Az Interpol adatai alapján a fél és 6 éves kor közötti gyerekekről készült, leginkább keresett képek kb. 25 perc alatt kerülnek fel a darkwebre. Ebben azok a képek is benne vannak, amit mi magunk osztunk meg a nyáron meztelenül pancsoló, félmeztelenül dinnyét majszoló, édesen mosolygó, cuki gyerekeinkről – úgy, hogy nekik esélyük sincs eldönteni, szeretnének-e ekkora, a megosztás pillanatától számítva örökké, bárki számára hozzáférhető , könnyen és egyértelműen beazonosíható digitális lábnyomot.

Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány - https://www.facebook.com/hintalovon/

 

Csak a jéghegy csúcsát látjuk. Sokszor találkoztunk, talán mi magunk is többször használtuk már ezt a meglehetősen közhely-szerűnek tűnő megfogalmazást. Azokban az esetekben hagyja el a szánkat ez a mondat, amikor azzal szembesülünk, hogy valójában csak egy kis részletét látjuk a nagy egésznek. Amikor arra gondolunk, hogy igen, tisztában vagyunk valamivel, megismertünk valamit és jön a nagy megdöbbenés: nem, egyáltalán nem. Lehet, hogy a felszín a szemünk elé tárult, de ami a felszín alatt húzódik, sokkal nagyobb és hatalmasabb ennél és ennek a mélységnek még csak a közelébe sem jutottunk.

Az internet világának ábrázolására is használják a jéghegy képét. Ennek a jéghegynek a csúcsát az ún. hagyományos internet adja. Itt csupán az összes internetes tartalom kb. 5 százaléka található és ez érhető el azokkal a hagyományos keresőkkel, melyeket mi, átlag internet felhasználók alkalmazunk. Az internetes tartalmak közel 90 százaléka – a Deep Web, vagyis az internet mélyebb rétege – azonban ez alatt található. Ez a webes keresők által nem elérhető terület. Olyan adatokat találhatók itt, mint pl. a tudományos információk, kormányzati adatbázisok, egészségügyi rendszerek adatai, különféle előfizetési információk és webes szórakoztató szolgáltatások közvetlenül nem elérhető tartalmai. A Dark Web, vagyis a sötét internet pedig az egyáltalán nem látható, igazi sötét oldal. Itt az internetes tartalmak kb. 5-6 százalékát találjuk, ezek nem elérhetők a hagyományos keresők segítségével, megtekintésükhöz speciális böngésző szükséges. Itt kifejezetten magas az illegális tartalmak aránya. A legtitkosabb, legsötétebb, leginkább tiltott igényeket és vágyakat is kielégítik ezek az oldalak és felhasználóik számára biztosítják a legfontosabbat: a rejtve maradást. Úgy tűnik, itt kell legkevésbé tartani a lelepleződéstől.

A nagy többség boldogan és elégedetten barangol a hagyományos internet világában. Ámulunk és bámulunk, miközben megállapítjuk: mennyi hasznos információhoz jutunk egyetlen kattintással, a világ valóban csak egy karnyújtásnyi távolságra van tőlünk. Ki sem kell tennünk a lábunkat a szobából, mégis tájékozottabbak lehetünk, mint az, aki az utakat járja nap, mint nap. Örülünk annak, hogy az ismerősökkel és barátokkal való kapcsolattartás is leegyszerűsödött. Elég ráírni a másikra és pár másodperc múlva már olvashatjuk is a választ. Nyomon követhetjük, figyelemmel kísérhetjük egymás életét. Tudhatunk a legfontosabb pillanatokról és eseményekről, hiszen a legtöbben szívesen osztják meg őket. És milyen édes baba- és gyermek képeket láthatunk! A büszke szülők szinte naponta örvendeztetnek meg bennünket ezekkel. Hétköznapi és ünnepi pillanatokban látjuk a szépen felöltöztetett vagy laza, otthoni körülmények között levő néhány hónapos vagy éves utódokat. Ezt látjuk mi a felszínen, nem is gondolva arra, hogy mi van a mélyben.

„Az Interpol adatai alapján a fél és 6 éves kor közötti gyerekekről készült, leginkább keresett képek kb. 25 perc alatt kerülnek fel a Dark Webre. Ebben azok a képek is benne vannak, amit mi magunk osztunk meg a nyáron meztelenül pancsoló, félmeztelenül dinnyét majszoló, édesen mosolygó, cuki gyerekeinkről – úgy, hogy nekik esélyük sincs eldönteni, szeretnének-e ekkora, a megosztás pillanatától számítva örökké, bárki számára hozzáférhető, könnyen és egyértelműen beazonosítható, digitális lábnyomot.” Ezt a tömör összefoglalást olvashatjuk a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány facebook oldalán. Nemcsak azért kellene tehát elgondolkodnunk azon, hogy teszünk-e fel, és ha igen, akkor milyen képet gyermekünkről, mert beleegyezésük, megkérdezésük nélkül hozunk döntést, hanem azért is, mert fogalmunk sincs, mi lesz ezeknek a képeknek a további sorsa. Ki és milyen helyzetben nézegeti őket, milyen perverz vágyak kielégítésére használja fel őket. Szintén az Interpol adataiból tudjuk, hogy a pedofil oldalakon fellelhető tartalmak 16 százaléka közösségi médiából átvett kép. Azok, amelyeket a gyanútlan szülők önként tárnak ország-világ elé.

Pontosan ezért hangzik el egyre többször a figyelmeztetés: legalább gyanútlanok és ezért óvatlanok ne legyünk! Van lehetőségünk választani és dönteni. Számtalan tanácsot olvashatunk – akár a már említett alapítvány oldalán is, ami segíthet a mérlegelésben és az ezt követő cselekvésben.  Sok helyen hívják fel a figyelmet arra, mit tehetünk akkor, ha valami gyanússá válik, hova fordulhatunk segítségért. Felelősséggel tartozunk. Elsősorban a ránk bízott gyermekekért, de azokért is, akik látókörünkben vannak, akikhez valamilyen formában kapcsolódunk. Tájékozódjunk, döntsünk és lépjünk! Ha tehetetlennek érezzük is magunkat sokszor és mélységesen felháborodunk, amikor nyilvánosságra kerül egy-egy szégyenteljes eset, mégis, dönthetünk!