Vigyázz!

Súlyos támadás érte vasárnap este Magyarország egyik legeredményesebb ultrafutóját, Makai Viktóriát. (…)A kedd reggeli bejegyzés szerint a kétgyermekes sportolót az otthonához közel, edzés közben támadta meg egy férfi, majd miután menekülni próbált, támadója megverte, és megpróbálta megerőszakolni. Csak annak köszönheti menekülését, hogy a férje még időben odaért, és a támadó elfutott.

Edzés közben támadt erőszakoló az ultrafutó-bajnoknőre – index.hu

 

Döbbenet. Ez volt az első reakcióm, amikor a Facebook-on Makai Viki bejegyzését olvastam az őt ért vasárnapi támadásról. Döbbenet, egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen mégiscsak előfordulhat, egy ismert futónővel, Budapesten, napjainkban.  Aztán eszembe jutottak azok a hölgyismerőseim, akik futni járnak, és elfogott a félelem és a gyűlölet. Ha őket támadnák meg…

Belénk égett múlt

Már gyerekkoromban vallásos lettem, pedig apám elveszítette a hitét a holokauszt miatt, és megfogadta, hogy többé nem áll a tóra elé. Anyámnak megmaradt a hite, minden pénteken gyertyát gyújtott, és kóser háztartást vezetett. Amikor születtem, természetesen nem metéltek körül, és később, amikor visszatértünk a táborból, a szüleim akkor sem akarták a procedúrát. Én viszont tizenhárom évesen úgy döntöttem, megcsináltatom. Ez ráadásul előfeltétele volt a bar micvónak. Meg azt gondoltam, ha újra előfordul hasonló szörnyűség, akkor én emiatt nem akarok megmenekülni. Vállalni akartam a zsidóságom bármi áron is.

Ismerni a történetünket – alapvető szükségletünk. Kell körénk-mögénk a kontextus, amibe beilleszkedünk, aminek részei vagyunk. Hermann Ildi New Yorkban élő magyar zsidókat keresett fel otthonaikban, hogy meghallgassa, lejegyezze sorsukat és fotókat készítsen róluk. A több szempontból hiánypótló anyag alapötlete a fotós saját, elvesztett lehetőségéből született. Holokauszt túlélő nagymamájának a meg nem kérdezett története adta a lökést, hogy másokét olvashatóvá, láthatóvá tegye. 

Hiányzó történetek - index.hu

 

Úgy hiszem, léteznek olyan történetek, amelyeket nem lehet könnyek nélkül olvasni. Hermann Ildi riportsorozata a New Yorkban élő magyar zsidókról mindenképpen ilyen, minden szörnyűségével, fájdalmával, hitével és hitehagyottságával együtt. Méltó arra, hogy elolvassuk és elgondolkodjunk felette.

Ismétli önmagát 2. rész

Magyarországon sosem volt valódi liberális demokrácia, hiszen évszázadokig királyok kormányozták az országot – írja Heller Ágnes a New York Timesban. A magyar filozófus szerint Európában nem sikerült „marginalizálni” a nemzeti identitást, a modern diktátorok pedig a demokratikus többség segítségével diktátorkodnak.

Orbán zsarnokságáról írt Heller Ágnes a New York Timesban - mandiner.hu

 

Már vártam, hogy a múlt heti „jelentés”, és a hazafias szívvel, kokárdát markolva, zászlót lengetve elkövetett lelkes egyetértés után valahol a fényességes nyugati (értsd: haladó) világban feltűnjön végre egy velünk foglalkozó írás, hiszen tudjuk, hogy efféle írások és az igenre emelkedő kezek bizony összetartoznak, mint a borsó, meg a héja. Elveszejtett választás után aggodalom, aggodalom után újságcikk, riport, tudósítás, unalomig ismételt súlyos jelzők, ránk sütött bélyegek, biztonság kedvéért becsomagolt bőrönd az előszobában – a forgatókönyv mindig ugyanaz, immár évtizedek óta. Nos, a várva várt cikkecske menetrendszerűen meg is érkezett, hová máshova, mint a The New York Times olvasóihoz, Heller Ágnes filozófus klaviatúrájából. 

Ismétli önmagát

A szavazás alkalmat adott volna arra, hogy az úgynevezett baloldal bizonyítsa korszerű patriotizmusát. Nem tette, pontosabban ezúttal se tette, mint ahogy nem tette 2004 decemberében sem. A bevándorlás liberális támogatása mindmáig fontosabb számára, mint a magyar kisebbségek ügye. Amit most cselekedett, az nemcsak politikai hiba, hanem a haza sokadik cserbenhagyása. Egyszerűbben szólva: szégyen.

Szili Katalin: Szégyen - mandiner.hu

 

Nem vagyok politikai újságíró, éppen ezért nem is szeretnék semmiféle politikai konklúziót levonni a kedden történtekből. Megteszik ezt helyettem mások, tollforgatók, heves vagy visszafogottabb érzelmű újságírók, bloggerek, elemzők, véleményformálók, műsorvezetők, kommentelők.  Aki politikai véleményt akar hallani, megerősítést szeretne, vagy kínjában nevetni, van hová fordulnia. 

