Extrém

Ezért is esett nagyon jól a 2019. február 10-ei miniszterelnöki bejelentés, amely a családi lét extrém sportolóit, a négy- és annál több gyermeket nevelő anyukákat egy nagyvonalú gesztussal kivonta a személyi jövedelemadó fizetésére kötelezettek köréből. Felfogásom szerint nem ingyen pénzt kaptunk, hanem a lemaradásunk kompenzálását, amelyért persze továbbra is meg kell dolgozzunk – és ez jól is van így. Az anyagi segítség mellett azonban legalább olyan fontos az elismerése annak az eredménynek, amely ugyan nem mérhető stopperórával vagy gólokkal, de aki felnevelt már egy csapatnyi gyerkőcöt, tudja, hogy ez is egyfajta extrém teljesítmény.

Extrém teljesítmény a nagycsalád, és végre elismerték - kepmas.hu

 

Aki volt már futóversenyen, az tudja, hogy a győztesek mellett azokat is megtapsolják, akik a sokadik helyen érnek be a célba. Jár a taps mindenkinek, aki nevezett, elindult, aki mer többet vállalni, aki lefutott tíz, huszonegy, negyvenkét, vagy akár kétszáztizenhét kilométert. 

Nem vagyunk egyformák, van, akinek egy gyermek is teljesítmény, mert ennyi sikerült, mert így hozta az élet, máshol kettő, három, négy, sőt, még ennél is több gyerek alkotja a családot. Nem könnyű sem egy, sem több gyermeket felnevelni (különösen egyedül), a kormány pedig úgy gondolta, hogy tovább folytatja mindazoknak a támogatását, akiknek gyermekeik vannak, vagy szeretnének gyermekeket. Sőt, egy merész lépéssel azt deklarálta, hogy elismeri azokat az édesanyákat, akik négy vagy több gyermek vállalásával extrém versenyre neveztek. A most bejelentett és a már korábbi családtámogatási intézkedések nem titkolt célja a nyolcvanas évek eleje óta tartó népességfogyás megállítása, a trend megváltoztatása. 

Lázadj! Légy hős! Élj! Pelenkázz!

Én még nem hallottam olyat, hogy valaki a halálos ágyán a 26 kitüntetését emlegette, mint dicsőségét. Ellenben felhozta minden percét, amit a szeretteivel töltött, amit a gyermekeivel töltött: ezért fontos nagyon, hogy a férfiak visszataláljanak ahhoz az örömforráshoz, amit a nemük jelent, amit a párkapcsolatban betöltött jelenlétük jelent. Tény, hogy a jó házasságban élő férfiaknak ötször kisebb az esélyük az idő előtti elhalálozásra. Viszont a gyermektelenség olyan súlyos tényező az egészségükre nézve, – és ezt Kopp Máriáék is igazolták – hogy a dohányzás, az alkohol, a drogok és a helytelen táplálkozás összeadva is kisebb kockázatot jelentenek! Pelenkázz, hogy hosszan éljél! Ha a munkahelyüket elveszítik, még akkor is ki tudnak teljesíteni a családban, és lesz mire büszkének lenniük a halálos ágyukon.

Egy lány számára a legcsodálatosabb férfi az édesapja” – egy szakpszichológus véleménye genderről, apaságról, házasságról - 777.blog.hu

 

Kellene erről egy filmet készíteni. Arról, hogy mi az élet: keresed és megtalálod a társad, aztán megnősülsz vagy férjhez mész, születnek a gyerekek, s ti ketten felnevelitek őket. Rém unalmas film lenne: nem lennének benne speciális effektek, sem szuperhősök, sem szupersztárok, sem világvégét vizionáló katasztrófák, gonosz földönkívüliek, semmi, amitől szuperprodukció, kasszasiker lehetne. Ám ha jobban belegondolok, Superman és Allien nélkül is elég izgalmas és drámai az élet egy feleség/férj és egy-kettő-három-négy gyerek oldalán.

Hová tűntek a férfiak?

Az igazság azonban az, hogy az apa és gyermeke közötti kapcsolat ugyanolyan fontos, mint az anya és gyermek közötti kapcsolat: akkor válhat egészséges felnőtt valakiből, ha a férfi és a női energiákat egyaránt megkapja. Mégis, egyre többen nőnek fel tényleges apaminta nélküli családban – ennek pedig súlyos hatásai lehetnek.

