk, hogy lelkesítsen, inspiráljon bennünket arra, amit és ahogyan tennünk lehet és kell!