Mire lehet képes Katar a futballban? Ennek jártunk utána a helyszínen.

Ami jó Xavinak, süllyesztő Dzsudzsáknak - sportgeza.hu

 

Mikor elolvastam az index rövidke helyszíni beszámolóját a katari labdarúgásról, rögtön arra gondoltam, vajon miért akarnak ezek a katariak egyáltalán focit, ha mindenük megvan? Aztán kicsit utána olvastam, és rá kellett jönnöm, hogy Katar nemcsak a focira, hanem más sportágakra is mesés összegeket költ. Nem rossz.

Sőt, nekem kifejezetten szimpatikus, hogy a sportra építenek, hogy ezt szánják kitörési pontnak. Bizonyára sejtik, hogy az olaj sem tart örökké, talán szeretnének valamilyen pozitív üzenettel kilépni a világ nyilvánossága elé. Minden bizonnyal érdekes és szórakoztató egy katari sejk számára, hogy a pénzét ilyen hobbiba fekteti, és persze a remélhetőleg haszonnal kecsegtető pénzügyi befektetés sem egy utolsó szempont. Mindezek mellett jó elképzelésnek tartom ezt a fajta országépítést: kitalálunk magunknak egy brandet, egy adott témára felépítünk egy országimázst. Talán ebből mi, magyarok is tanulhatnánk. Vajon mit szeretnénk, Magyarországról mi jusson eszébe egy külföldinek? Mi az a pozitív kép, amire építhetnénk? Miben akarunk kiemelkedni, kitűnni? Láthatólag a mai kormányzat is kiemelt területként tekint a sportra, elég csak a sporttal kapcsolatos infrastruktúra fejlesztésére, vagy a nagy világesemények hazai rendezésének támogatására gondolnunk. (Ezért is tartom kifejezetten károsnak az ezeket lebecsülő, becsmérlő hangokat, a más, valóban égetően szükséges problémák és a sport fejlesztésének szembeállítását. És ezért is tartom jó ötletnek a budapesti olimpia ötletét is.)

Katar tehát a sportra épít, ami azért is jó, mert a sport mégiscsak pozitív része az életnek, amelyben meglehetősen egyszerű szabályok uralkodnak: a befektetett energia előbb-utóbb megtérül, teljesítmény nélkül pedig egyszerűen nincs eredmény. Az is figyelemre méltó, hogy a nagy nevek igazolása mellett igyekeznek helyi tehetségeket is kinevelni, bár a katari gyerekek, fiatalok számára a sport jobbára egyszerű szórakozás, nem pedig egy határtalan lehetőségnek számító, soha vissza nem térő alkalom. Jó elképzelésnek tartom, hogy a szegény, de tehetséges gyerekeket is –fogalmazzunk így- megpróbálják a sporton keresztül Katarba integrálni. Így még egy afrikai, vagy kelet-európai fiatal is lehet sikeres, persze, ha hajlandó hazát cserélni.

Mégis, minden vélt vagy valós következmény mellett a katariak erőfeszítései számomra azt tükrözik: pénzen majdnem minden megvehető. Tradíciót például hiába akarnak vásárolni, lehetetlen. Nem vehetsz géneket, sem utánpótlást, sem történelmet. Sikeres edzőket, nagynevű sztárokat, csapatnyi szurkolót igen, akár még vb rendezést, vagy kézilabda válogatottat is. De múltat, hagyományt soha. Márpedig ez elengedhetetlen a valódi áttöréshez.

Ettől függetlenül még az is lehet, hogy egyszer, talán éppen 2042-ben tényleg Katar lesz a labdarúgó világbajnok. Vagy mégsem. Elvégre a pénz nem minden, még akkor sem, ha alapvetően jó dologról beszélünk.