Ács-Fehér Kinga: Az apa nélkül nevelődő generációk sérült személyisége - 20on.hu

 

Sok igazság van abban, amit a 20on portál szerzője (sosem hallottam még róluk, most igen, köszi, mandiner), Ács-Fehér Kinga az apa nélkül felnövő generációkkal kapcsolatban írt. Való igaz, a modern társadalom apátlan társadalom, az apák hiánya sokféle problémát, adott esetben tragédiát is okozhat egyes gyerekek életében. Azt javaslom, szélesítsük egy kicsit a kört, hiszen a szerző által felvetett kérdés valójában egy jóval nagyobb problémának a része: ha már apa nélkül felnövő generációkról beszélünk, beszéljünk férfiak nélküli társadalomról is, és kérdezzük meg, hová tűntek a férfiak az élet egyre több területéről?

Ne menjünk el szó nélkül!

»A miniszterelnök nem hagyja magát beleprovokálni ilyen válaszba«. Az »ilyen« alatt azt értjük, hogy általában vàlaszba. Legalább ennyi elhangzott. Meg hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozik, ami igaz is, a lopás ugyanis nem üzlet. Illetve még az is, hogy olyan szituációkat nem vállal, amelyekben »eleve rosszindulatú ember előítéletes kérdéseket tesz fel«. Vagyis gyáva szar. Köszönjük, maradjunk ennyiben.

A miniszterelnök nem hagyja magát beleprovokálni ilyen válaszba – mandiner.hu

 

Az internetnek megvan az az előnye, hogy pillanatok alatt eljut hozzánk bármi: információ, hír, vélemény, sületlenség. Hont András hvg-s megmondó ember nem igazán tartozik a megkerülhetetlen közszereplők táborába, így sommás megállapítását akár még a lényegtelen vélemények közé is sorolhatnánk, amivel nem érdemes foglalkozni. Mégsem szeretnék szó nélkül elmenni amellett, amit Hont András írt – nem, nem szabad legyinteni, nem szabad ezt annyiban hagyni. Egyszerűen elég volt már abból, hogy egyesek azt gondolják: ők bármit megtehetnek. 

Vigyázz!

Súlyos támadás érte vasárnap este Magyarország egyik legeredményesebb ultrafutóját, Makai Viktóriát. (…)A kedd reggeli bejegyzés szerint a kétgyermekes sportolót az otthonához közel, edzés közben támadta meg egy férfi, majd miután menekülni próbált, támadója megverte, és megpróbálta megerőszakolni. Csak annak köszönheti menekülését, hogy a férje még időben odaért, és a támadó elfutott.

Edzés közben támadt erőszakoló az ultrafutó-bajnoknőre – index.hu

 

Döbbenet. Ez volt az első reakcióm, amikor a Facebook-on Makai Viki bejegyzését olvastam az őt ért vasárnapi támadásról. Döbbenet, egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen mégiscsak előfordulhat, egy ismert futónővel, Budapesten, napjainkban.  Aztán eszembe jutottak azok a hölgyismerőseim, akik futni járnak, és elfogott a félelem és a gyűlölet. Ha őket támadnák meg…

Belénk égett múlt

Már gyerekkoromban vallásos lettem, pedig apám elveszítette a hitét a holokauszt miatt, és megfogadta, hogy többé nem áll a tóra elé. Anyámnak megmaradt a hite, minden pénteken gyertyát gyújtott, és kóser háztartást vezetett. Amikor születtem, természetesen nem metéltek körül, és később, amikor visszatértünk a táborból, a szüleim akkor sem akarták a procedúrát. Én viszont tizenhárom évesen úgy döntöttem, megcsináltatom. Ez ráadásul előfeltétele volt a bar micvónak. Meg azt gondoltam, ha újra előfordul hasonló szörnyűség, akkor én emiatt nem akarok megmenekülni. Vállalni akartam a zsidóságom bármi áron is.

Ismerni a történetünket – alapvető szükségletünk. Kell körénk-mögénk a kontextus, amibe beilleszkedünk, aminek részei vagyunk. Hermann Ildi New Yorkban élő magyar zsidókat keresett fel otthonaikban, hogy meghallgassa, lejegyezze sorsukat és fotókat készítsen róluk. A több szempontból hiánypótló anyag alapötlete a fotós saját, elvesztett lehetőségéből született. Holokauszt túlélő nagymamájának a meg nem kérdezett története adta a lökést, hogy másokét olvashatóvá, láthatóvá tegye. 

Hiányzó történetek - index.hu

 

Úgy hiszem, léteznek olyan történetek, amelyeket nem lehet könnyek nélkül olvasni. Hermann Ildi riportsorozata a New Yorkban élő magyar zsidókról mindenképpen ilyen, minden szörnyűségével, fájdalmával, hitével és hitehagyottságával együtt. Méltó arra, hogy elolvassuk és elgondolkodjunk felette.

Ismétli önmagát 2. rész

Magyarországon sosem volt valódi liberális demokrácia, hiszen évszázadokig királyok kormányozták az országot – írja Heller Ágnes a New York Timesban. A magyar filozófus szerint Európában nem sikerült „marginalizálni” a nemzeti identitást, a modern diktátorok pedig a demokratikus többség segítségével diktátorkodnak.

