„Döbbenetes állapotok uralkodnak a magyar társadalomban és így a magyar oktatásban is. Tanítottam már Budapesten, megyeszékhelyen, kisvárosban és falun is. Köztük azon a környéken is, amelyik most reflektorfénybe került az elmúlt héten egy katolikus pap miatt. Le kell szögeznem, hogy a bántalmazás, a fizikai erőszak minden formája elítélendő a tanítási órákon. Ez nem kérdés. Ezen kívül viszont rengeteg kérdést vet fel ez az eset” – kezdi az evangélikus lelkész. 

Hittanórai pofon, vidéki állapotok – egy lelkész őszintén válaszolt kotoszo.blog.hu

Arra a kérdésre, hogy mit gondol a hittanórai pofozkodásról, így válaszol: „ha őszintén magamba nézek, van az pont, amikor az ember legszívesebben megütné a gyereket. Nem azért mert maga is agresszívvá vált, hanem azért mert a tehetetlenségnek abban a pillanatában azt gondolja, hogy talán az lenne egyetlen közlési forma, amit megértenek. A kiabálás nem hat, kiküldeni nem lehet a gyereket az óráról, mert a törvény nem engedi. 


A cikket régebben olvastam. Most azért lett aktuális, mert holnap ma éppen vannak hittanóráim. Szünet után nehéz szívvel indulok el. Mi vár? Mit találok? Alig vártam a szünetet, és most ismét kezdődik. Tudom nem így kellene beszélnem, ráadásul én névvel írok, nem úgy, mint az evangélikus kolléga. De ismerek másokat is, más felekezetekből is, akik alig várták a nyugdíjat. De ismerek tanárokat is, világnézettől, vallástól és nemtől függetlenül, jó pedagógusokat, akik tehetetlenül állnak ma az iskolában. Nem véletlenül választották ezt a pályát. Szeretik a gyerekeket és ma mégis egy nagy görcs a gyomruk és nem alszanak éjjel. 

Kis történeteket mondok saját élményből és hallomásból. Persze nem árulom el melyik honnan van. 

Tanár ideges. Ezek semmit nem akarnak. Tegnap megcsináltattam velük a mai dolgozat minden példáját. Még az adatokat sem változtattam meg. A fele egyest és kettest írt.

Reggel 8.30. A gyerekek futnak két kört. 10.00 órakor már benn van a szülő az iskolában. Miért fut a gyerek tornaórán? (nincs felmentve részlegesen sem)

Az úgy van, ha csúnyán beszélnek én is szoktam fekvőtámaszt, guggolást csináltatni a gyerekkel. Ha valaki kineveti, akkor neki is kell. Nem megerőltetően, de fegyelmezésképpen. De néha olyan szinten képesek órán káromkodni, hogy az egész óra kevés lenne. Valaki mesélte, hogy ugyanígy káromkodásért, verekedésért fizikai munkát végeztetett a gyerekekkel. Több szülő felháborodottan már érkezett is, hogy az ő angyal arcú, aranyat sz..ó gyerekét bántják.

A gyerekek nagy része káromkodik. K.... anyázzák egymást,  g...k, cigányozzák (roma=cigány a romát; ebből is van konfliktus, később a családok egymásra uszítják a gyerekeiket). Természetesen ezekben a konfliktusokban verekednek is. A kicsiket is úgy elverik, bántják, mintha hatszor akkorák lennének. Berúgják az orrcsontját, fejét a sárba nyomják. Ellökik a lányokat is. Mit csinál a tanár? A három azonos idejű eset közül azt választja, mint valami katasztrófa védő, vagy mentős a balesetnél, hogy hol kell a legjobban. Akkor a wc- beli konfliktusokról még nem is tud, meg az iskola háta mögöttiről. 

Gyerek hangosan szidja a tanárt és tegezi ( a fél iskola hallja ). Éppen nem vette be a gyógyszerét. Majd szülők jönnek. Ez hazugság. A gyerek mondta. Az meg nem hazudik. Utána aláírást gyűjtenek az iskola ellen, tanár ellen. Később kiderül persze minden. Nincs egy elnézést kérek sem.

Gyerek nem veszi be a gyógyszerét. Egyre több gyógyszeres kezelésű gyerek van. Kész. Valamelyik rozsdás szikével hadonászott. Egy év múlva már nem voltak annyian az osztályban. 

Egyre több az SNi-s (sajátos nevelési igényű) gyerek. Valamelyik meg is mondja, ő azt csinál az órán amit akar, mert papírja van róla. És tényleg azt csinál. Kukorékol a padon, feláll és sétálgat és jobb esetben csak megnézi mit csinál a másik. Rosszabb esetben káromkodva, ordítozva dobálja a tolltartókat. Integrálni, integrálni! Ez a mantra. De nincs hozzárendelve semmilyen pedagógus asszisztencia, infrastruktúra. 

Gyerekek boroskólázva érkeznek reggel az iskolába. Nem a legnagyobbak. A gyerek cigizik. Tanár szeretne beszélni a szülővel. Mi köze hozzá! Ez a válasz. Ha éppen jobb passzban van, esetleg hozzá teszi, hogy ő sem bír vele, meg különben is azért adták az iskolába, hogy megneveljék. 

