A ruhaipar rendkívül környezetszennyező szektor. Önmagában még azt sem mondanám, hogy a ruhaiparral van probléma, hiszen ruhát viselni kell. Azzal van a probléma, amikor a modern ember nem tudja, hogy mi az elég és szereti megajándékozni magát egy-egy nadrággal vagy szoknyával, ami így elmondva elég ártatlan dolog. Csak éppen az olcsó alapanyag, munkaerő, gyártási technológia mindent tönkretesz.

Meg tudod állni egy évig, hogy ne vegyél új ruhát? - 444.hu

Végre egy értelmes internetes kihívás – ezzel a címmel jelent meg egy rövid összefoglalás arról a kezdeményezésről, amelyhez az egyik legnépszerűbb közösségi oldalon lehet csatlakozni. Elindítója Novák Zsüliet író, aki azt szeretné, ha minél többen úgy döntenének: az elkövetkező egy év során nem vásárolnak ruhát maguknak.

Nem csak értelmesnek nevezhetjük ezt a kihívást, hanem igazinak is. Különösen nők és anyák számára tűnhet embert próbálónak az a feladat, hogy álljanak ellen, amikor olyan természetesnek tűnik időről-időre frissíteni ruhatárunkat, megvenni családtagjaink számára azt a ruhadarabot, amelyről tudjuk, hogy nagyon jól fog állni neki. Talán nem is értjük először, miért probléma, ha engedünk a folyamatos csábításnak és vásárolunk? Egészen addig így van ez, amíg ki nem nyitjuk ruhás szekrényeinket és nem szembesülünk azzal, hogy döbbenetes mennyiségű ruhát tárolunk bennük. Egy részét talán csak 1-2 alkalommal vettük fel, jó részét pedig évekkel ezelőtt. Amikor pedig szeretnénk megszabadulni tőlük, nem tudjuk, hova és kihez vihetnénk? Ki örülne neki, ki fogadná szívesen? A közelünkben lévő városból pl. szinte eltűntek a ruhagyűjtő konténerek, pár hete egyik ismerősöm kutatta elszántan a lehetőségét annak, hogy megtalálja azt az egyet, ahová még lehetséges ruhát helyezni.

A felesleges ruhától való megszabadulás kérdése azonban csak egy folyamat végén elhelyezkedő probléma. A gond nem itt kezdődik, hanem a ruhák előállításakor, majd hozzánk való eljuttatásakor. Egészen megdöbbentő arról olvasni, hogy egy egyszerű póló előállításához – a veszélyes vegyszerek mellett -, akár 2700 liter vizet is felhasználnak. Egyetlen kis darabhoz és gondoljuk csak végig, hány sorakozik belőle nálunk a fiókokban? Persze, nem nálunk, még csak nem is Európában gyártják őket, hanem azokban az országokban, ahol minden nagyon olcsó. Az alapanyag, a munkaerő, a gyártási technológia. Annyira olcsó, hogy még a hosszú utaztatás után is megéri pár száz forintért eladni őket. Több ezer kilométert tettek meg, miközben szennyezték a környezetet. Mi azonban nem erre gondolunk – hiszen sajnos nem vagyunk ennyire tudatosak -, hanem arra, hogy ismét sikeres volt vadászatunk, egy nagy szatyornyi ruhát sikerült nagyon jó áron megszereznünk. Általában rövid időn belül kiderül azonban az is, hogy a minőség nem egészen az, mint amire számítottunk. Kezünkben maradnak a gombok, elakad a cipzár, elenged a varrás. De miért is fáradoznánk a javítással, ha olcsóbb megvenni egy másikat? A gyártók is tisztában vannak ezzel, nem törekednek magasabb minőségre, sőt mesterségesen gyengítik a ruhák, cipők anyagát, így esély sincs arra, hogy hosszabb időn keresztül használjuk őket. Olyan ez az egész, mint egy végtelen körforgás, amely minden ciklus végén egyre nagyobb mennyiségű szemetet köp ki magából.

Mit lehet tenni? Ha azokra nem tudunk hatni, akik haszonélvezői a ruhaiparnak, ha a döntéshozókat nem tudjuk bölcs döntések, szabályozások elrendelésére rábírni, akkor tegyyük meg azt, ami rajtunk múlik. Ne vásárolj – főleg feleslegesen – hangzik a felhívás. Mert Novák Zsüliet szerint alulról is jöhet olyan kezdeményezés, amely elbillenti a mérleg nyelvét. Ha kezünkbe véve egy ruhadarabot, eszünkbe jut, hogy mi is a valódi ára és erre gondolva azt is megkérdezzük: valóban szükségünk van-e rá, majd lemondunk róla, már az is eredmény.

Ha nem vagyunk hajlandók változtatni vásárlási és fogyasztási szokásainkon, előbb-utóbb odáig fogunk jutni, hogy Jézus szavait hallva - „Mit aggódtok a ruházatért? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is.” (Mt 6:28-29.), – nem arra fogunk figyelni, milyen jó, hogy a mi mennyei Atyánk gondot visel rólunk, hanem azt fogjuk kérdezni: hol vannak a mezők és hol a liliomok? Mit tettünk velük?