A labda kerek, vagy a pénz beszél?

Az eddigi legsúlyosabb vereségét szenvedte el a Groupama Arénában a Ferencváros, ami a zágrábi 1-1 után 4-0-ra kapott ki a BL-selejtezőben, ezzel kiesett a sorozatból. Az Európa Ligában küzdhetnek majd tovább a csoportkörbe jutásért.

Átgázoltak a Fradin, 0-4-gyel ment tovább a Dinamo Zagreb – index.hu

 

Tudtuk, hogy a Dinamo jobb csapat a Fradinál, ám azt is tudtuk, hogy okos taktikával, szurkolói háttérrel, komoly koncentrációval bárki legyőzhető. Aztán jött a budapesti meccs második félideje, s a horvátok percek alatt szertefoszlatták a zöld-fehér reményeket. A Bajnokok Ligája álmoknak így hát búcsút inthetünk, ám nincs még semmi veszve, hiszen jövő héten csütörtökön kiharcolható az Európa Liga csoportköre. De mitől s miben jobb csapat a horvát együttes? Miért és kinek fontos ennyire a Bajnokok Ligája? A sport napjainkban csak a pénzről szól, vagy van esélye a régi idők focijának is?

Csak ezért érdemes

Ennyi fordulat talán még sohasem volt a Bajnokok Ligájában. A Barca és az Ajax drukkerei szívesen megspórolták volna ezt, de a Liverpool és a döntőbe jutásával sporttörténelmet író Tottenham örökre emlékezetessé tette az idei tornát.

Most hősök, de az egyik nagyon szomorú lesz - index.hu 

 

Sok ezer férfitársamhoz hasonlóan én is néztem a Bajnokok Ligája elődöntőit, s bár jómagam semleges nézőként ültem le a televízió képernyője elé, nem pedig vérmes Barca, Liverpool vagy Ajax szurkolóként, mégis igazi élménnyel gazdagodtam, hiszen ezen a két mérkőzésen mindenki számára nyilvánvalóvá vált, miért szeretik olyan sokan a labdarúgást, s miért szurkolnak olyan sokan, vagy éppen miért űznek olyan sokan egy-egy sportágat.

Labdarúgó Zrt.

A Nemzeti Sport szokásához híven elkészítette posztonkénti rangsorát, amelynek eredményeként kialakult a labdarúgó NB I első 18 fordulójának álomcsapata.

Hárman a Fradiból, ketten a Vidiből – összeállt az ősz csapata – nemzetisport.hu

 

Álomcsapat álomjátékosának lenni biztosan megtisztelő lehet, hiszen az elismerést, hogy egy álomtizenegyben játszhatsz –még akkor is, ha csak képletesen- nem adják könnyen, azért keményen meg kell dolgozni, kérem szépen. Bizonyára a sportoló számára is visszajelzés egy ilyen csapatba bekerülni, tudni, hogy nem volt hiábavaló a sportba fektetett sok-sok munka, energia, idő. Minden elismerésem tehát azoknak a labdarúgóknak és sportolóknak, akik ilyen és ehhez hasonló álomcsapatok tagjai lehettek, mégis, hadd legyen savanyú egy kicsit a szám íze, leginkább azért, mert egy egyszerű szurkolónak meglehetősen nehéz eldöntenie, hogy sportolók küzdenek a pályán, vagy egy vállalkozás fizetett alkalmazottai?

Adakozni kötelező?

Az MTI alapján több magyar híroldal – köztük a Mandiner is – megírta, hogy a horvát válogatott jótékony célra, a hátrányos helyzetű gyerekeknek ajánlaná fel teljes pénzjutalmát. Eszerint a válogatott 28 millió dolláros – mintegy 7,7 milliárd forintnak megfelelő – jutalmát fordították volna jótékony célra. Az EFE spanyol hírügynökség a Dnevno horvát portálra hivatkozva viszont már arról adott hírt: Igor Premuzic az igazi szerzője a levélnek, amelyet Zlatko Dalic szövetségi kapitány nevében írt. Ebben többek között az szerepel, hogy a válogatott tagjai így akarják felhívni a figyelmet az ország nehéz helyzetére.Premuzic a Facebookon cáfolta a hír valódiságát.

