A feol.hu szerint most Mikuláskor lenne két éve, hogy ünnepnapok kivételével minden este 6-kor (nyáron este 7-kor) élőben olvasnak esti mesét a gyerekeknek Székesfehérvár Fő utcáján.
A korábbi bank, ma Igéző néven futó kultúrközpont előtt esténként kicsik és nagyok (na meg japán turisták) gyülekeztek, hogy hallgassák a felolvasást. A mesemondó kalapot bárki felvehette, így olvasott már fel tűzoltó, fodrász, cukrász és a polgármester is. 

A mai mese Házmesterországról szól. index.hu

Egészen addig, amíg valaki házmesteri túlbuzgóságában birtokháborításért fel nem jelentette az esti mesét.
A dologból bírósági ügy lett, és a döntés szerint ezentúl maximum fél órás lehet a mese, amit mindenki értékeljen saját szájíze szerint.


Kosztolányi Dezső mondta, egy könyvhöz két ember kell: aki megírja és aki elolvassa. Ha egy könyvet nem olvasnak, “meghal”, nincs többé.

Azt mondják kétszer halsz meg. Először akkor, amikor nem lélegzel, másodszor, mikor valaki utoljára mondja ki a nevedet. De ezt nem tudom ki fogalmazta meg. 

 

 

És azt is mondják, hogy  a történeteinket újra kell mesélni. Mindet. Amit csak lehet. Azt is amelyik közeli és még jól emlékszünk rá, de azt is, amelyet már átírtunk évezredek alatt. Benne vannak az évszázadok tanulságai, szenvedései, tragédiái, csibészségei, és megoldási kísérletei, vigasztalásai.  

A mese az, amit újra kell mondani, ismételni, mesélni. Napról napra, nemzedékről nemzedékre. A mese nem is mese. A mese az újragondolt, újra mondott élet. Ha eltűnik nem egyszerűen pár kedves gondolat, szereplő, fordulat, név tűnik el, hanem az élet egybegyűjtött esszenciája. A mese nem csak altat, szórakoztat, de leginkább összeköt és nevel. Kommunikációs csatorna, forma. Egy generáció, esetleg kiválasztott ember az utódok számára megnyitja az elődök kincseskamráit.

Mi legyen a hosszával? Egy prédikátor testvérem mesélte, hogy felrótták neki a rövid prédikációt. Erre a következő istentiszteleten eléggé el nem ítélhető módon, túl Isten eredeti szándékán, mely szerint üzeneted jött,  jó óráig csak beszélt. Soha többé nem jegyezték meg, hogy rövid a prédikáció. Mások meg azt mesélték, hogy milyen jó, hogy rövid, mert el lehet érni a buszt. Vagy  vízhajtó hatása feszegeti az időkeretet. 

Ván Benjámin legendás alakja volt a prédikátor társadalomnak. Erről leginkább a kiskunhalasiak tudnának mesélni. Jól prédikált, de nem feltétlenül készült fel, legalábbis nem volt leírva. Sokszor a segédlelkésztől kérte az Igét a szószékre menet. Az ellene megtett feljelentésre válaszul kirendelt püspöki vizitáció nem tudta elmarasztalni. Állítólag csak annyit mondtak neki, hogy mind teológiailag, mind dogmatikailag, mind homiletikailag rendben volt, de legalább csináljon úgy, mint aki az ügybuzgó emberek szemében is megelégedésre okot adó módon jelenti ki Isten üzentét. 

Szintén róla mesélték, hogy amikor a gyülekezetében valamilyen vitás kérdés volt, és a presbitériumban szavazat egyenlőség alakult ki, senki nem engedett. Pedig ő is szavazott. Azon a vitatkozós héten a Teremtő hazahívott két presbitert a lelkipásztorral ellenkező véleményen levők táborából. A vasárnapi igehirdetés így kezdődött. Kedves Testvéreim! Az éjjel álmomban az Úrral beszélgettem. Elmondta nekem, hogy a mi ügyünkben mennyire nem lát tisztán. Ezért magához szólított két atyafit, hogy világosítanák fel a dolgok állásáról. A következő gyűlésen megszavazták az általa is támogatott javaslatot. 

Tehát történeteink vannak. Most még hallomásosan is pontosak és frissek, vagy közeliek. Ezekből idővel sztorik, majd mesék lesznek. Ez jól is van így. Sok népmese táplálkozik a Bibliából is. Újra mesélték a csodákat is, mert a nép nem értette. Írtak parasztbibliát is. 

Ha a bíróság ismerné a meséket, akkor nem jut bírósági szakaszba a mesemondás. Mert ezekre szükség van. (Gyanítom inkább a vele járó zaj, kis felfordulás rettentette a feljelentőt.)

Amit éneklünk és tovább mesélünk az marad meg. Persze a könyv segít egy kicsit, de ma egyre kevesebben olvasnak. A könyveket is újra kell mesélni. A hitünket is újra kell mesélni. A Szentírást is újra kell. A hitvallásainkat is. Újból és újból, nemzedékről nemzedékre. Amit nem mesélünk tovább, nem adjuk át átadhatóan, az elveszik. Ott megszakad valami.

Szóval jogilag lehet, hogy értelmesnek tűnik ez a per, és döntés, de a jövő szempontjából értelmetlen és káros. A meséket, történeteket mondani kell tovább.

4 Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!
5Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!
6 Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.
7 Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!   5 Mózes 6, 4-7

linkajánló:  

http://feol.hu/hirek/feljelentettek-az-esti-meset-szekesfehervaron-1797364

Michael Ende Végtelen történet  (könyvben jobb)  https://videa.hu/videok/film-animacio/vegtelen-tortenet-bastian-ende-fantazia-qtUALDkvZcHpOn1z