A Párizs melletti Saint-Denis székesegyházba, a francia királyok egykori temetkezési helyére vonultak be migránsok és támogatóik, hogy a bevándorlási törvénytervezet ellen tiltakozzanak skandálva. Molinót is kifeszítettek, egy mise pedig elmaradt az akció miatt.

Migránsok, civilek és szélbalosok szálltak meg egy francia katedrálist - mandiner.hu

 

A legmegdöbbentőbb a fenti hírben nem is az, hogy megtörténhetett, sokkal inkább a reakció, ami a székesegyházba történő beözönlést követte. 

Nem volt reakció. Nem vonultak utcára a franciák, nem mondott rendkívüli beszédet a Köztársaság elnöke, az emberek nem helyeztek virágokat a katedrális lépcsőjére, a római pápa nem adott ki semmiféle nyilatkozatot, miként a francia katolikus egyház sem – vagy legalábbis nem hallatszott el idáig, miként az sem, hogy azóta tele lenne a Saint Denis katedrális „csak azért is” misére járó emberekkel. A mandiner híre szerint a francia jobboldal felháborodott ugyan néhány közlemény és twitter bejegyzés idejéig, ennek ellenére Franciaországban, Párizsban, Brüsszelben, Londonban nem változott semmi. 

Igaz, azután sem változott semmi, amikor Hamel atya torkát elvágták, amikor a brüsszeli metróban robbantottak, amikor itt, ott, amott késeltek, amikor számolatlanul, papírok nélkül, ellenőrizetlenül özönlöttek olyanok, akikről senki nem tudott semmit. Amikor Nárai Tamás Facebook bejegyzése szerint a barcelonai támadás után a sorban álló kislánnyal közölte a talpig bebugyolált asszony, hogy nemsokára a te anyukád is így fog öltözködni.  Fogadkozás, politikusok nagy horderejű bejelentése, virágcsokor, az évfordulón megemlékezés, egy-egy újságcikk, leginkább a terjedő rasszizmusról és iszlamofóbiáról, amit meg kell állítani – és körülbelül itt ki is merült a tudomány. Miért is várnánk, hogy most, amikor is csak annyi történt, hogy egy keresztény, a francia, de az európai hagyományok szempontjából is szimbolikus térben „Allah akbar”-t üvöltő illegális bevándorlók és baloldali bajkeverők demonstrálnak, bármi is változna?

Tényleg, semmi említésre méltó nem történt, ami miatt várnánk valami elemi erejű, trendfordító, szemeket nyitogató felháborodást. A kontinens régen tönkretette magát, idő kérdése csupán, mikor tűnik el az az Európa, amiről mi tanultunk, amit mi ismertünk, amiről mi álmodtunk. Vajon még a mi időnkben valóság lesz mindez, vagy a gyermekeink élik meg a kort, amikor a mindent tagadók mesterkedései nyomán befejeződik az embertelen társadalmi kísérlet? 

A huszadik században a nácizmus és kommunizmus, ma pedig a mindent szabad „izmusa” teszi tönkre a világot körülöttünk, a legtragikusabb pedig az, hogy az egykori Európa kellően gyenge és megfélemlített ahhoz, hogy beszélni és lázadni tudjon. 

Fájó, de igaza volt az akcióban részt vevő egyik baloldali botrányhősnek: nincs mit megszentségteleníteni a katedrálison, átvitt értelemben Európán, a keresztény kultúránkon, a múltunkon, hiszen tönkretettük, eltűrtük, hátat fordítottunk neki mi magunk. (Jut eszembe, milyen lenne, ha nem baloldali? És mégis, a hivatalos megszólalások folyamatosan szélsőjobboldali veszélyről cikkeznek, nácikról, rasszistákról, akiktől meg kell védeni Európát, a közbeszédet, akik, jaj, csak nehogy kormányra kerüljenek, akiktől védeni, óvni kell a világot.)

Persze, kérdezhetnék sokan, miért érdekel ez engem? Miért foglalkozok én ezzel? Mi bajunk nekünk Európa iszlamizációjával, miért gond nekünk, hogy a nyugat-európai nagyvárások tele vannak no-go zónákkal, hogy a keresztény felekezetek gyengék, hogy bezárják, eladják, lerombolják a templomaikat, miközben sorra nyílnak a mecsetek? Hát nincs itt nekünk elég bajunk, amivel foglalkozhatnánk? 

Úgy hiszem, aki ismeri a történelmet, Róma, vagy éppen a történelmi Magyarország sorsát, az megérti az aggodalmat. Aki hiszi, hogy mi is Európa része vagyunk, annak ugyanúgy fáj, amit saját szemünkkel látunk, amit az ott élő barátainktól hallunk. És tényleg, valóban nem szeretnénk, ha mindez valamikor nálunk is megtörténne. 

Mégis, mindezek ellenére, mintha a megafonba Allah Akbar-t üvöltő emberek láttán az embernek ökölbe szorulna a keze, és azt mondaná, hogy nem, ennek nincs helye Európában. Egy keresztény templomot megszállni, benne őrjöngeni, ott felvonulást, demonstrációt szervezni, az egyházakat az illegális migránsok befogadására felszólítani – ilyet, így nem lehet tenni. Mintha minden egyes megbecstelenítés, minden egyes hazug újságcikk és bejegyzés csendben, de mégiscsak növelné a változtatás után kiáltókat. 

Lehet tenni még valamit ezek után? 

Virágvasárnapra, húsvétra készülve a válasz: igen. Lehet még jobban belekapaszkodni mindabba, ami veszni készül. És lehet még jobban kérni az Emberfiát, hogy könyörüljön rajtunk.  

Hozzászólások