Őrzők! A szavak nem elegendők!
„Ha gyerek lennél, és szülőt kéne választanod, biztos, hogy házasságba szeretnél megszületni” - jelentette ki Richard Kane, a Házasság hetének megálmodója…
Hajnal volt. Már az álom és ébrenlét határán tudtam, hogy föl kell kelnem a figyelmeztető fájdalomra. Sötét és hideg volt a lakás, de ahogy kinéztem az ablakon, feloldódott bennem a szorongás. Odakint csöndes fehérségbe vont be mindent a frissen lehullott hó. Hetek óta tartó várakozás után lehullott a hó, és tudtam, ma meg fog születni a gyermek is. Ugyanilyen februári nap volt, mint a mai, és a harmadik gyermek úgy született meg, mint a hóesés. Kegyelem volt benne.
Téved, aki azt hiszi, az első gyereket a legnehezebb „bevállalni”. Az elsőhöz, másodikhoz esetleg önnön testemet és kényelmemet kell legyőzni, a harmadikhoz már társadalmi görcsöket, évtizedek óta elmélyült családellenességet és élettagadást. A negyedik már úgy érkezik, mint akinek előkészítette útját a különc harmadik. „Akinek több gyereke van kettőnél, az vagy pap, vagy cigány.” Hallottunk már a szlogent? A „mi van, becsúszott?” már a modernebb változata az össznépi cinkos összejátszásnak, amelynek célja az uniformizálás lett volna, nyilvánvaló következménye ugyanakkor a társadalmi öngyilkosság. Ezzel a rendszerváltáskor megjelent konzervatív politikusok, és gondolkodók is – szerény kivételtől eltekintve – csupán a szavak szintjén hirdették meg a harcot. Az élethez több kell, mint jól csengő szavak! Az élethez a saját életed kell, hogy átmenetileg feladd - ha kell - még önmagad is, hogy feladd addig preferált egyéb álmaid, vágyaid, óhajaid. Az élethez te és a társad kell!
Hatvan-hetven éves urak mondták már nekem, hogy ha újra fiatalok lehetnének, másképp élnének, és lenne gyerekük. A kései megbánásban rejlő vágy hiteles, de a kései felelősségérzés kevésbé, éppen azért, mert visszavonhatatlanul elkésett. Abban a világban éltek ezek az urak, ahol a nő különösebb hezitálás nélkül bevállalta az abortuszt. Egy gyerek, vagy egy gyerekkel több már útban lett volna. „Vissza kellett mennem dolgozni”, hallottam a régi kifogást, mintha nem létezett volna egyéb alternatíva. És csak halkan kérdezem meg, többgyerekes, sokgyerekes anyatársaim – többségük diplomás, sőt a szellem emberei – vajon nem dolgoznak, és nem fognak dolgozni? Nekünk, akik régóta bizonyítjuk, hogy az átlagnál több gyerek nem jelent egyet a mélyszegénységgel, a teljes anyagi csőddel, nekünk talán nem parancsolnak a lét anyagi korlátai? Talán nem. Ma egy többgyermekes édesanya, úgy a negyedik gyerek megszületése után kilép a társadalmi konvenciók megkötöttségéből. Outsider lesz, ha akarja, ha nem.
A „vissza kellett mennem dolgozni”-jelszavas abortuszos nők pedig ma úgy ötvenen túl depresszióba süllyednek, testi betegségek mögé menekülnek. Elfojtanák, de nem tudják azokat a régi halálokat. Felnevelhettek akár két-, három gyereket is, a régi bűn dolgozik legbelül, és az a belső rágás egyszerre majd fekéllyé, gennyes kelevénnyé válik. Ki adjon feloldozást a szerencsétleneknek? Az a társadalom, amely nem csak eltűrte, de meg is követelte a gyermekgyilkosság bűnét? A nőknek pedig, akik fennen hirdetik, hogy joguk van a terészetellenes beavatkozásokhoz, "a testem az enyém, én döntök róla" szólamát hangoztatva, üzenjük: a tested a tiéd, drága. A lelked is az... A lelked, ami nem biztos, hogy megelégszik a jogvédelemmel és a nőmozgalmi jelszavakkal.
De lehet akadályokat állítani, lehet gyógyszerrel meghazudtolni a természetet, lehet szikével kaparni, lehet vákuummal ízekre szaggatni élő és érző magzatot, lehet savval szétmaratni ártatlan, születésre váró emberi lényeket, lehet kukába dobálni apró húscafatokat, egyszer a bűn nyilvánvalóvá válik, egyszer az Isten adta élet fellázad.
„Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar”
Őrzők! A szavak nem elegendők!
-
- Jakab-Köves Gyopárka további bejegyzései
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Hozzászólások
2011.11.29.
1 nap 6 óra
Az írás ELSŐ fele kifejezetten tetszik, mert pozitív példát állít. (Különösen hangulatos a kezdet). De bocsásson meg, a cikk második fel nem viszi előrébb az ügyet, mert egy fenyegetőző többgyerekes keresztyén képét festi meg, aki azzal vádolja a nőket, hogy gyilkosok.
Tele van ez az ország alkoholistával is, édesapám is az volt... és nem az segített rajta, hogy elítélték, hanem hogy valaki az evangéliummal szeretettel fordult hozzá és mutatott egy POZITÍV mintát. Tetszik a kezdet, és biztos vagyok benne, hogy nem az elítélés volt a célja.
