A kérdés, hogy lehetnénk-e mi a horvátok, mármint a fociban?(…) De nem lehetnénk. Mégpedig azért nem, mert bár sok szempontból közösek futballkultúránk gyökerei, és igen, ezért is lehet, hogy mi is, ők is kétszer is eljutottunk már a legjobb négy csapat közé a vb-k történetében (Jugoszlávia további kétszer), a mi legutóbbi elődöntős szereplésünk óta eltelt hatvan esztendőben fontos fejlemények vittek egészen más irányba bennünket.

Lehetünk horvátok? - nso.hu

Nos, a horvát játékosok nagy nyugati csapatokban játszanak, a jugoszláv foci pedig mindig erős volt. Kis túlzással még a délszláv háború is egy horvát-szerb meccsen robbant ki. A horvát foci jó volt a kilencvenes években is, emlékezzünk csak 1998-ra. (…)Még az is lehet, hogy a szörnyű háború áttételesen hozzájárult a horvát lélekjelenléthez, ami a vb-s meccseken is megnyilvánult, hiszen történelmi léptékkel mérve a háború tegnap volt, lélektani hatásai még komolyan jelen vannak a háborúzó felek társadalmaiban. A negatív hatások mellett pedig ennek lehet hatása a nemzeti érzésre, a dacra, a „csakazértis”-re. De lehet, hogy már ezzel is túlelemeztem. A horvátok egyszerűen jók maradtak fociban Jugoszlávia szétesése után is. Az okokat nem stadionokban, korrupcióban meg a gazdaságban kell keresni. (…) A horvát foci egyszerűen jó, a magyarok meg elcseszték. 

Horvát foci, magyar foci: már ennek is Orbán az oka? - mandiner.hu

 

A címben feltett kérdést szívem szerint úgy folytatnám, hogy miért éppen Horvátország nyeri a labdarúgó világbajnokságot – persze leírni nem mertem, nehogy véletlenül mégiscsak az egyébként esélyesebb franciák győzzenek. Mindenesetre teljes szívemből szurkolok vasárnap a horvátoknak, egyszerűen azért, mert szomszédok, mert nem egy futballóriás nemzetről beszélünk, mert az egész világbajnokságon szimpatikusak voltak és harcosak, mert szinte végig nagyszerűen játszottak, mert az ő sikerüket a szomszédság révén egy kicsit a miénknek is érezzük (pedig ez nyilvánvalóan csak romantika, a valóságnak ehhez semmi köze). Tényleg, miért ennyire jó a horvát foci, a miénk pedig miért ennyire –fogalmazzunk finoman- gyenge?  Szilvay Gergely tökéletesen foglalja össze a lényeget: leginkább azért, mert ők egyszerűen jók, mi meg hozzájuk képest elcsesztük. Aztán, hogy miért csesztük el? 

Ki tudja. Nyilván nem Orbán miatt, ahogyan azt sokan (index és társai) tudni vélik. Szerintem aki kicsit is komoly ember ebben a témában, az nem hiheti el, hogy azért vagyunk gyengék évtizedek, és nem 2010 óta, mert az állam nekiállt stadionokat építeni – szó nincs erről, az persze igaz, hogy önmagában attól nem lesz világszínvonalú egy sportág, ha öljük bele a pénzt, és az egyébként lepukkant, elhanyagolt infrastruktúrát helyrehozzuk.

Nyilván nem az emberanyaggal van probléma – ez megint egy buta magyarázat, hogy mi, magyarok nem tudunk focizni. Pont ez fáj sokunknak, hogy valamikor tudtunk, nemzetközi szinten jól szerepelt a válogatott és a klubcsapataink is. A labdarúgás ráadásul olyan sport, amire fizikálisan fel lehet készülni, játékrendszereket el lehet sajátítani. A 2016-os Európa bajnokság pont erre példa: tudunk mi focizni, a jelenlegi játékosaink sem feltétlenül kutyaütők, ha van, aki normálisan kiválasztja, felkészíti őket, és a rájuk szabott rendszert megfelelően begyakoroltatja. 

Nyilván igaz, hogy a háborús sebek, a közel egy évezred után kivívott-elnyert függetlenség mind-mind hozzátesznek a horvát lélekjelenléthez és nemzeti öntudathoz, ami a pályán is megjelenik, és az is igaz, hogy belőlünk ez a fajta mentalitás, harcosság a pályán és azon kívül is sokszor hiányzik. Mégis, bár a hazaszeretet hegyeket mozdít (szerintem ez a plusz fog dönteni vasárnap délután is), csak szívvel lehetetlen győzni. Ahhoz tudni is kell. Ők pedig tudnak.

Hogy hol rontottuk el? Mindegy is. Akinek van kedve mélyebb elemzéshez, olvassa el Szöllősi György nemzeti sportos írását, értsen vele egyet, vagy hadakozzon ellene. Én mindenesetre hiszek abban, hogy az okok keresésén egyszer csak túllépünk, és nekiállunk végre focizni. Akkor talán néha még győzhetünk is. Sőt, akár még horvátokká is válhatunk.       

Ha Horvátország megnyeri a világbajnokságot –amiben őszintén reménykedem-, a játékosok minden bizonnyal rangot, kitüntetést, lovas szobrot, sőt fele királyságot kapnak, tegyük hozzá, teljesen jogosan. Szép diadal lenne, egy kis nép nagyszerű csapatának diadala.  Nem tudom, ettől a mi focink jobb lesz-e mindenesetre azt kívánom, hogy vasárnap ti győzzetek. Nemcsak 4,5 millió horvát, de sok magyar is ott lesz veletek lélekben a pályán. Gyerünk srácok, mindent bele! Hajrá Horvátország! Hajrá horvátok! 

Hozzászólások