Álhír, hogy jótékony célra fordítaná pénzjutalmát a horvát válogatott – mandiner.hu

 

Olvasom, hogy a világbajnoki ezüstérmes horvát labdarúgó válogatott tagjai jótékony célra ajánlották fel a világbajnokságon keresett pénzüket. Aztán este már azt is, hogy az egész hír tulajdonképpen egy újságírói kitaláció: Igor Premuzic horvát újságíró találta ki az egészet, szerinte ezt kellett volna tenni, így kellett volna elhatárolódni a horvát politikai elittől. Szerinte így viselkedik egy igazi sportember, egy igazi hazafi. Hm: adakozni kötelező?

Elveszett, de megtaláltatott

Ha ott volt a csapatban, akkor máshogy várta a lelátó szigorú népe is a meccset. Ha egy válogatott meccsen láttuk, ahogy tiszta tekintettel, céltudatos, határozott, magabiztos arccal énekelte a Himnuszt, arra gondolhattunk, Zoli, ahogy van, teljes egészében a mi fiúnk. (…) Aki megtalálta a maga belső nyugalmát, nem égette fel magát céltalan önzőséggel, hanem teljes alázattal  azon volt, hogy minden esetben kihozza magából a legtöbbet. (…)
Gera Zoltán a magyar labdarúgás és a Ferencvárosi Torna Club legendás alakja, aki immár hivatalosan is visszavonult. Köszönjük neki, amit eddig adott nekünk és köszönjük, hogy itt marad velünk és átadja a tudását a következő generációknak!

Köszönjük, Gera Zoli - fradi.hu

 

Nem szerettem volna megérni, hogy lekiabáljanak a pályáról. Nem akartam még egy évet bohóckodni a pályán, mert sok embernek csalódást okoztam volna, főleg magamnak.

Gera: Nem szerettem volna megérni, hogy lekiabáljanak a pályáról - m4sport.hu

 

Visszavonult az aktív játéktól a harminckilenc éves Gera Zoltán, az a labdarúgó, akinek pályafutásában visszaköszön mindaz, amire a világ a magyar futballmúlt kapcsán még emlékezik, amiért még mindig oly sokan szeretik ezt a sportágat itthon, minden bukás, dicstelen szereplés, és a futballt körülvevő, cseppet sem pozitív közeg ellenére. 

Afféle kényszerképzet

Teljesen helyénvaló fölhozni a migránsozást az olimpiai arany apropóján, bárhogy is prüszkölnek egyesek.

Hont: A Liu-testvérek tudtukon kívül Őcsénybe is üzentek - hvg.hu

 

Ül szegény Hont András a hvg szerkesztőségében, és ellenállhatatlan vágyat érez, hogy Magyarország első téli olimpiai aranyával kapcsolatban „csakazértis” migránsozzon, és megvédje a történelmi sikert elérő sportolókon ironizáló (?) Majtényi Lászlót. Értem én, hogy az ember újságíró, ráadásul a hvg-nél, de hogy mindenről mindig ugyanaz jusson eszébe – na, ezt nem értem. 

Ez biztos afféle kényszerképzet.

Ha például a magyar labdarúgók kijutnak egy EB-re, és ott még szép eredményt is érnek el, rögeszmésen ellenük kell szurkolni, hiszen ez Orbán csapata. Ha a magyar válogatott leég az andorrai pékek ellen, akkor az a legjobb, hiszen lehet annak kapcsán felesleges stadionrekonstrukcióról, rohadó kórházi ágyakról, éhező százezrekről cikkezni. 