Végül egy utolsó példa: manapság nagy divat a fiatalokat szidni, hogy nem házasodnak meg és nem vállalnak gyereket. Én egy olyan családban nőttem fel, amit leginkább senkinek nem kívánnék, a szüleimnek nem volt túl jó a házasságuk. Teljesen ki voltam ábrándulva a házasságból... Nem az KÉNYSZERÍTETT rá, vagy győzött meg, hogy mégis (a hasonló cipőben járó feleségemmel) belevágjunk, hanem az az EGY-KÉT pozitív példa, ami adott reményt, hogy mégis lehet értelme, mégis működhet. A pozitív példák segítenek, a vádaskodásokat már mindenki hallotta és ismeri és amint látjuk, tapasztaljuk, az nem vitt előrébb.
Mindemellett mégis köszönöm a témafelvetést, jó és izgalmas kérdés, mi is sokat morfondírozunk ezen. Köszönöm!
2011.10.25.
5 óra 33 perc
Én pedig azt köszönöm, hogy hozzászól. Óriási dolog a visszajelzés, egyrészt kiegészíti a cikk egyoldalúságát, másrészt megtanít jobban odafigyelni az olvasói érzékenységre is. További jó morfondírt!
2011.11.29.
1 nap 6 óra
Számomra, mint olvasó számára pedig (azon túl, hogy valaki beenged gondolatainak szentélyébe) az öröm, hogy REAGÁL a hozzászólásra. Sajnos nem minden szerző teszi. Szóval köszönöm, és azt is AHOGYAN reagál. Várom a további bejegyzéseit! Graf.
2011.12.22.
3 hét 6 nap
Elvált, újra nősült és többgyerekes apaként nekem a következő felvetésem lenne - régóta bennem van. Sehol, a társadalom egyetlen szegmensében sem, de még egyházamban sem számítók nagycsaládosnak, vagyis 4 gyerekes apának, hanem csak két gyerekesnek (jelenlegi házasság). Viszont amikor cipő, különóra, sítábor, fogorvos, stb kell - apa segíts! - akkor meg az ember a legnagyobb szívvel teszi azt, de a társadalom meg ezt nem ismeri el. Csak arról szólnak bírósági beszámolók, elmondások, hogy ez meg az nem fizet gyerektartást, de arról a sok néma "szíves" apáról meg nem szól a fáma....
2011.11.28.
1 nap 12 óra
Aki annyira vágyik a társadalom elismerésére, az kellő időben gondolja meg, mikor, hol és hány fészekbe petézik le, akár szívességből, akár mívességből. Aki egyházának elismerésére vágyik, az ilyen felvetésekkel, de mondhatnám hiábavaló hiúságokkal ne nagyon hozakodjon elő. Szelá.
2012.02.15.
1 hónap 2 hét
Kedves Gyopárka!
A magam részéről,mindkét tábornak csak egy igét tudok küldeni.
"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek."
2011.11.28.
1 nap 12 óra
És mely tábor biztonságából küldözgeted az Igét mindkét táborba Kisemihetvenkedő, bocs hetvenkettő?
:-)
Csak hogy értsd, engem ez a táborosdi, ez a megosztó dzsemborizás nem nagyon tetszik. És az sem, amikor érvek hiányában, mint a jehovista aktivisták, bibliai igékkel sifrírozzuk gondolatainkat.
2012.02.15.
1 hónap 2 hét
Drága jeremiás! Az ember nem csak az "egyik tábor biztonságából"mondhat véleményt ugye?nem én osztok meg táborokat,csupán felhívom a figyelmet arra,hogy előre senki sem tudhatja mi vár rá az életben és nem érdemes addig követ hajigálni senkire....
Táborba tartozás ide,vagy oda,jehovista aktivista sem vagyok.egyébként a hitgyülisek válaszolnak minden vitára egy igeszakasszal :-) (református vagyok :-)
2011.10.25.
5 óra 33 perc
Kedves Kisemi! Bántás ne essék, csupán egy apró megjegyzés:
Számomra ebben a kérdésben egy ige van, amit szem előtt tartottam és tartok: "...legyen a ti igenetek igen és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek." (Jak 5,12). (Nem csak azért mert én is Jakab vagyok.;) )
2012.02.23.
3 nap 15 óra
Gyopárka, nagyon tetszik ez az írás!
Ezzel kapcsolatban néztem meg a ksh honlapját: a tavaly 38400 abortuszt hajtottak végre hazánkban, ami havi több mint 3000 abortusz, naponta kb. 100. Tehát a cikk meglehetősen aktuálisnak tűnik.
Egykori fizikatanárom első fizikaórán azt mondta, azért tanulunk fizikát, hogy nekünk már ne kelljen végigkísérletezni mindazt, amit évezredek alatt tapasztaltak az emberek.
Ugyanígy ez a cikk is bemutatja bizonyos emberek döntésének eredményeit, tapasztalatait. És ezek után mindenki szíve joga a döntés, hogy figyelembe veszi-e ezeket a tapasztalatokat.
2011.10.25.
5 óra 33 perc
Kedves Tallin!
Tökéletesen egyet értek. Úgy gondolom, hogy ma, amikor az élet fontos döntéseiben is rengeteg alternatíva áll az emberek előtt, és nincs morális kapaszkodó, csupán a lehtőségek tengerében való fuldoklás, azért kell szót emelni, hogy tudjunk újra kapaszkodót adni embereknek. Tudom, hogy a szembesítés sokakat sért. Ha úgy tetszik, kellemetlen prófétai szerep felmutatni rossz jelenségeket, de attól még kell. Én azt tartom szomorúnak, hogy egyáltalán kell beszélni olyan dolgokról, amik Isten teretmési rendje ellen valók. Én is úgy gondolom, hogy felelősségünk felmutatni a döntési helyzetben levő ember számára egy-egy döntés követekzményeit is.