Oldják meg pedagógiai módszerekkel. Ez a hivatalos válasz. Pedagógiai módszerekkel pedagógiai problémákat lehet megoldani. Nálunk szerencsésebb fejlődésű országok, sokkal liberálisabb szemléletű iskoláiban az ilyen alkalmak megismétlődésénél már magántanulónak nyilvánítják a gyereket. 

Péntek hatodik óra, a hét utolsó órája. Gyerekek ordítanak, ütik egymást, egymás karját rajzolják tele, visítanak. Alkalmatlanok testileg, lelkileg bármiféle kommunikációra. Semmiféle mentálhigiénés hókusz-pókusz, szabad orientáció stb... nem segít. 

A gyerekek nagy része nagyon súlyos helyzetből jön. Ritka a teljes család. Ahol házasok a vérszerinti szülők és figyelnek is a gyerekeikre. Sok a csonka család. Rendezetlen család. Bántalmazó család. Párcserés családok, ahol a gyereknek már lassan az sem tiszta, hogy ki az anyja. Van, aki elvált szülőjével, annak új társával él. Mikor szétválnak, a társsal marad a gyerek. Valakinek börtönben az apja, vagy anyja. Vagy éppen alkoholisták és állandó a verekedés. Na ott mesélj Isten atyai szeretetéről.

Arról nem is beszélve, hogy a gyermekek jó része pl. kér verset, hogy majd karácsonykor eljönnek és ő is elszavalja Szenteste. Csak januárban tudok vele beszélni, hogy mi történt vele. Nem csak, hogy nem jöttek el vele, de nem is engedték a templomba. A hittanost. Sőt valaki kifejezetten  leáll veszekedni, hogy az nem kell. Minek. Tátva marad a szám. 

Valamelyik órán pénzügyi ismereteket tanít a tanár. Minimálbér, bér, tb, nyugdíj. Mi emelkedik, mi csökken. Gyermek reagálása. Majd, ha a családi pótlék emelkedik akkor szóljon. 

Gyerekek beszélgetnek. Ti hányan vagytok? Mi hárman. Akkor hogy éltek meg a segélyekből? 

Azt kell mondanom, hogy a társadalom krízise jelent meg az iskolában. A gyerekek modellezik a felnőttek valóságát és válságát. A gyerekek az internetről és a kortársaiktól tanulják a kommunikációs formáikat és a viselkedést. 

Mi a hittanórákkal azért vagyunk meglőve, mert nem azok a gyerekek vannak ott csak, akiket érdekel, akarják, vagy szülői segítséggel terelhetők. Azok is, akik jobb híján, vagy jónak tűnt, vagy nem volt máshol hely, vagy később érkeztek az iskolába és nem tudnak új erkölcstant indítani. 

Gond van. A keretekkel. Nincsenek. Bajban vannak a gyerekek. A rendszer, a szülők, a társadalom összességében nem adnak keretet és biztonságot a gyerekeknek. Nincs kapaszkodójuk. Nincs közös követelmény. Ezt érzik és a kisebb ellenállás felé haladnak.

Kálmán Attila, volt református gimnáziumi iskolaigazgató mondta mindig, hogy valami adott, és azon belül lehet szabadon dönteni. Pl. a tízes számrendszert használjuk. Azt nem választjuk. Van amiről közös megegyezés születik. Azt tartja mindenki. 

Ez az én tapasztalatom és kollégáimé a szűkebb környezetemben. Biztosan több helyen sokkal jobb a helyzet és nem is hallottak még ilyen dolgokról, vagy csak tanmeseként. De errefelé ez a mindennapi valóság. 

Tíz évvel ezelőtti csibészeket akarom ismét! Akikre akkor azt mondtam, hogy nehéz velük.

Minden megbecsülésem azoké a pedagógusoké, akik még ennek ellenére is helytállnak vallásra, nemre, világnézetre való tekintet nélkül. Azoké a szülőké is, akik még mindig együtt szeretnék nevelni gyermekeiket. Mi lelkészek, papok, hitoktatók a nem egyházi iskolákban peremen vagyunk. A legtöbb helyen jó vagy kielégítő az együttműködés a pedagógusokkal. A cél itt már nem a finomkodás és a finom vallási distancia létére való figyelemfelhívás. Életben kell tartani a diákokat minden társadalmi negatívum és ostoba szülői viselkedés ellenére is, míg felnőnek. 

És igen, van az a pillanat, amikor nem egy pofon, de egy atombomba...

Úgy indulok a hittanórákra, hogy imádkozom. Uram! Valamiért közös utat adtál nekünk. Nem tudom még mikor és hogyan akarod őket megsegíteni, de elmegyek ha Te parancsolod, bár én értelmét nem látom, de Te tudod mit akarsz cselekedni velük. Megteszem, amit kérsz. Ők se látják értelmét, de tudom, hogy szükségük van Rád, még ha most nem is tudják! Ámen.

link:  BÖJTE CSABA TESTVÉR A FACEBOOK NAGY CSALÁSÁRÓL777blog.hu/egyeb/bojte-csaba-testver-facebook-nagy-csalasarol/

Hozzászólások