Ó kapitány, ó kapitányom!

A katedrán rögtön azt éreztem, hogy végre valóban olyan dolgot csinálok, amivel igazán jót teszek, nemcsak magamnak, hanem talán a világnak is. A tanár ugyanis az az ember, akinek igazán lehetősége van hatni a jövőre. A TEDx előadásomban is erről beszélek, hogy ott ül velem szemben az a diák, aki 20-30 év múlva a házamat építi vagy az országomat vezeti. És nekem csupán a jelenlétemmel lehetőségem van segíteni őt az útján.

A tanárság a legmenőbb szakma a világon! – mandiner.hu

 

Sajnos nem ismerem Joós Andreát, mindenesetre nagyon tetszik az, amit a pedagógiáról, a tanári pályáról, a pedagógus szerepéről vall. Tetszik az elhivatottsága, elkötelezettsége, és bár arról lehet vitatkozni, hogy a pedagógusi pályát át meg átszövő buktatók, az évek, évtizedek során megélt kudarcok mennyire emésztik fel az embert, hogy mennyire lehet tartósan elkötelezett az a pedagógus, aki kemény, nehéz terepen kénytelen hivatását gyakorolni, úgy hiszem, egyet kell értenünk Joós Andreával: csak komoly elhivatottsággal és elszántsággal lehet odaállni a katedrára. Természetesen ez minden munkára, hivatásra igaz, mégis, a tanár, tanító az, aki alapvetően formálja annak az életét, akiből felnőtt ember, szülő, orvos, tanár lesz, aki-ahogyan ő fogalmaz- 20-30 év múlva a hazánkat építi, vagy az országunkat vezeti. 

Egy napra

A volt Jobbik-elnök Egerbe utazott, ahol egy főként romákból álló brigád mellé állt be dolgozni egy napra. A volt Jobbik elnök a fűnyírást próbálta ki: motoros fűkaszát ragadott, habár állítása szerint ilyet még életében nem csinált.

Vona Gábor dolgozni ment - mandiner.hu

 

Jöhetnél hozzánk, Gábor, pénteken egész délután fűkaszával nyírtam a füvet a parókia és a templom körül – jó, elsősorban nem ez a lelkész feladata, ennek ellenére valakinek ezt is meg kell csinálni. Jobb híján ez a valaki én vagyok, az idősek nem tudnak ebben segíteni, a fiatalok a sajátjukkal vannak elfoglalva. Nincs ezzel semmi gond, nem lehetetlenség, be kell osztani az időt, erőt, feladatokat, meg aztán javamra is vált, hogy immár évek óta én nyírom a füvet – hol „tolós”, hol „ráülős”, hol fűkaszás változatot választva.

Aki a jó részt választotta

Aki igazat akar hallani életről, hitről, asszonysorsról, egyházról és világról a második világháborús Magyarországon, nem fogja tudni letenni ennek az okos, szókimondó, nem mindennapi asszonynak az életrajzát.

Zsindelyné Tüdős Klára: Csizma az asztalon - harmat.hu

 

A nyár sok mindenre jó, lehet messzi vidékekre utazni, rég nem látott rokonokat felkeresni, kifesteni a lakást, ázni a Balatonban, nagyokat biciklizni, és persze: olvasni. Vágyott, ajándékba kapott, vagy éppen megvásárolt, mégis polcon porosodó könyveket végre kézbe fogni, majd kinyitni, leragadni a betűk fölött, részesévé válni a történetnek, a főhőssel együtt reménykedni, sírni, vagy éppen örülni. Valahogy úgy, mint ahogyan én is tettem egyik éjjel, amikor végigolvastam Zsindelyné Tüdős Klára életírását.

Építők

Öregdiákok segítségéből újult meg a Sárospataki Református Kollégium. Nemcsak a falakat, bútorokat, hanem a taneszközöket is le tudták cserélni. Ma már robotok és 3D-nyomtató is van az iskolában, amellyel világszínvonalú, modern képzést tudnak biztosítani az itt tanulóknak. Az öregdiákok támogatásából hamarosan elkészül a sportcsarnok, és már tervezik az uszodát is. De más terveik is vannak: a sárospataki refi az emigrációba szakadt magyar családok gyermekeit hazahívná tanulni, ezzel beindítva a fordított peregrinációt.

Iskolaépítő öregdiákok - reformatus.hu

Az alapkőletételtől számított egy éven belül készült el a sárospataki református gimnázium új, 3183 négyzetméter alapterületű, Wáberer Sportcsarnoknak nevezett arénája. Az 1,2 milliárd forint értékű beruházást három öregdiák adományából valósították meg. Wáberer György több mint 800 millió forintot biztosított a kivitelezésre, míg a fennmaradó összeget Sándor József és Derczó István vállalkozók állták.

