Az amerikai Lawrence Livermore Laboratórium kutatói a világ egyik legerősebb lézerével lőttek egy vízcseppre, aminek hatására nyomása több millió atmoszférára, hőmérséklete pedig több ezer fokra emelkedett. A kísérlet közben röntgensugarat is átvezettek a vízcseppen, így röntgendifrakciós felvételt tudtak készíteni a lézer hatására kialakuló, mindössze a másodperc tört részéig létező állapotáról. E felvételből kiderült, hogy a szélsőséges körülmények hatására a víz nem szupermelegített folyadékká vagy gázzá alakul, hanem megfagy. ... A víz új halmazállapota, a szuperionos víz felfedezéséről írt tanulmányt ezen a héten közölte a Nature. No, persze a szuperionos víz nem olyan, mint amit a jégkockatartóban találhatunk. ... AHELYETT UGYANIS, HOGY HIDEG ÉS ÁTLÁTSZÓ LENNE, FEKETE ÉS FORRÓ 

A víz új halmazállapotát fedezték fel  index

Ha jégkockát akarnánk belőle készíteni (és ugyan miért ne akarnánk?!), az négyszer annyit nyomna, mint a rendes jégkocka. Bár a szuperionos jég létezését elméleti számítások alapján már 30 éve előrejelezték, egészen eddig senki sem látta. A tudósok mégis úgy vélik, hogy ez lehet a víz legtömegesebb halmazállapota az univerzumban. A szuperionos jég azonban különbözik minden eddig ismert jégkristály-típustól. Míg a többiben mindig rendes vízmolekulák (egy oxigénatomhoz két hidrogén kapcsolódik) állnak a kristály rácspontjaiban, addig itt nem ez a helyzet. A szuperionos jégben a vízmolekulák felbomlanak, majd az oxigénatomok külön kristályrácsot hoznak létre, miközben körülöttük szabadon lebegnek a hidrogénatomok.


Mindig érdekes egy újabb felfedezés. De ennek nem tudok felhőtlenül örülni. Szép dolog ez a szuperionos víz. Meg, hogy ebből olyan sok van a világegyetemben. Meg el is képzelem az oxigénatomokat, akik a hidrogénatomoktól való félelmükben egymásba kapaszkodnak, ölelkeznek. Ezek a számító hidrogénatomok meg ott várnak a megfelelő pillanatra, hogy levadásszanak egy oxigénatomot, ha túl óvatlanul kibújna. Sőt mindjárt ketten rontanának rá. Csak egyenlőre nem számoltak a hőmérséklettel.  Személyi testőr. 

Annyi neked hittanóra. Annyi neked Teremtés, Megváltás, Megszentelés. Pontosabban ez megmarad. De eddig volt egy jó képem a Szentháromság bemutatására. A víz. A víz képlete H2O. Fizikai állapota pedig lehetett gáz, szilárd és folyékony halmazállapotú. Isten lényegében egy, de létformájában három, úgymint Atya, Fiú, Szentlélek. Erre most kijött ez kis tudományos hír és többé nem jó a példa. Bár eddig sem volt tökéletes.  

Mondjuk nem semmi, hogy ilyen állapotában van leginkább jelen az univerzumban. Bár azt kétlem, ha mi ezt tudományos vagy egyéb célra, tervezésekre akarjuk elhasználni, hogy jól fog elsülni. Mi az anyagot az eredeti nyugvó állapotából felzaklatva magasabb energiaszintre juttattjuk és csupa olyan dolgot hozunk létre, amit nem tudunk lecsillapítani és ezért a Föld élővilágára veszélyt hordoz. Hozzányúltunk az olajhoz, gázhoz, palához, kénhez, uránhoz. Megannyi üvegházhatást okozó gázt szabadítottunk fel. Azbesztet. Sugárszennyezést, olajszennyezést. Isten intézője a Jövő a földi lét számára nem tudom milyen ajánlattal áll elő. 

De talán ez a felfedezés biztathat abban, hogy a világűr szélsőséges körülményei között a mi számunkra fontos víz ilyen formában nagy mennyiségben nagy biztonsággal mintegy "tárolható", és esetleg ha a szükség úgy hozza, a földi körülmények között talán az általunk ismert és használható formába hozható. De ezért ez már nagyon sci-fi.

Ki tudja, hogy az általunk nem ismert világban, hány általunk nem ismert folyamat, állapot van, amelyben az általunk ismert molekulárisan is felépülő anyagok, rendszerek más módon vannak "tárolva", jelen. Gondolok itt Isaac Newton beszélgetésére a feltámadásról. 

Newtontól, a nagy tudóstól, aki mélyen hívő ember volt, valaki gúnyosan megkérdezte:

"- Aztán hogyan szedi össze életre az Isten egyszer a halottakat?"

A nagy tudós benyúlt egy fiókba, kivett egy dobozt, abból egy marék vasreszeléket, és szétszórta az asztalon.

- Szedje össze - mondta az idegennek.
- Nem tudom - felelte az.

Erre a tudós kivett a zsebéből egy mágnest, és a vasreszelék fölé tartotta. Mind hozzácsapódott. Egy szempillantás alatt, az utolsó szemig.

- Nos, valahogy így! - felelte szerényen a tudós. - Engem máris magához vonzott.   evangelikus-ifi

 

Hozzászólások