Orbán zsarnokságáról írt Heller Ágnes a New York Timesban - mandiner.hu

 

Már vártam, hogy a múlt heti „jelentés”, és a hazafias szívvel, kokárdát markolva, zászlót lengetve elkövetett lelkes egyetértés után valahol a fényességes nyugati (értsd: haladó) világban feltűnjön végre egy velünk foglalkozó írás, hiszen tudjuk, hogy efféle írások és az igenre emelkedő kezek bizony összetartoznak, mint a borsó, meg a héja. Elveszejtett választás után aggodalom, aggodalom után újságcikk, riport, tudósítás, unalomig ismételt súlyos jelzők, ránk sütött bélyegek, biztonság kedvéért becsomagolt bőrönd az előszobában – a forgatókönyv mindig ugyanaz, immár évtizedek óta. Nos, a várva várt cikkecske menetrendszerűen meg is érkezett, hová máshova, mint a The New York Times olvasóihoz, Heller Ágnes filozófus klaviatúrájából. 

Ismétli önmagát

A szavazás alkalmat adott volna arra, hogy az úgynevezett baloldal bizonyítsa korszerű patriotizmusát. Nem tette, pontosabban ezúttal se tette, mint ahogy nem tette 2004 decemberében sem. A bevándorlás liberális támogatása mindmáig fontosabb számára, mint a magyar kisebbségek ügye. Amit most cselekedett, az nemcsak politikai hiba, hanem a haza sokadik cserbenhagyása. Egyszerűbben szólva: szégyen.

Szili Katalin: Szégyen - mandiner.hu

 

Nem vagyok politikai újságíró, éppen ezért nem is szeretnék semmiféle politikai konklúziót levonni a kedden történtekből. Megteszik ezt helyettem mások, tollforgatók, heves vagy visszafogottabb érzelmű újságírók, bloggerek, elemzők, véleményformálók, műsorvezetők, kommentelők.  Aki politikai véleményt akar hallani, megerősítést szeretne, vagy kínjában nevetni, van hová fordulnia. 

Ó kapitány, ó kapitányom!

A katedrán rögtön azt éreztem, hogy végre valóban olyan dolgot csinálok, amivel igazán jót teszek, nemcsak magamnak, hanem talán a világnak is. A tanár ugyanis az az ember, akinek igazán lehetősége van hatni a jövőre. A TEDx előadásomban is erről beszélek, hogy ott ül velem szemben az a diák, aki 20-30 év múlva a házamat építi vagy az országomat vezeti. És nekem csupán a jelenlétemmel lehetőségem van segíteni őt az útján.

A tanárság a legmenőbb szakma a világon! – mandiner.hu

 

Sajnos nem ismerem Joós Andreát, mindenesetre nagyon tetszik az, amit a pedagógiáról, a tanári pályáról, a pedagógus szerepéről vall. Tetszik az elhivatottsága, elkötelezettsége, és bár arról lehet vitatkozni, hogy a pedagógusi pályát át meg átszövő buktatók, az évek, évtizedek során megélt kudarcok mennyire emésztik fel az embert, hogy mennyire lehet tartósan elkötelezett az a pedagógus, aki kemény, nehéz terepen kénytelen hivatását gyakorolni, úgy hiszem, egyet kell értenünk Joós Andreával: csak komoly elhivatottsággal és elszántsággal lehet odaállni a katedrára. Természetesen ez minden munkára, hivatásra igaz, mégis, a tanár, tanító az, aki alapvetően formálja annak az életét, akiből felnőtt ember, szülő, orvos, tanár lesz, aki-ahogyan ő fogalmaz- 20-30 év múlva a hazánkat építi, vagy az országunkat vezeti. 

Egy napra

A volt Jobbik-elnök Egerbe utazott, ahol egy főként romákból álló brigád mellé állt be dolgozni egy napra. A volt Jobbik elnök a fűnyírást próbálta ki: motoros fűkaszát ragadott, habár állítása szerint ilyet még életében nem csinált.

Vona Gábor dolgozni ment - mandiner.hu

 

Jöhetnél hozzánk, Gábor, pénteken egész délután fűkaszával nyírtam a füvet a parókia és a templom körül – jó, elsősorban nem ez a lelkész feladata, ennek ellenére valakinek ezt is meg kell csinálni. Jobb híján ez a valaki én vagyok, az idősek nem tudnak ebben segíteni, a fiatalok a sajátjukkal vannak elfoglalva. Nincs ezzel semmi gond, nem lehetetlenség, be kell osztani az időt, erőt, feladatokat, meg aztán javamra is vált, hogy immár évek óta én nyírom a füvet – hol „tolós”, hol „ráülős”, hol fűkaszás változatot választva.

Oldalak