Az oklahomai szenátus csütörtökön megszavazta azt a törvényt, amely bűncselekménnyé minősítené a művi terhességmegszakítást, és bevonná az abortuszt végző orvosok engedélyét is. A törvény még Oklahoma állam republikánus kormányzója elé kerül. Mary Fallinnak öt napja van arra, hogy aláírja vagy megvétózza a törvényjavaslatot. A kormányzó - szóvivője szerint - egyelőre nem döntött, és addig nem is nyilatkozik az ügyben, amíg stábja át nem tanulmányozza a jogszabályt. 

A megerőszakolt nőknek is szülni kellene Oklahomában - origo.hu

 

Meglehetősen nehéz helyzetben lehet Oklahoma állam kormányzója – legalábbis, ha abban a meggyőződésben élek, hogy Mary Fallin asszony nem politikai, hanem lelkiismereti döntést hozva tesz hitet a nagy többséggel, vita nélkül megszavazott törvényjavaslat mellett vagy ellen. Az oklahomai szenátus döntése mellett nagy port kavart a lengyel Katolikus Püspöki Kar felvetése, előzetes kormányzati támogatása is a teljes abortusztilalomról -  vajon hol az igazság? 

Abortuszellenes vagyok – nem is kérdés, keresztényként, lelkipásztorként nem tudok más álláspontot képviselni. Egyetértek azzal, hogy az élet a legfontosabb, márpedig az élet az anyaméhen belül kezdődik; úgy vélem, akkor adjuk a legtöbbet, ha életet ajándékozunk, ha vállaljuk, elfogadjuk a gyermekáldást. Nem tudom, hogyan döntenék akkor, ha orvosi papír lenne arról, hogy megszületendő gyermekem súlyosan beteg – Istennek hála, nem voltam még ebben a helyzetben. Elképzelni sem tudom, min mehet át egy család, amikor erről kell dönteniük, mint ahogyan férfiként sem tudom elképzelni, mennyire nem könnyű egy nőnek az abortusz mellett döntenie. (A szélsőséges eseteket most hagyjuk.) Nem gondolom, hogy jobb egy gyermeknek nem megszületni, mint rossz környezetbe születni, hiszen rengeteg példa van arra, hogy valaki ideálisnak egyáltalán nem mondható körülményekből indulva is képes boldog, eredményes, kiegyensúlyozott életet élni. De nem tudok és nem is akarok pálcát törni afölött, aki –akár lelkiismereti kérdésre hivatkozva- úgy dönt, hogy nem tudja vállalni a szíve alatt hordott élet megszületését. Sajnálom, elkeseredett vagyok és imádkozom, bárcsak másként döntene – de ennél többet nem tehetek. Pontosabban, ha politikus lennék, annyit tehetnék, hogy korrekt, de nem szélsőséges törvényeket hozok.  

Ugyanakkor egyszerűen nem tudok mit kezdeni azzal a szemlélettel, amely a teljes abortusztilalom mellett tör lándzsát, ahogyan az pl. Lengyelországban körvonalazódik. Persze, Oklahomában nincs szó a teljes körű tiltásról: az idézett cikk szerint itt kivételnek számít, ha az anya élete veszélyben van. Tehát ha egy nőt megerőszakolnak, ha a baba esetleg betegen születne, ha méhen kívüli terhességről lenne szó – a terhesség megszakítása ezekben az esetekben már büntetőjogi kategóriának minősül. Hasonló a helyzet Indiana és Észak-Dakota államokban is, ezekben akkor is tilos az abortusz, ha a születendő gyermek súlyos fogyatékossággal rendelkezik.

Szabad-e, lehet-e, kell-e kriminalizálni azt, aki –bármilyen okból- a szíve alatt hordott élet kioltása mellett dönt? Bölcs, de leginkább keresztény dolog-e a törvény erejével élni, mi több, lesújtani? Vajon az efféle törvényjavaslatok valóban lelkiismereti, etikai alapon születnek, vagy ugyanúgy a politika titokzatos konyháiban készülnek, mint a melegházasságot tulajdonképpen kötelezővé tevő indítványok, melyek a Legfelsőbb Bíróságig jutnak?

Mielőtt még bármiféle véleményt megfogalmaznánk, nem árt tudnunk: Oklahoma az USA-n belül az ún. „Bibliaövezet” államaihoz tartozik, vagyis itt sokkal nagyobb azoknak az aránya, akiknek az életében a vallás rendkívül fontos szerepet játszik. Európai, folyamatosan hátráló, templomüresedéssel és közönnyel szembenéző kereszténységünknek ez kb. felfoghatatlan. Itt nem kérdés, hogy vasárnap megyünk-e templomba, mint ahogyan az sem, hogy van-e tekintélye a lelkipásztornak. Egyik itteni ismerősöm szerint „itt még a bevásárlóközpontokban is keresztény zenét sugároznak”, így nagyjából el tudjuk képzelni a keresztény vallásosság befolyását, annak mindenféle abszolút pozitív és sajnálatosan negatív vonatkozásaival együtt. Gyanítom, hogy az abortusz szigorítása sokkal inkább politikai kérdés, és a szavazatszerzés szempontjából van jelentősége (nem véletlenül szólalt meg a törvény kapcsán Hillary Clinton és Donald Trump is), mintsem etikai felvetésként jelentkező probléma – persze a kettőt nem feltétlenül lehet elválasztani egymástól. Azt hiszem, a katolikus Lengyelországban is hasonló lehet a helyzet.

Ami pedig az oklahomai törvényt illeti: szerintem ez egy merev, elutasító, szélsőséges szemlélet, amely –végső soron keresztény érvrendszerbe burkolva- börtönnel fenyegetőzve próbál jobb belátásra bírni olyan nőket is, akik egyébként nem akarnak gyilkosságot elkövetni, tiszteletben tartják az élethez való jogot, de vagy megerőszakolták őket, vagy pedig nincs lelkierejük egy beteg gyermeket felnevelni. Úgy hiszem, ha keresztények joggal háborodnak fel mondjuk a melegházasság, vagy a teljes abortuszliberalizáció mellett, akkor nem örülhetnek az oklahomai vagy éppen lengyel elképzelésnek sem.

Úgy hiszem, az abortusz kérdése leginkább lelkiismereti kérdés. Egy keresztény politikus hozzon könyörületes és következetes törvényt: védje az életet, támogassa az élethez való jogot, indítson kampányt az életért, de semmi esetre ne fenyegetőzzön börtönnel, ne büntesse azt, aki a szíve alatt hordott életet valós és értékelhető érvekre hivatkozva nem fogadja el. A keresztény ember pedig gyakoroljon irgalmasságot, támogassa a megelőzést, saját életével „népszerűsítse” a keresztény életeszményt, a családi élet fontosságát, a monogámiát, a hűséget.

Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel – úgy hiszem, Oklahomában ezeket a sorokat kormányzó asszony is olvassa. Talán segít neki döntése meghozatalában. 

Hozzászólások