Dárdai Pál eredményei túlmutatnak önmagukon, mert azt szokhattuk meg, hogy az ígéretek a legritkább esetben teljesülnek a magyar futballban. A feltehetően Berlinbe visszatérő magyar szövetségi kapitány két hónapos működése alatt olyan tiszta és józan légkör vette körül a magyar futballt, ami nagyon rég nem jellemezte. A nyílt és őszinte beszéd váltotta fel a mismásolást, realitás költözött a kommunikációba.

Dárdai öröksége felnyitotta a szemeket - sportgeza.hu

 

Tudom, megfogadtam, hogy nem írok többet a fociról, mert azért ez mégiscsak egy meglehetősen szűk réteget megmozgató téma, legalábbis a reposzt olvasók körében. Mégis, Dárdai Pál rövid kapitánysága arra indít, hogy róla írjak, pontosabban arról a friss levegőről, amelyet homo novusként hozott a magyar labdarúgás áporodott és oxigénhiányos világába.

Ki ez az ember? Nos, Dárdai Pál, aki a magyar labdarúgó válogatott négy meccsre megbízott szövetségi kapitánya volt, baranyai születésű játékosként először a Pécs színeiben futballozott, hogy aztán egy fővárosi kitérő után a világ egyik legjobb bajnokságában játsszon a legismertebb berlini alakulat, a Hertha BSC színeiben. Az ő idejében (1997-2011) a Hertha a Bundesliga legjobbjai közé tartozott, többször megfordultak az európai kupaporondon, ő pedig kiváló játékkal és nagy teherbírással vívta ki állandó helyét a kezdőcsapatban. A berlini alakulat legtöbb mérkőzést játszott játékosaként (több mint 280 meccs) fejezte be az aktív labdarúgást, majd ugyanott állást, pontosabban: munkát és feladatot kapott. Nem követelte, hogy legyen Bundesliga edző, hanem elkezdte szisztematikusan felépíteni magát. Tanul, képzi magát, hogy egyszer magasabb polcra kerüljön. Jelenleg a Hertha ifjúsági csapatának edzője, ám a klub vezetősége komolyan számol azzal a lehetőséggel, hogy a közeljövőben őt bízzák meg az első keret irányításával. Pontosan ezért nem szeretnék, ha Dárdai továbbra is Magyarországon maradna, szövetségi kapitányként.

Mi, futballkedvelők azonban igen, hiszen Dárdai olyat tud, amire az itthoni edzők képtelenek: teljesen máshogy látja az egész rendszert, az egész sportot, amelyet labdarúgásnak neveznek. Ebből a teljesen más, mondhatni élesebb és eredményesebb látásból kaphattunk ízelítőt az elmúlt időszakban, ezeket sorolja fel az index pontos és precíz írása, mi pedig reménykedünk, hogy esetleges maradásával ez a látás, stílus, hozzáállás gyökeresedik meg végre idehaza is.  

Dárdai Pálnak minden esélye megvan rá, hogy a friss fuvallat, amelyet ő képvisel, végre kitakarítsa a magyar labdarúgásból azokat, akik évtizedek óta élősködnek a magyar futballban, akik nem engedik ezt a csodálatos sportot kitörni abból a posványból, amibe korábban ők maguk taszították. Ha ez sikerül, ha a magyar labdarúgás végre elindul teljesen más, vélhetőbben eredményesebb úton, neve kétségtelenül összekapcsolódik a történettel. 

Sejtik ezt mások is, éppen ezért Dárdai Pálnak minden esélye megvan rá, hogy a magyar labdarúgás körül lebzselő emberek és ezek lekötelezettjei (vagyis az elmúlt rendszerből itt maradt levitézlett szereplők) idegileg, szakmailag és minden egyéb módon kicsinálják, tönkretegyék, vagy éppen addig szervezkedjenek ellene, amíg ő maga önként nem menekül el Magyarországról.

Merthogy ez egy ilyen ország. Rendszerváltozás történt a politikában (a cinikus persze hozzáteszi, hogy hol és mikor), de nem történt rendszerváltozás egy sor szervezetben, köztük a magyar labdarúgásban sem. Ugyanazok, ugyanúgy, és persze mindezt jóval többért, sokak szerint egyre gátlástalanabbul művelik. Nem csoda, hogy ugyanott, sőt inkább sokkal lejjebb tartunk. 

Pontosan ezért lenne szükség a hozzá hasonló új emberekre. Akik mernek másként gondolkodni. Akik reálisan látnak. Akik keményen dolgoznak. Akik hisznek az elvégzett munkában. Akik nem adják fel.

Szeretem a focit, gyerekkorom óta élek-halok érte. Emlékszem, szünetben reggel fociztunk, délben fociztunk, este fociztunk, iskolában a szünetekben fociztunk, tesiórán meg addig könyörögtünk a tanárnak, amíg ott is focizhattunk. Fociztunk nyáron a ház előtt, a parkolóban, télen a teremben, együtt a haverokkal vagy éppen egyedül, ha nem ért rá senki. Mivel kiskorom óta Fradi drukker vagyok, szeretem a magyar focit is. Hiába jó a spanyol vagy a német foci, engem az nem érdekel. És mivel ezek a fiúk mégiscsak magyarok, hát szurkolok nekik. Mivel Dárdai Pálnak minden esélye megvan arra, hogy szemléletével és hozzáállásával egyik megmozdítója legyen a magyar labdarúgásnak, őszintén szurkolok neki is. Akkor is nyerünk vele, ha egyhamar nem kell elbukott vb döntő után szomorkodnunk.

Úgyhogy hajrá, Dárdai, hajrá új emberek!