Ha határon túli magyarok és kettős állampolgárság, akkor nyilvánvalóan elveszik a magyarok nyugdíját és persze mind megvett, lekenyerezett fideszes szavazók. 

Átlépni az árnyékunkat

Nehéz úgy megnyerni egy mérkőzést, ha nincs mindenki száz százalékban a pályán. Lehet, hogy a játékosok egyszerűen izgultak, legalábbis így tűnt. (…)Nagyon sok fiatal játékosunk van, akik megmutatták, hogy lehet rájuk építeni. (…) Megtettem, amit lehetett, de így nagyon nehéz. Nagyon sok könnyű hibát követtünk el, és nem volt elég védésünk. Ezek a játékosaink vannak, nincsenek mások.

Férfi kézi Eb: Ezek a játékosaink vannak – nemzetisport.hu

A magyar válogatott végül 33-27-es vereséget szenvedett, és 2010 után nincs a középdöntőben. Az előzetesen nem túl erősnek gondolt csehek pedig a középdöntőben vannak, ráadásul két ponttal. (…) Sokat elárul a nézőtér hangulatáról, hogy egyszer megszólalt a "k… gyenge" kórus, vagyis a drukkerek a futballhoz hasonlították a válogatott teljesítményét. Amikor a csehek ünnepeltek, pár drukker akkor sem tudta megbocsátani ezt a vérszegény teljesítményt. (…) Bár nálunk a BL-ben edződő játékosok vannak, semmi különöset nem mutattak. Az nem lehet mentség, hogy voltak jó periódusaink, mert viszonylag régóta 60 percig tart egy meccs. A 2016-os eb-n is a világ egyik legjobb edzőjével (Talant Dujsebajev) vágott neki a magyar válogatott, akkor is kínos vereségei voltak. Most is BL-győztes szakember ül a magyar kispadon, de most már a legjobb 12-ig sem jutottunk el.

Pont nélkül, utolsóként esett ki az Eb-ről a kéziválogatott – index.hu

 

Legszívesebben azt a címet adtam volna a mai írásomnak, hogy „megint kiestünk”, hiszen a legutóbbi, 2016-os Európa bajnoksághoz hasonlóan most is szinte értékelhetetlen játékkal, nyeretlen mérkőzésekkel búcsúztunk, ráadásul most a mélypontot jelentő tizennegyedik helyen végeztünk. Nem tudom, ki, vagy éppen mi az oka ennek a gyenge szereplésnek, őszintén szólva most nem is ez foglalkoztat. Nyilván a kézilabda berkeiben élők, a tűzhöz közel állók, vagy a fanatikus szurkolók tudják, sejtik, valószínűsítik az okokat, én inkább arra a kérdésre próbálnék választ találni, vajon miért van az, hogy képtelenek vagyunk átlépni a saját árnyékunkat? 

Válságban?

Az olimpiai bajnok Hosszú Katinka és edzője, férje, Shane Tusup kapcsolata hullámvölgyben van, erről Hosszú is posztolt nemrég közösségi oldalán. Azt írta, kapcsolatuk nehéz időszakon, megpróbáltatásokon megy keresztül, de közben az Iron Aquatics edzéseit megtartják. (…) Közben már Hosszú is Budapesten van a közösségi oldalára feltöltött fotó szerint, de a Blikk úgy tudja, hogy egy hotelban lakik. 

Shane Tusup edzést tartott, Hosszú Katinka nélkül – index.hu

 

Nem tudom, mennyire tartja lázban a magyar társadalmat Hosszú Katinka és Shane Tusup házasságának válsága, mindenesetre az internet és a bulvárújságírás krémje naponta gondoskodik arról, hogy a pár minden lépéséről tudhassunk: összevesztek, külön töltötték az ünnepeket, lekerültek a közös fotók a facebook-ról, külön utaztak, sőt, Katka külön futott, mi több, pénteken Shane Tusup a felesége nélkül tartott edzést. Ha őszinték akarunk lenni, igazából semmi különös nem történt. Merthogy válságok, hullámvölgyek, mély gödrök előbb-utóbb mindnyájunk életében előjönnek. 

