Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliája
Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus + azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt monda: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend. Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.   Biblia – 1Kor 11, 23–29

  Nagycsutortok  jelesnapok.oszk.hu

Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és * vigyázzatok én velem. 39 És egy kissé előre menve, arczra borula, könyörögvén * és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e † pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te. 40 Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni velem egy óráig sem!? 41 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a * test erőtelen. 42 Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod. 43 És mikor visszatér vala, ismét aluva találá őket; mert megnehezedtek vala az ő szemeik. 44 És ott hagyva őket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, * ugyanazon beszéddel szólván. 45 Ekkor méne az ő tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik. Máté evangéliuma 26, 38-45 abibliamindenkie.hu


 

Ki hinné, hogy szerdán még szinte minden rendben van. Bár már sűrűsödik minden. Szállítjuk a szemetet, gyűjtik a gazt. A lombseprű acél karmai belemarnak a füves talajba. Akkor még a fogasoló traktor még meg sem érkezik. Mert az csöng-bong, morog és füstöl. Hirdeti a diesel üzemanyag emberfeletti energiáit. Ti egy hétig is elpiszmognátok, amit én fél óra alatt fél kerékkel is.     …Ti negyvenhat évig, amit én 3 nap alatt…

Nincs idő, mert az árulás és jellemtelenség órái előtt már az is készül, hogy ki mivé lesz.

Nagy László:   Pirosodik Húsvét
Nagycsütörtök: átok,
szeget kalapáltok,
Isten ellen készülődtök
ácsok és kovácsok.   /részlet /

Júdás is csak áll ott,
eget kanalászott, 
kacsingatott Jézus mögött
jeges csókra váltott. /saját/

Minden pillanat összeadódva katalizátorává lesz a létnek. Mindent fölerősít és mindent elválaszt és kiemel. A rossz még ocsmányabb lesz és a tiszta ezerszer tisztább. Kontúrosan. De ez csak azért lehet, mert az indulatok a tragédia  magas és annál magányosabb kősziklájára emelik rá az Emberfiát. Mennél dühödtebben fortyognak, annál bizonytalanabbak. Mennél több jut az elhordozhatatlan emberi satnyaságból, annál biztosabban tudja, hogy az emberi faj tévedés. Isten tévedése. Sokba kerül ez a tévedés.

Először szétosztott, széttört kenyérbe. Majd öntött borba. Mert törni fog, mert tépni kell. Nem kis falatokból, ahogy felvágják a parókián, hanem a Lipóti kovászos vastagon átsült héjából, amit emberes tépni és jól meg kell markolni, nehogy elrepüljön szégyenre a héja. A borba, amit lágyan csurrant a korsóból a kehelybe. Milyen könnyedén és egyszerűen folyik. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Úgy.

Sokba kerül ez a tévedés.

Megmarkolt és szétosztott életbe. A világ legtermészetesebben kiontott, könnyedén, lágyan csurranó vérébe.
Ezt tudja ott egyedül biztosan. Ez van. Mindenki zizeg. Mindenki izgatottan készül. Az ember végső elveszejtésének főpróbája jön.

Közben többen álmodnak.

Dsida Jenő: Nagycsütörtök

Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon. /részlet/

Mind álmodnak valamit. Péter a kakas torkát tekeri ki. A tagadások száma a végtelen felé hajlik. Zebedeusok trónszéket faragnak maguknak. Jézus fölé teszik. Van aki a tüzet hozza le a rómaiak arcára és elégedetten csorog a szája szélén a nyál. Van, aki éppen csak fut egy kicsit.

Illatos a sötét. A hűvös borzongásban szeretni, ilyenkor ölelni kéne. Testvérnek kéne ajánlkozni, nem Isten tévedésének álmodni magunkat.

De nincs mit tenni, mert csak szerda van. Ami jön ismerjük, de nem lehet siettetni. Elkerülhetetlenül és biztosan. Utálom a kakast és utálom az ezüstöt. Utálom a lábmosást, a bort, a kenyeret. Utálom a töviskoszorút, a Via Dolorosa-t. Sose lássam az Olajfák-hegyét és a Gecsemánét. Pilátus kézmosásától a hideg kiráz, pedig én is kényszeres vagyok.

Utálom, mert Jézus olyan magányosan megy át ezek között, és én utána kapok, de mindig csak ezeket szorongatom. Megmossa a lábam és én rányomom a tövist. Kenyeret ad és alszom, vagy futok. Bort ad és letagadom.

Ennek így kell lennie. Jézus keresztjét a cirénei viszi. A magamét is ráadnám.  Ahogy idősödöm, egyre hosszabb  úton menni. Még csak szerda van. Szinte óráról órára tudom mi jön és mégsem tudok semmit. Talán egyet. Csak a remény, hogy Jézus végigmegy és bebizonyítja, elhiteti velem, hogy mégsem tévedés vagyok, Isten legnagyobb tévedése.

Pilinszky János: Harmadnapra legyőzte...

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die. /részlet/