pedagógusok küldtek be magukról fotókat, amelyeken megmutatják, mennyi a nettó bérük, és az is látható, ki, hány évnyi tanulás és gyakorlat után viheti haza ezt az összeget. ... Tulajdonképpen csak azt szeretném, hogy ne legyen szégyen tanárnak lenni, ne nézzenek hülyének azért, mert itt tanítok Magyarországon ahelyett, hogy elmennék külföldre dolgozni.

 Csak azt szeretném, hogy ne legyen szégyen tanárnak lenni 24.

"Ha valakinek szíve vágya, hogy gyerekekkel foglalkozzon, tanítsa őket, akkor tehesse azt úgy, hogy nem érzi magát megalázottnak, mellékesnek és alsóbbrendűnek  ...

Ezek következtében sokszor elgondolkodott már azon, hogy otthagy csapot-papot, és olyan állás után nehéz, ami anyagi biztonságot és valódi megbecsülést nyújt. De végül sosem szánta rá magát, aminek az oka végtelenül egyszerű: Az imént is kaptam egy üzenetet az egyik diákomtól, ilyenkor pedig rögtön meggondolom magam. A mindennapokban tehát a hálás tanítványai és kollégái motiválják, akik ugyanúgy kitartanak, miközben nekik sem könnyebb egy fikarcnyival sem. Az iskolában változó a hangulat, idősebb kollégáin sokszor azt látja, hogy már nem tudnak úgy küzdeni, noha ugyanúgy érzik a különféle problémákat, nem hiszik el, hogy bárki segíteni akarna rajtuk. ...

nincs országos pedagógushiány, a tapasztalatok ennek ellenkezőjét mutatják: fél évente hívják el, úgy, hogy nem keres munkát, hogy nem akar-e átmenni egy másik intézménybe, mert nagyon nagy szükségük lenne egy gyógypedagógusra: Ilyenkor mindig azt érzem, hogy jó, nagyon kellek, de ennyiért? ...

Nem tudok csak magamról beszélni, mi közösségben gondolkodunk, hiszünk abban, hogy ez egy olyan szakma, amihez nem elég jó szakembernek lenni, szívvel-lélekkel lehet tenni benne. ...

Az ember vagy önmagát adja fel, vagy az elképzeléseinek egy részét. Mindkettő nehéz. Normál körülmények között nem kellene az embereket ilyen választások elé állítani. ...

aggasztónak látja, hogy legfiatalabb kollégái már a harminc felé közelítenek, mi több, olyan tantestületről is tud, ahol nincs 35 évnél fiatalabb pedagógus. Ráadásul az egy dolog, hogy tanárhiány van, de ami még ennél is rosszabb, egyes szakokon gyakorlatilag már most sem képeznek szakembereket. Ez a saját munkájában is visszaüt, hiába látszik, hogy ha egy nem szakos tanár megy be órát tartani, onnantól kezdve bárkit behívhatnának az utcáról, hogy itt egy tankönyv, oldd meg.

 ugyan sokan elvégzik a képzést, a pályán már nagyon kevesen maradnak. Ha pedig el is kezdenek tanítani, nem jönnek ki a fizetésből, kénytelenek váltani. Épp nemrég beszéltem egy zenepedagógus ismerősömmel, aki arról számolt be, hogy muszáj pályát módosítania. Nagyon szereti a diákokat és a munkáját is, de nem tudja fenntartani a lakását ...


Sokan azt gondolják a tanárok csak rinyálnak. Jó dolguk van és nem tudják mit csináljanak. Ott van az egész nyári szünet. Év közben csak leadják azt a pár órát. Mellette lehetne kiskert, malac, tehénke, zokniügynök, avonos csávó.

De beszélgetek tanárokkal, fiatalokkal és idősebbekkel, iskolaigazgatókkal, becsületben megőszült kiváló emberekkel. Az nem lehet, hogy a ritka kivételtől eltekintve, pártállástól, politikai nézetektől függetlenül megerősítik a fent idézetteket. Egymással szemben ültünk bármilyen ügyből kifolyólag egy vidéki iskola igazgatójával. Ismerem a beállítottságát. Higgadt, megoldást kereső ember. Szimpátiája konzervatív. Mi van ezzel a kampánnyal? Igaz ez? - kérdezem tőle. Igaz. - válaszolja. A tanerő most jó- folytatja, de idősödnek. Öt év múlva nyugdíjas korba kerül a tanárok harminc százaléka. Nincs fiatal. (kis adalék, hogy a tanárképzőkre nincs túljelentkezés, főleg a természettudományos szakokra; mérnökként jobban keresnek a piaci szektorban). Az első zokszó nem a kereset, hanem nincs utánpótlás. Sőt hiány van. Egyik iskolából a másikba próbálják állandóra elhívni a tanárokat, ha másképpen nem, akkor óraadóként. A probléma nagyságát jelzi, hogy lassan a szak sem számít, vagy a végzettség sem. Sokszor úgy oldják meg, hogy beiskolázzák a lehetséges tanerőt, és bizonyos feladatokra már így is tudják alkalmazni. 