Az elmúlt évben

„Forradalmi időket élünk élünk. Vad dolgok estek meg 2017-ben és fognak megesni jövőre is. Ezekben a veszélyes időkben fontos tudni, hogy mi rasszista, és mi nem az. Ezért csináltunk nektek egy listát. Csapjunk bele!” – írja a Twitteren a Fox News műsorvezetője, Tucker Carlson, a száz következő bejegyzésben pedig azokat a dolgokat sorolja fel, amiket idén rasszistának neveztek a baloldali sajtóban vagy az egyetemeken. Ezen az oldalon elérhető az összes bejegyzés és a cikkek, melyek az inkriminált jelenségek rasszizmusát „bizonyítják”.

Ez a száz dolog volt rasszista 2017-ben - mandiner.hu

 

 A mandiner tudósítását olvasva a rasszista szavakról gyorsan végiglapoztam a 2017-es reposztos írásaimat, nem írtam-e véletlenül (vagy szándékosan?!) bármiféle rasszistának számító témát, nem használtam-e rasszista szavakat, kifejezéseket. Ha normálisan közelítünk, egészen biztosan nem, ám ha csak lejáratni és ledorongolni akarunk valakit, akkor nyilvánvalóan azt lehet rasszistának nevezni, amit csak akarunk. Fő, hogy ártani tudjunk. Szóval elképzeltem, ahogyan a legmerészebb forgatókönyv szerinti szép új világban unokáim egyszer csak arról értesülnek, hogy nagyapjuk nem túl jelentős írói munkássága csak úgy hemzseg a rasszista megnyilvánulásoktól. Jaj!

Mennyit ér az ember?

A spanyol ligát kivéve tegnap éjfélkor lezárult a legnagyobb európai bajnokságokban a nyári átigazolási időszak. Az első összesítések szerint a Premier League-ben, például 1,43 milliárd fontot költöttek a csapatok, pedig néhány nagy figyelemmel követett tranzakció nem is realizálódott.

Ez a nagybevásárlások nyara volt - íme a lista - inforadio.hu

 

Olvassa az ember az átigazolási híreket, Neymar és a többi rabszolga labdarúgó csillag csillagászati árát, és közben megfogalmazódik benne a kérdés: mégis, mennyit ér egy ember?

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

A Magyar Birkózó Szövetség (MBSZ) a Magyar Olimpia Bizottsággal (MOB) egyeztetve jelzi aggályait a nemzetközi szövetség (UWW) vezetésének és megvizsgálja az esetleges jogorvoslati lehetőséget a Lőrincz Viktort sújtó bíráskodás miatt. 

Aggályait fejezi ki a Magyar Birkózó Szövetség - mandiner.hu

 

Elnézésedet kérem, kedves Attila, hogy korszakos soraidat kölcsönvettem egy rövidke reposzt erejéig, de pont a „Két hexameter” jutott eszembe, amikor láttam-hallottam az olimpiai bronztól bírói támogatással megfosztott, zokogó Lőrincz Viktort, és amikor olvastam a Szövetség közleményét. Még hogy a sport, az olimpia, a „gyorsabban, magasabbra, erősebben” eszméje az egyetlen, amely motivál sportolót, bírót és sportvezetőt egyaránt…pedig én azt hittem, hogy csalni, lopni nem szabad. 

Magyar csapat, magyar szív

Ám az Európa-bajnokság egyik nagy nyertesei mégis mi vagyunk. Először is a csapat újra egységbe rendezett egy tizenötmilliós, a világ megannyi részén élő nemzetet, Kaliforniától Gyomaendrődig (ilyen zászlót is láttunk a magyar táborban). Ez a csapat újra divattá tette Magyarországon a piros-fehér-zöld színeket, az emberek zászlókat raktak az ablakokba, és ellepték a köztereket. Boldog és büszke magyarok állták el a forgalmat a budapesti Nagykörúton, és két hétre mackóalsóba öltözött az ország Király Gábor tiszteletére.

