A fiú- és a lányöltöző mellett semleges neműt alakít ki egy svéd középiskola, hogy zavartalanul tudjanak ruhát váltani azon diákjai, akik nem érzik magukat egyértelműen fiúnak vagy lánynak, illetve azok, akik egyedül akarnak öltözködni.

Az öltöző csupán fülke, mindössze egyszemélyes. A tanintézet Stockholm egyik peremkerületében van, amely liberalizmusáról közismert. A "nemsemleges" öltöző kialakítását a diákok kezdeményezték. Camille Trombetti, a diáktanács tagja szerint az iskolában elég számban van nemi identitásában határozatlan diák ahhoz, hogy létjogosultsága legyen a semleges nemű öltözőnek.

Semleges nemű öltöző lesz egy svéd iskolában - hvg.hu

 

A svéd evangélikus egyház 2007 januárjában alkotta meg és hagyta jóvá azt a törvényt, amely engedélyezi és megáldja a homoszexuális párok házasságát. A nemsemleges öltöző, illetve fülke kialakítására most Stockholm egyik középiskolájában fog sor kerülni – a rövid hír állítása szerint. Nem kívánom a „homoszexuális kártyát” elővenni vagy az egyén belső szabadságáról, esetleg férfi és nő nemi identitásfejlődésről, elakadásokról álláspontokat összefoglalni, - amely egyébként is téma volt már ezen  blogon - magára a hírre szeretnék koncentrálni: „az iskolában elég számban van nemi identitásában határozatlan diák ahhoz, hogy létjogosultsága legyen a semleges nemű öltözőnek.

Mit is jelent az, hogy nemi identitásában határozatlan, vagyis neutrális? A neutrális ember egyszerre semleges és közömbös is. Időnként jól jön amikor időt kapunk, hátraléphetünk az elhamarkodott „igenek” és „nemek” csatamezőjéről, amikor nem kell belesimulnunk a kényszer szürkeségébe, de nem maradhatunk mindig semlegesek. Inkább vállaljuk a hibás döntések kockázatát, mint a folyamatos döntésképtelenséget.
Serdülőnek lenni az identitáskeresés, - kirobbanó tettek, szócsaták, nagy szerelmek, mini forradalmak, és galamblelkű, törött-szárnyú visszavonulások – ideje. Még a biztosabb mozgástérrel rendelkező felnőtt számára is fontos a vallomás, éppen úgy, ahogy egy identitáskereső fiatal számára, hogy hibázhatok, rosszul is dönthetek, de nyitottságom a jövő változásait is magában hordozza. Identitásunk része a párbeszéd, a gazdagodás reménysége, a nyelv újraértelmező képessége, „fogalmazzuk meg együtt”.

Természetes, hogy egy gyermek nem tiniégerként találkozik/azonosul először nemével. A nemi szerep nemcsak a kultúra terméke, hanem családi hálózatunk, bölcsőnk kötőanyaga is. A fejlődéslélektan kutatói azt mondják, hogy a fiúk és a lányok más-más fejlődési lépcsőket, korszakokat élnek át az apához és az anyához fűződő kapcsolatukban, mert a fiúknak külön feladat az anyáról való leválás, hogy az apa melletti biztonság, bátorság-csomag is ott szerepeljen az útravalók között. Nem véletlen, hogy a fiúk számára számos kultúrában gondoskodnak beavatási szertartásokról! Saját környezetemben olyan jó látni, hogy beavatás lehet apa és fia között egy csillagnézés, a karikás ostor használata, a favágás... Amikor megszűnik a hús-vér nyelv egy tornapálya szomszédságában – amely az ókori gymnaziumban még a férfias erőt volt hivatott bemutatni – ott sokkal több játékos kreativitást, rácsodálkozást segítő apa-fiú napra lenne szükség.
Nemcsak nekem fáj, hogy a politikai korrektség kifejezései között már nem is szerepel az apa-fiú, anya-lánya fogalompár, mert a férfi és nő párbeszéde is alig létezik. Mit is akarnak ezzel a kabinnal, hermetikusan lezárt térrel a liberális iskolavezetők erősíteni? A semmi, az üresség jóvá tehető, gyógyítható a semmivel? Az ember adománya, hogy önmeghatározó képessége, természete szerint meghaladja az állatvilág, a sóhajtozás tartományát, pont úgy ahogy József Attila fohászba foglalta: „A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok.” /Reménytelenül/

Ádám nem azért ember, mert mindent névvel illethet, és önmagától megkülönböztetheti, tárgyiasítva kezelheti, formálhatja a környezetét (ami persze igaz), de egyedül nem tudja kellőképpen felfogni a lényeget. Csak akkor tudja valamennyire megérteni a teremtett világ nagyszerűségét, mozgását, léte értelmét, amikor valakivel együtt létezik. Szerintem a mai gimis „Évák” és „Ádámok” éppen hogy szép példái lehetnek a nemi identitás megélésnek (és nem nemhez való igazodásnak!), hiszen önmagunk mélyebb megismerése úgy lehetséges, ha a másikhoz is közelebb kerülünk. Ma ez a „közelebb” sokféle/rendhagyó fiús viselkedésssel, öltözékkel, sportokkal lehetséges a lányok között - s ez jó, legalább kézzelfogaható, mert a szorongást, a magányt oldja fel.

A nemi azonosság tudata 5-6 éves kor körül általában kialakul, s a szexuális identitás kialakulása aztán érzelmi biztonságot is jelent. Főleg az élet kezdetén olyan fontos lenne kimondani, hogy vannak, akiket jó utánozni, jó dolog anyával és apával azonosulni. Ha nincsenek ilyen életre szóló tartalékaink, amelyek a családból jönnek, akkor csak életre szóló sérülések maradnak. A család ajándéka, hogy apa és anya nem tud semleges lenni, hanem úgy ad biztonságot, hogy közben nem köt, úgy ad támaszt, hogy nem gyengít. A saját nembeli meghatározásunkat lehet még ennél is jobban elbizonytalanítani,  a semmibe lökni, gázkamrába zárni? Ha tudjuk, hogy hova tartozunk, inkább csodaként kapjunk azt a bizalmi összetartozást, hogy testünk saját létbeli behatároltságunkon túl lendít éppen a másik nemhez tartozó személy felé.

A Biblia nyelvezete is ebben segít, hogy ne semlegesek, hanem nőiesek és férfiasak legyünk, hogy külön hangként,de közös én-ek-ként halljuk a Biblia női és férfi narrátorait. Milyen más a hangja Ruthnak vagy Sámuelnek, Debórának vagy Salamonnak! Ráadásként a férfivilág nyelvét újraértelmezik az evangéliumok, amikor női eladásban halljuk a feltámadás történetét. 

"Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró!" Jelenések 3. 15. 

Hozzászólások