Észak-Korea nem véletlenül fenyegetőzik folyamatosan kísérleti atomrobbantásokkal. Ez az egyetlen módja annak, hogy az Egyesült Államok ne pusztítsa el Kim Dzsongun rezsimjét. Az Észak-Koreával kapcsolatos egyetlen nemzetközi visszatartó erő jelenleg az, hogy Phenjan bármikor képes emberek tízmillióit megölni Dél-Koreában. És amíg erre képes, addig lehetetlen megtámadni. 

Amerika most le tudna szedni minden észak-koreai rakétát, de már nem sokáig  24.hu/kulfold

"A hely lélektanát nagyon fontos volt megérteni. Amikor a médiában azt mondják, hogy az arab tavaszhoz hasonlóan lehet egy észak-koreai tavasz is, akkor úgy érzem, hogy nem értik a lényeget. Olyasmiket is mondanak, hogy Mao és Kína példájára Észak-Koreából is lehet kapitalista állam. Ez nonszensz. A rendszer fundamentalista vallásos jellege az, ami miatt szinte lehetetlen megtörni. A vezetők ugyanis nem pusztán politikai elöljárók, hanem szinte isteni státuszba emelkedtek. Amikor például Kim Dzsongun meghalt, a diákjaim azonnal kizártak az életükből, teljesen elfoglalta őket a gyász szeretett vezérük iránt. Ezért nem lesz soha észak-koreai tavasz – Kim Suki-interjú 


 

 Észak-Korea. Ez az ország valódi diktatúra. Azonban erős partner védi Kína. A személyes vagy hatalmi kör érdekei országos szintre emeltettek. Ez az ismérve. Az is, hogy az országba élő emberek nagy többségének ez természetes. Mert így vannak nevelve, beállítva, agymosva. Ki hogy szereti. Semmiképpen nem ítélhetjük meg őket kívülről. Nem tudjuk miken mennek keresztül.

Kényszertáborokban, kivégzések miatt, 1948 óta több, mint egymillió ember veszett oda. 20 Koncentrációs tábor működik az ENSZ tudomása szerint, ahol 200 ezer embert őriznek. Az 1990-es évek éhínségében a legóvatosabb becslések szerint is 3 millió ember halt meg. Ma a lakosság 80%-a éhezik. Hazájukat nem hagyhatják el. A disszidenseket kivégzik. Kevés külföldi utazhat be. Ők is csak meghatározott helyekre. Keresztyén misszió tilos.

1950-ben kezdődő 3 éves háborúban szinte minden család sérült. A Szovjetunió és USA által megosztott országrészek egymásnak estek. A délre menekülő emberekből, akit csak lehetett az északiak elraboltak, és elhurcoltak. Anyák és gyermekeik nem találkozhattak soha többé. Esélytelenül élnek a mai napig, azzal a tudattal, hogy egymás számára örökre elvesztek. Pedig lehetséges, hogy 2 órás autóúttal elérnék egymást. Ha tehetnék. A mai napig nagy trauma ez.  "Annak a generációnak, amelynek tagjai elvesztettek valakit, az élet örökre két részre bomlott: arra, ami az előtt a bizonyos nap előtt történt, és arra, ami utána."

Vannak szabályok, melyet egy ott tanító ( kis ideig) koreai származású, amerikai állampolgárságú nő ír le (Suki Kim Nélküled mi sem vagyunk  HVG KÖNYVEK 2015 ) Idézgetek: Megfelelő öltözet a kampuszban, farmer tilos, rövidnadrág, flipflop kerülendő, mértéktartó nem túl divatos öltözködés; tilos közeledni más emberekhez és beszélgetni velük, vagy csak nagyon indokolt esetben, megfontolt beszéd; videót képeket ellenőrzik a kísérő felügyelők ; a kampusz elhagyásához engedély kell; laptopot átvizsgálják; zenét hallgatni ipodon inkább mint CD-én, mert azt át lehet adni másik személynek; hallgatókkal kerülni kell a politikai vonatkozású beszélgetést, személyes kérdéseket és a külv9lággal kapcsolatos eszmecserét; nem szerencsés saját kultúránk szépségeiről lelkesen beszélni; Étkezéskor tilos a lehajtott fej, összekulcsolt kéz, imádkozásra utaló jel, tilos a vallásról beszélni, Bibliát ajándékozni is tilos; az ország bármely problémájára még utalni is tilos;  Kommunikációt, internetet ellenőrzik, csak pozitív utalást engednek az országra, iskolára; Külföldi könyvek tiltás alatt; Óvatosnak kell lenni a megnevezésekkel, a vezetők megnevezésével, inkább kerüljék, mert ha rosszul beszélnek büntetés; A fotók, propaganda anyagok is kerülendők, ha véletlenül a vezető képére ül ( a kép azonos a vezető személyével) nagy bajba kerül, ugyanígy nem lehet összegyűrni, kidobni, a képekre rámutatni is tiszteletlenség; a két Korea egyesítése tabu téma; felügyelőkkel, őrökkel hosszan társalogni tilos; kirándulásokon tilos együtt enni a helyiekkel;  Találomra válogatva.

"Elképzeltem azokat a párokat, amelyeknek tagjai a háború után a határ különböző oldalain rekedtek. Se levelek, se telefonhívások. Magam elé képzelem, ahogy kitartóan várnak egy jelre, amely a szeretteikre utal. ... Aztán már nemcsak egy személy vágyódását képzeltem el, hanem egy egész nemzetét is. A távkapcsolatok ehhez mérten nevetségesnek tűntek. Az örökös várakozás a hűség próbája lett. Ki tud tovább hű maradni szeretteihez?  A szerelem nem győzedelmeskedik mindenek felett. A szeretők megbűnhődnek azért, mert szeretni mertek- a kényszerű elválás sebet ejtett a szívükön. Elképzeltem, amint ezek az elfojtott érzések a levegőbe szublimálnak, és beleszivárognak a koreai félsziget népének, ennek a beteg, kettészakasztott nemzetnek a földjébe." (48.old)

Igazi diktatúra, igazi fegyverek, igazi tragédiák, igazi félelem. A mi véleményformáló elitünknek jó lenne felelős álláspontot kialakítania, hogy csak akkor kiáltsanak farkast, ha tényleg farkast látnak. Illetve olyan körülményeket kialakítania, hogy a farkas ne tudjon ragadozni. Mielőtt bárki felelőtlen tematizálásba kezdene, gondoljunk a Koreai-félszigetre. Ott délen talán azért lettek, lesznek olyan sokan keresztyének, Krisztus követői, mert a teljes megosztottságukra, szétszakítottságukra semmilyen más esély nincs, mint az Új Élet. 

 

 

 

Hozzászólások