Ezek a fiúk, mind a 23-an és a válogatott stábja is nyert ezen a tornán.
Hogy mit? A szurkolók határtalan szeretetét, Toulouse-ban 0–4-nél is ünnepelték a csapatot a drukkerek. A hitet, hogy mi, magyarok is tisztességgel helyt tudunk állni (újra) egy nagy tornán. A reményt, hogy harminc év megpróbáltatásai után talán végre tényleg elindul valami a magyar labdarúgásban. Ezt pedig nem lehet elégszer megköszönni.
 

Varázsoltak valami szépet - a válogatott tényleg összehozta a nemzetet - nemzetisport.hu

Aztán a tizedik percben felugrott a kimondhatatlan nevű belga játékos, és befejelte a labdát a hálóba. Talán ez volt az a pillanat, amikor mi, szurkolók is éreztük, hogy ez a mérkőzés most másként alakul, mint a többi, annak ellenére, hogy majdnem végig bíztunk az egyenlítésben. Mégis, a sima vereség ellenére ugyanúgy ünnepeltük a magyar válogatottat, mint Ausztria, Izland, Portugália ellen – mintha győztünk, továbbjutottunk volna. Vajon miért? Azt gondolom, leginkább azért – nekem legalábbis ez a legnagyobb üzenete ennek a csodálatos két hétnek-, mert végre elhittük, elhitették velünk: lehet másként játszani, gondolkodni, élni. 

Ismét mondom: örüljetek!

Itt ülök Bordeaux-ban egy lenyűgöző stadionban, egy Eb-meccsen, épp az imént hangzott el az „Isten, áldd meg…”, jobbra tőlem több ezer magyar üvölti, hogy „Ria, ria”, minden olyan, mint egy megvalósult álom. (...)ne feledkezünk meg arról, hogy Dzsudzsákékért nem csak Magyarországon szurkolnak. Dunaszerdahelyen, Ungváron, Kolozsváron vagy Szabadkán ugyanúgy összehozta a magyarokat ez a meccs. Ugyanúgy, ahogy a külföldön élőket, dolgozókat.(...) Ők, sok millióan, a világ különböző pontjain mind felordítottak, amikor Szalai bevágta.(..)És most tényleg sikerült! 

...szerte a világon boldog és büszke, aki magyar! (És talán még ugrál is.)
Ugye, ez nem csak álom?

Aki ugrál, büszke magyar! - nemzetisport.hu

 

Olyan volt ez, mint egy szép álom. Amit kértem, íme, teljesült. Milyen felemelő érzés kimondani: a magyar labdarúgó válogatott bátor, okos, hősies, szervezett játékkal, teljesen megérdemelten kettő nullás győzelmet aratott Ausztria fölött. Ki hitte volna ezt! 

A csoda nem érhet véget, akármi is lesz ezek után. A magyar csapat megmutatta: újra ott vagyunk Európában – egyenesen a főbejáraton érkeztünk! A helyszínen szurkolókkal, az utcákon vonulókkal, az otthon könnyezőkkel együtt mondom: köszönöm Istenem, hogy magyarnak teremtettél!

Ria-Ria-HUNGÁRIA!

Öveket becsatolni! Kezdődik a foci Eb! (...) Tőlem károghatnak az ellendrukkerek: kedden zászló kiterítve a nappaliban, himnusz énekelve, és minden perc élvezve, amit a magyar válogatott pályán tölt.

Itt az Eb: hajrá, magyarok! - mandiner.hu

 

1972-ben, amikor utoljára EB-n jártunk, még nem is éltem. 1986-ban, amikor utoljára világversenyen vettünk részt, még nyolc éves sem voltam. Hetvenkettő óta negyvennégy, nyolcvanhat óta harminc év telt el. Generációk nőttek fel, akik reménykedtek, hogy majd a következő selejtezőn sikerül - vagy az angol, német, spanyol csapatot választották, jobb híján. Én a reménykedők táborát gyarapítottam.

