Pom Pomot, Csukás István író legendás mesehősét ábrázolja egy fán ülve az a nagyméretű köztéri alkotás, ... Kisújszálláson. ...  Pintér Attila és Rajcsók Attila szobrászművészek alkotása rozsdamentes krómacél. A településen a szintén Csukás István nevéhez köthető Bagamériről, a fagylaltosról 2013-ban avattak szobrot, és a tervek között szerepel egy Süsüről, a sárkányról elnevezett játszótér kialakítása is.

 Szobrot kapott Pom Pom mno.hu

a helyi születésű Csukás István idén ünnepelte 80. születésnapját, s ebből az alkalomból készült a szobor a Nemzeti Kulturális Alap és az önkormányzat támogatásával. 


De hát Picurra mindig is várni kellett. Pom Pom meg tud várni. Nagyon jól tud várni. Annyira jól, hogy Picur mindig csak bement az iskolába, és mégis minden másnap reggel nyolc óra előtt találkozott Pom Pom-mal egy ingázó ág alatt, messze az iskolától.

"Hogy ki is Pom Pom? Hogy nem ismeritek? Ó, igazán senki sem ismeri, mert hol ilyen, hol olyan! Bámulatosan tudja változtatni az alakját! Ha akarja, olyan, mint a szőrpamacs vagy paróka vagy egyujjas, kifordított bundakesztyű vagy szobafestő pemzli, vagy papucs orrán pamutbojt. Most leginkább egy szőrsapkához hasonlít, ahogy ül az ágon. Föl-le, föl-le jár, mivel egy kis szellő hintáztatja az ágat."

- Szia Picur! Hova rohansz?
- Szia Pom Pom! Iskolába. De egyáltalán nem rohanok.
- Veled mehetek?
- Hát persze.
- Ma jó na-pom-pom-pom van...

- Jaj. Mindjárt nyolc óra. Elkésem az iskolából. Futás!
- Szia Picur! Megvárhatlak? Hát ?!...

Minden így kezdődött és minden így zajlott minden nap. Már több, mint egymillió gyerek fújta kívülről a kérdéseket és válaszokat. Veled mehetek? Megvárhatlak? Már harminchat éve…

De ezen napon minden megváltozott.

Picur éppen dobálta a kavicsait, néha fél lábon szökdécselt. Sebet húzott a térdére, leporolta magát. A cipője orrát is lehorzsolta. Sőt még a táskája szíját is eltépte. Ugyanazzal a lendülettel felhajította a fára a sapkáját, behasította a szoknyáját, a hajába rágógumit ragasztott és a zsebéből szotyolát szórt a földre.
Borzalmas hiányérzete támadt. Hol van az a rekedtes, erőltetett néha sürgetően süvítő, néha idegesítően aggódó, máskor meg magabiztosan jövőt jósoló hang? Már régen rá kellett  volna szólnia. Hiányzik egy hang. Meg egy mese, meg egy vigasztalás. El is pityeregte magát.
-Tulajdonképpen hol vagy Pom Pom?
Majd kezébe vett egy öklömnyi követ és előreküldte amerre a szeme ellátott. Kongott rendesen az oszlop. A krómacél oszlop.

Ott van Pom Pom. De éppen acélszürke.
Most kellene azt mondania, hogy „hova rohansz ?”.  De nem szól. Nem kérdezi azt sem, hogy „veled mehetek?”. Nincs örömködés, hogy „ma jó na-pom-pom-pom van”

Persze elszoborkodták – gondolja Picur. A szobrok azért vannak, mert az emberek olyanra akarnak emlékezni ami jó volt, de lassan elveszítenek.

Pom Pom nem beszél többet. Ott krómlik, vagy krómacélosodik egy mozdulatlan krómacél ágon, ami egy krómacél „fából” krómosodik ki. Nincs többé hintázás, meg he-he-he-he.
 

 

 

 

linkek:   http:// Csukás István: Egymillió gyermeket neveltem fel www.origo.hu/teve/20101122-interju-csukas-istvan-iroval-a-pom-pom-mirrmurr-susu-es.html