Három öregdiák dobta össze az 1,2 milliárdot a sárospataki gimnázium sportcsarnokára, egyikükről el is nevezték - hvg.hu

 

Pontosan egy éve írtam erről, Sárospatakról, ahol mostanában másként mennek a dolgok, és az iskolaépítő öregdiákokról, Wáberer Györgyről, Sándor Józsefről és Derczó Istvánról, akik komoly összeggel támogatják, építik a pataki Refit. Megújult a gimnázium, a Kossuth Internátus felújítása is a végéhez közeledik, a sportcsarnok pedig, amelynek alapkőletételére pont egy éve került sor, elkészült. Mit mondhatunk minderre? Csak azt, amit minden pataki tud, ismer: féljétek az Istent, és Neki adjatok dicsőséget! (Jelenések könyve, 14:7)

Jelen lenni, együtt lenni, apának lenni

Milyen jó annak a gyereknek, aki apja mellett nőhet fel. Akivel megosztják időben a felelősséget. Akit nem féltenek, hanem a szó szoros értelmében útnak indítják! Apák és fiúk, fiúk és apák: szükségünk van egymásra! Ezt a kapcsolatot nem helyettesítheti semmi!

Apákról és fiúkról - Korzenszky Richárd OSB - mandiner.hu

Kedves fiatal, kedves idősebb testvérem, szeretettel bíztatlak, nézzétek a meccseket, a verejtékben fürdő férfiakat, ahogy taknyukon, nyálukon csúszva összehoznak egy-egy beadást, vagy a mindent jelentő gólt! Nézzétek a meccset és döbbenjetek rá, hogy egy hazug világban éltek, mert igazából minden ami valóban érték, azért nektek is meg kell küzdenetek! Tetszik vagy nem, az élet senkinek, még nektek sem ad semmit ingyen abból ami valóban számít!

Nézzétek a meccset és döbbenjetek rá, hogy egy hazug világban éltek –Böjte Csaba testvér – 777.blog.hu

 

Tegnap meglepetés ért, fiam ovis kirándulásán ajándékot kaptunk mi, apukák. Én is kaptam, egy kis szívet, amiben egy rajz és szép gondolatok sorakoztak. Örültem, mert az óvónők gondoltak ránk, apákra is, és bár az anyák napi műsorhoz viszonyítva mi szerényebb felvezetést kaptunk, mégsem feledkeztek meg rólunk. Jól esett! És annak is örültem, hogy ezen a kiránduláson voltak apukák, bizony, ma ez nagy szó, az apukák szeretnek mindenféle elfoglaltságra hivatkozva kimaradni, tulajdonképpen el is könyveli mindenki, hogy az apák dolgoznak, az apák nem érnek rá, az apák pénzt keresnek, felnőtt, férfias dolgokkal foglalkoznak. Így aztán az apák szépen lassan kimaradnak mindenből, pedig bizonyos szerepeket csak ők taníthatnak meg, adott jellemvonásokat csak ők adhatnak át. 

Kis pénz, nagy pénz, de hol a foci?

Szerda este kiderült: bárhogy is próbálkozik a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ), nem könnyű olyan ellenfelet találnia, amit Georges Leekens irányításával le tudunk győzni. A C divízióban szereplő Magyarország hazai pályán kikapott az egy kalappal lejjebb rangsorolt Kazahsztántól, majd a szintén a D-ben lévő Fehéroroszország ellen úgy ért el döntetlent idegenben, hogy nem mutatott semmit. (...) A belga kapitányt mindez, a játék képe egy pillanatra sem zökkentette ki, mondta ugyanazt a sablont, amit már tavaly októberi kinevezése óta megszokhattunk tőle. Nem boldog, ha gólt kapunk, de a hozzáállás és a mentalitás rendben volt. Abszolút nem csalódott.

Edzőpartnerré silányultunk, Leekens így is büszke - index.hu

 

Nézem a labdarúgó válogatott aktuális meccsét, aktuálisan éppen Fehéroroszország ellen szenvedünk, én pedig azon kapom magam, hogy egyáltalán nem érdekel ez az egész. Ahhoz képest, hogy két éve még majd szétvetett a nemzeti büszkeség, hiszen hosszú évtizedek böjtje után labdarúgó Európa bajnokság résztvevői lettünk, ahol kiválóan szerepeltünk – nos, ahhoz képest most nyugodtan leülök vacsorázni, kapcsolgatom a tv-t, majd a mérkőzés vége előtt tíz perccel felállok és elmegyek aludni. Nem csalódott vagyok, nem is dühös, egyszerűen nem értem, mi a baj, hogyan jutottunk idáig – hiszen a labdarúgásba ömlik a pénz, egyre több a korszerűbb stadion, a játékosok se lettek rosszabbak, mégis, edzőpartnerré silányodtunk, taktika, elképzelés, hadrend, vagyis mindaz, ami egy modern csapatsportban alapkövetelmény: egyszerűen nincs. 

Oldalak