Egy dolgot azért tegyünk tisztába: a foci szerelem. Tudom, hogy hülyén hangzik, nevetséges, különösen azért, mert a magyar labdarúgást, a magyar játékosokat szidni divat lett nálunk, manapság pedig a politikai ellenállás egyik jele. (Ami sokkal röhejesebb, de ezt most hagyjuk.) Való igaz, nyolcvanhat után meglehetősen messzire kerültünk a világelittől, néha arcpirító vereségeket kellett elszenvednünk, miközben a magyar labdarúgásból hiányzott mindaz, ami megújulást hozhatott volna. Sőt, egyre mélyebbre kerültünk.

Célhoz ért szavak

Míg a kispadon az egyébként végtelenül szimpatikus és kulturált Sabaté a kis táblájával magyarázta, hogy ki hova álljon. Előtte az kellett, de eljött egy pillanat, amikor a táblával nem lehet mire menni. Fel kellett volna rázni ezeket a fiúkat, leordítani a fejüket finoman szólva. (…) Húszezer néző előtt, nagy téttel bíró meccsen ilyen szinten nem fogyhat el az erő. És ha el is fogy, profi játékosok esetében fel kell tudni állni. A Veszprémben nagyon komoly játékosok vannak, nagyon komoly játékosmúlttal, az ő személyiségük túlnőtt Sabaté személyiségén (…). 

Férfi kézi BL: „A Kielcének falkavezére volt, a Veszprémnek táblás embere” - nemzetisport.hu

 

Még 50 perc címmel dokumentumfilmet mutatnak be a futball Európa-bajnokság előtt, amely a magyar válogatott elmúlt három évéről szól. A film különlegessége, hogy olyan szituációkban is láthatjuk a játékosokat, amiket általában a legnagyobb titok övez. Milyen, amikor egy magyar edző 2-0-ás félidőben az öltözőben megpróbálja a csapatát feltüzelni, és milyen, amikor az Eb-re kijutás elérhető közelségbe kerül. (...) Meggyőződésem, ha ezek a játékosok több segítséget kaptak volna az elmúlt 20 évben a kispadról, többre jutottak volna. (…) Ahogy Dárdait vagy Storckot látjuk, az a benyomásom, hogy ezt a szakmát így is lehet csinálni. Kivetítővel, jól felépített stratégiával, nem a vakszerencsében bízva.

Ez a film megsemmisítheti a magyar futballszakmát – index.hu

 

Lassan egy hét is eltelik az MVM-Veszprém férfi kézilabda csapatának csúfos és megdöbbendő veresége óta, amikor is sikerült kilencgólos előnyből elbukni a BL-döntőt. Vajon mi az edző dolga ilyenkor, egyáltalán, mit lehet ilyenkor mondani? Érdekes a kérdés a magyar labdarúgó válogatott függvényében is, hiszen nemsokára itt a foci EB, végre-valahára magyar részvétellel. Mi lehet a különbség a sikertelen harminc év magyar edzői és az EB szereplést kiharcoló Dárdai Pál és Berndt Storck között? 

Azért is jutott eszembe mindez, mert bizony velünk is előfordul számtalanszor, hogy meg kell szólalnunk, hogy „valamit” mondanunk kell: lelkészként, pedagógusként, szülőként, emberként. Hol, hogyan, miként szóljunk? 

Ahol minden megtörténhet

A fogadóirodák 2015 nyarán annyira látták esélyesnek a Leicester City angol bajnoki címét, mint hogy Elvis Presley él, vagy megtalálják a Loch Ness-i szörnyet, esetleg a Jetit. A Leicesternek mégis sikerült az elmúlt évtizedek legnagyobb csapatsportbravúrja.

