Mára sikerült kiszorítani Szíria nagy részéről a közös ellenséggé vált Iszlám Államot, ugyanakkor a hol együtt, hol egymás ellen harcoló felek eltérő érdekei miatt késik a békekötés, ez pedig tovább rontja az amúgy sem rózsás helyzetet. Az otthon maradt szíriai keresztyének többsége egyébként a jelenlegi, nemzetközileg vegyes megítélésű vezetés megerősödésében látja saját biztonsága kulcsát, az ország jövőbeni stabilitását és a vallások békés együttélésének biztosítását. Mi nem kívántunk állást foglalni ebben a kérdésben, mert azzal a lelkülettel léptük át a határt, hogy a személyes találkozásokkal és imádságainkkal támogassuk a helyieket, valamint felmérjük a segítségnyújtás lehetőségeit.

Megyünk Szíriába! - Reformatus.hu

Szokták mondani, hogy nem szerencsés az embernek magát ajánlania – a Reposzt írói is gyakrabban szemléznek a világi média híradásai, mint az egyházi tartalmak közül. Most azonban szeretnék kivételt tenni, és felhívni a kedves olvasók figyelmét a reformatus.hu cikksorozatára, amely különleges eszköze lehet az adventi készülődésnek is.
Éppen egy hete kelt útra a Magyarországi Református Egyház Külügyi Irodájának, Missziói Irodájának, Menekültmissziójának küldöttsége, hogy a Magyar Református Szeretetszolgálat vezetőjével együtt meglátogassák libanoni és szíriai testvéregyházainkat, tájékozódjanak helyzetükről, és egyeztessenek az együttműködés, segítségnyújtás lehetőségeiről. Útjukról, ottlétükről rendszeresen frissülő helyszíni beszámolókkal jelentkezik a delegáció egyik tagja, Feke György, a reformatus.hu főszerkesztője. Legutolsó, tegnapi cikkéből kiderül, hogy hosszas bizonytalanságok után végül sikeresen átlépték a libanoni–szíriai határt, és útjuk első állomása a hírekből is jól ismert Homsz városába vezetett, amely több évig volt a szíriai polgárháború összecsapásainak helyszíne.


A delegáció tagjai nem segélyszervezetként, nem haditudósítóként, nem szuperhősként, hanem keresztyén emberekként utaztak a térségbe, mert személyes ottlétükkel, figyelmükkel akarják támogatni a háború sújtotta vidéken ottmaradt vagy oda visszaköltözött keresztyéneket, illetve az ő munkájukat, amely nem áll meg vallási-etnikai határoknál. Kapcsolatokat keresnek, arab és örmény keresztyén közösségeket ismernek meg, talán még azokkal a fiatalokkal is találkoznak újra, akik részt vettek a nyári Csillagponton– az ő nyári magyarországi látogatásuknak nagy szerepe volt a megindult gyűjtésben, a partnerkapcsolatok megerősödésében. Mindez talán szárazon hangzik, de mégis nagyon fontos – sokszor elfelejtjük, hogy időnként érdemes találkoznunk egymással ahhoz, hogy emberei lehessünk egymásnak.
Azonban nem is azért ajánlom e cikkeket, hogy azon nyomban szenzációvá dagadhassanak – ha valaki követi Feke György beszámolóit, érezheti, hogy a magyar delegációnak sem erre van szüksége. Halált megvető bátorságú (vagy botorságú) celebritásból éppen elég ront be a képernyőkön keresztül a nappalinkba, ha nem vagyunk kellően óvatosak. Nem arra van most szükség, hogy az MRE képviselőin legyen a világ szeme, hanem arra, hogy ezek a cikkek a keleti keresztyének felé fordítsák némelyek szívét, imádságos ottlétét lélekben. Ez a nyilvánosság most nem azért adatik, hogy általa valaki végre igazságot szolgáltasson a sok borzalmat átélt szíriai közösségeknek, hanem azért, hogy a látogatás a másikat tartalmazni tudó, támogató odafigyelés alkalma lehessen. Nem kinyilatkoztatás, hanem meghitt beszélgetés, amelynek legjobb módja az értő, figyelmes hallgatás – így odahallgatni pedig csak az tud, aki tudja, hogy Isten is így figyeli, így hallgatja, így tartalmazza őt, mindenestül.
Nem könnyű és nem szokványos olvasmányok ezek, már csak a temérdek hivatkozás miatt sem – azonban érdemes a korábbi, talán nem is túl fontosnak tartott híreket újraolvasni, végighallgatni, mint valamiféle vallomást, történetet. Ugyanis az úti beszámoló nem információt kínál, hanem a saját célkitűzését: a találkozás lehetőségét, azt, hogy ez után másképp lesznek ismerősek a közel-keleti keresztyének, sőt, a közel-keleti emberek. Szép zárlata ez a kelet felé fordulás a reformáció évének: mindenféle csinnadratta nélkül, de nyilvánosság előtt azt tenni, amire éppen szükség van, igaz istentiszteletként, Istennek tetsző böjtként. Vegyünk részt minél többen ebben a lelki utazásban ebben a röpke, rövid adventben!

Hozzászólások