A másik a pénz. Ezek valós számok. Sok vagy kevés. Kinek mi az igénye, a lehetősége. Nyilván, aki szülői házban lakik az iskola mellett, az jól jár. Nincs útiköltség, albérlet, kölcsön. Vagy akinek a párja maga a Krőzus, az rendben lesz a hobbi fizetésével is. De aki a munka miatt költözni kényszerül, semmiképpen nem fog tudni kijönni. Ha még családja is van, akiket el is kell tartania. Oké. Mások is küzdenek ezzel, és tudjuk, hogy az átlagkereset köszönőviszonyban sincs a valósággal. Mások is kevésből élnek. De meg kell említenem azt az aprócska, pici leheletfinom tényt, hogy a tanítók, tanárok, gyógypedagógusok szerepe fontos. Tőlük is nagymértékben függ a jövő generáció, és az általuk kialakított társadalom kultúrája, munkakultúrája, a szociális élete és tudományos érdeklődése, nyitottsága. Ha egy sofőrt megbízzuk a feladatával, elvárjuk, hogy alkalmas legyen rá. Rendelkezzen jogosítvánnyal, járjon vezetéstechnikai órákra, képezze magát, orvosi vizsgálaton vegyen részt. A pedagógusokra egy társadalom jövőjét adó gyereksereget bízunk, hogy vezessék őket. A gyerekeinket. Sőt, a problémásakat is, hogy enyhítsék a tragédiáinkat. Az nem lehet, hogy kialvatlanul, feszülten, stresszesen tanítsanak. A háttér nincs meg. 

Elérkeztünk a következőhöz. A munkahelyi körülményekhez. Jóllehet ezt iskolakörnyezete válogatja, de maga a rendszer is hordoz meghatározó jegyeket. Legyenek ezek pozitív, vagy negatív elemek. A társadalmi feszültségek, szociális körülmények megjelentek az iskolai környezetben is. A meg nem kapott társadalmi megbecsülés az iskolai viselkedési kultúrában is érvényesül. Ha otthon nem becsülik az oktatást, nevelői munkát, tanárt, akkor a diák is többet enged meg magának. Ebből számtalan konfliktus van. A munkakörülmények is és a társadalmi megbecsülés is rendezésre vár. Az elmúlt idők koncepciója, ez a portfólió érthető, de sok 30-40 éve tanító embernek, nyugdíj előtt igazságtalanul betett. Visszasorolta őket az anyagi megbecsülésből valamiféle kezdő szintre. Hacsak nem csinálták meg a portfóliót. Mesélte nekem egy tanár, hogy ő szervezte évtizedeken keresztül egy középiskolában a kémia és fizika szertárat, létrehozta a labort. Jól szervezett természettudományos oktatást sikerült háttérrel együtt plántálni. Akkor megkérték, hogy bizonyítsa be, hogy érdemes a fizetésére, a tanár névre. 3 évvel a nyugdíj előtt. 

Nehézség, hogy nem profit termelő szakma közvetlenül. De nélkülük nem is lesz értelmes, munkakultúrával rendelkező ember, aki már alkalmas hasznot hozni a társadalomnak és "kenyéradó gazdáinak". Elindult egy folyamat, hogy az egyetemet végzettek már eleve máshová mennek szerencsét próbálni. A pályát is sokan hagyják el. Az nem igaz, hogy csak az életrevalók. Mert sokan maradnak, mert ez a hivatásuk. Nem lesznek biztosítási ügynökök és külföldön a hüttékben boros tea osztogatók, takarítók, pizzakiszállítók. 

A hittanoktatás miatt eléggé belelátok egy-egy iskola működésébe és nehézségeibe. Nálunk munkahelyi ártalom, hogy belelátunk a társadalom különböző bugyraiba. Minden izzik. Minden feszült. Pattannak az idegek az első vélt vagy valós sérelemre. Szülők, hivatalos szervek és végül a tanárokon csattan az ostor.

Ha azt mondom, hogy jó orvos vizsgáljon, műtsön; jó gyógyszerész kutasson és adjon jó gyógyszert; jó iparos készítse a villamos és egyéb hálózatokat; jó legyen a sofőr, akire rábízom az életem egy út erejéig; akkor a tanár sem lehet alábbvaló. Semmilyen tekintetben. Mert rájuk a kincseinket bízzuk. A pedagógus szó sokféle jelentéssel és tartalommal bírt az elmúlt évezredekben. Vezető, tanító, rabszolgai feladatkörben nevelő, óvó és védő személy. Egy biztos, ha nincs hiányzik. Addig becsüljük meg, amíg van és amíg még képzettek, odaszántak.  

link:

https://24.p3k.hu/app/uploads/2019/07/pedagogus_a-1-1024x576.jpg

 

 


 

 

Hozzászólások