Elvis él: angol bajnok a Leicester City! - index.hu

 

Pontosan ettől olyan szép a sport, és pontosan ezért lehet annyira szeretni mindazt, amit labdarúgásnak nevezünk: mert nagyjából bármi megtörténhet. Megtörténhet, hogy egy tizennégy éves kicsi lány, egy „kisegér” olimpiát nyer; megtörténhet, hogy a strandról összeszedett dán nemzeti tizenegy a világbajnok Németországot elintézve Európa legjobbja lesz, mint ahogyan az is, hogy a története harmadik világtornáján részt vevő görög válogatott megnyeri az Európa-bajnokságot. Most pedig itt van az újabb „csoda”, angol bajnok lett a Leicester City! 

Egészséges szenvedély

Bejelentette visszatérését Stuart Pearce. A 78-szoros angol válogatott labdarúgó az amatőr Longfordhoz írt alá 53 évesen.A Longfordot sokszor „az angol futball legrosszabb csapata” jelzővel illetik. A tizenharmadosztályban, egészen pontosan a Gloucester Northern Senior League Division Two-ban szereplő együttes mind a 18 meccsét elveszítette ebben a szezonban, 179 kapott és mindössze egyetlen szerzett góllal.

Anglia: 53 évesen visszatért a korábbi 78-szoros válogatott - nemzetisport.hu

 

Azért az mennyire jól hangzik, hogy „Gloucestershire Northern Senior League Division Two”, de tényleg! Nem is tudom, nálunk van-e olyan, hogy tizenharmad osztály! És ebben a tizenharmad osztályban is tök utolsó a Longford, százhetvenkilenc kapott és egy rúgott góllal. Ide szerződött ötvenhárom évesen Stuart Pearce, a Notthingam, a WHU és a Manchester City egykori kiváló játékosa. Azért ebben a hírben benne van ám minden, ami miatt szeretjük a focit. Nemcsak nézni, játszani.

Az érem két oldala


„Az én elképzeléseim jelenleg még nincsenek a parkettán. Több idő kell ahhoz, hogy a játékosok megértsék, mit szeretnék látni a pályán. Ez a vereség is az én felelősségem. Egyszerűen nem lehet az ellenfélnek ennyi lehetőséget adni az ellentámadásra. Én leszek az első, aki továbbmegy és küzd. Nagyon fáj, hogy még csak ellenállásra sem késztettük a dánokat. Egyértelműen jobbak voltak, mint mi. Tanulni, tanulni, tanulni, meg kell érteni a kézilabdát. A taktikába ne menjünk bele. Nyilván mindenki okos, mindenki tudja, hogy mit kellett volna csinálnunk. Egyértelműen úgy jöttem ide, hogy ha hibázunk, akkor én hibázok" – mondta az M4 Sportnak Talant Dujsebajev, a magyar férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya.

Most mindenki nagyon okos - Dujsebajev kiborult - nemzetisport.hu

„A negyedik negyed elején is biztos voltam abban, hogy megnyerjük ezt az elődöntőt. (...) „A mai mérkőzés nem a döntőről, hanem a kvótáról szólt, most mindenképpen a kvóta elvesztése fáj. Holnap, amikor a bronzmeccsünk után nézzük a döntőt, akkor nyilván az amiatti elkeseredés lesz erőteljesebb. Nagyon szép utat jártunk be ideáig. Fél negyeden múlt, hogy nem vagyunk ott a döntőben, úgyhogy magunk és a közönségünk miatt is kötelességünk ugyanolyan harcosan játszani, ahogy eddig” – értékelt Benedek.

Biztos voltam a döntőben, fél negyeden múlt - nemzetisport.hu

Európa-bajnok lett a magyar női vízilabda-válogatott, mert koncentrált, nagyszerű teljesítményt nyújtva két góllal megverte a korábban esélyesebbnek tartott holland válogatottat. Az Európa-bajnoki cím mellé olimpiai kvóta is járt, a lányok kint vannak Rióban!

Csodálatos! Európa-bajnok a magyar női pólóválogatott! - nemzetisport.hu

 

Az elmúlt napokban a sportszerető magyar közönségnek rengeteg lehetősége volt arra, hogy szurkoljon, izguljon a mieinkért. Férfi és női vízilabda Szerbiában, na és persze a férfi kézi Európa-bajnokság Lengyelországban. Sajnos az éremnek két oldala van: amíg a vízilabdások teljesítménye láttán öröm és büszkeség jutott osztályrészül, addig a kézilabda csalódottságot és szomorúságot okozott. Az éremnek két oldala van, az egyik szemünk sír, a másik pedig nevet. 

Most már neked szurkolok

Hajdúböszörményben, egy cigánysoron nőttem fel. Nehéz gyerekkorom volt, hamar jöttek a pofonok. A szüleim nem kerestek jól, előfordult, hogy este nem volt már mit ennünk. Ilyenkor anya elbiciklizett mamához, és tőle kért segítséget, hogy tudjunk vacsorázni. A szegénység éreztette hatását (…)

Cigánysoron kapta a pofonokat a magyar focitehetség - origo.hu

A DVSC és a Palermo szerdán megegyezett, hogy a támadó Balogh Norbert négy és fél évre a Serie A-s klub játékosa lesz.  A csatár játékjogát az olasz klub 2,2 millió euróért vette meg, amit már át is utaltak a DVSC-nek, olvasható a klub honlapján. (…) A klub honlapja arról is ír, hogy megkeresték a Palermo elnökét, Maurizio Zamparinit a napokban tett nyilatkozatával kapcsolatban, amely szerint 5 millió eurót fizetett Balogh Norbertért. Az elnök azt mondta, hogy az összeg magába foglalja a játékos négy és fél éves fizetését is, amely 2,8 millió euró. 

A Palermo 2,2 millió euróért megvette Baloghot - index.hu

 

Persze, írhatnék arról, hogy neked szurkolok, Norbi, hiszen szegény körülmények között nőttél fel, erre ilyen sok pénzért a világ egyik legjobb bajnokságába igazolsz. De mégsem azért szurkolok neked, mert cigányként teremtett a Jóisten erre a világra, és nem is azért, mert a világ végéről indultál a világhírnév felé. 

Miért rossz a magyar foci?

A magyar labdarúgó-válogatott a dán, norvég, ír, szlovén négyesből kap ellenfelet a 2016-os Európa-bajnokság pótselejtezőjére. Megnéztük, hogy lehetséges riválisaink milyen reményekkel, kívánságokkal várják a vasárnapi sorsolást. Talán nem meglepő, többségük nem dőlne a kardjába, ha a mieinkkel találkozna.

Kaphatnánk Magyarországot, kérem? - nemzetisport.hu

 

Jó, értem, nem kell túldimenzionálni a címben megfogalmazott kérdést, annyian próbáltak már rá válaszolni, sikertelenül. Talán senkit nem is érdekel, miért rossz, beteg a magyar foci, annyira megszoktuk már a több évtizedes eredménytelenséget. Itt tartunk, ennyit tudunk, nem kell ennek reposztot szentelni, nemhogy megőrülni attól, hogy konkrétan egy perc miatt maradtunk le –egyenlőre- a 2016-os franciaországi Európa bajnokságról. Engem mondjuk pont ezért érdekel: mi a racionális magyarázata annak, hogy ez az egész kizárólag nálunk nem működik? Mit rontunk el, folyamatosan, immár hosszú évtizedek óta? Miért van az, hogy az olyan kis országok, mint Horvátország, Belgium, vagy éppen Szlovákia sokkal jobban teljesít, míg mi, magyarok szégyenszemre még mindig Puskással és Kubalával, Albert Flóriánnal dicsekszünk? 

Oldalak