Szerbiában akár munkaszüneti nap is lehetett volna a hétfő, ha Novak Djokovic AusOpen-elsősége és a vízilabda-válogatott Eb-aranyérme után a férfikézilabda-csapat is megnyerte volna az Európa-bajnokságot. Belgrádban vasárnap nagyobb rendőri készültség volt, mint a háború idején, hétfő este a nagy hideg ellenére is százezres tömeget várnak a parlament elé, az ünneplés pedig Djokovic keddi érkezésekor tovább folytatódhat.

Az egész világ cserélne most a szerbekkel - origo.hu

 

A hét végén színházban voltam Pesten. Előbb érkeztünk, így egy közeli kávézóba ültünk be egy forró csokira ill. kávéra. Nem mi voltunk az egyetlenek, akik hasonlóan ütötték el a várakozás idejét. Bő  ½ óra még volt az előadás kezdetéig, mikor is valaki a szomszédos asztalnál szóba hozta a vízilabda bronzmeccset. Szó szót követett, aztán megint más egy másik asztaltól megjegyezték, hogy 3 góllal vezetnek az olaszok. Tapintani lehetett az elkeseredést. A két asztal között párbeszéd alakult ki, az egyik a másikat vigasztalta: „Tulajdonképpen mindegy, hogy 3. vagy 4. hely, nem oszt, nem szoroz, az olimpiát kell majd megnyerni!” Aztán a pincér is bekapcsolódott a beszélgetésbe. „A Biros lőtt egy hatalmasat, és egy negyed még hátra van. Egyébként lenn van egy kisebb terem, ott megy a TV”- toldotta  meg. 

Aztán idő múlásával szépen egyenként zarándoklat indult meg a toalett felé. (az is lenn volt) Voltak, akik visszajöttek a maradék sütit majszolni, de a többséget elnyelte a mély. Nem bírtam tovább, én is leindultam. Először jobbra: „Mennyi az állás? Lőttünk 1 gólt!”- szólt a kórus. (pincér és a 2 asztaltól lévők és még néhány ember. Aztán jobbra, folyó ügyek intézése, majd megint balra. És nem tudtam feljönni. Odatapadtam a többiekkel együtt a vízipólós szirének énekét hallgatni. És csuda szépen szóltak. Jöttek sorban a gólok és a győzelem mámorító érzése. És idegenként egymásra mosolyogtunk. Most egyek voltunk, és büszkék voltunk arra, hogy magyarok vagyunk. A végén egyértelműen mi voltunk a jobbak.

 

A szerbeknek a hétvégén szinte minden összejött. Ha még a kézisek is aranyat nyernek, az már csak hab lett volna a tortára.  De így is bőven volt mire büszkének lenniük. De nem csak nekik, úgy látom, nekünk is és más nemzeteknek is a legjobb „termékünk” a sportoló. Így összehozni embereket abban a kis kávézóban! Ne feledkezzünk meg a fiúk bronza mellett a lányok bronzáról sem. A sportban az a szép, hogy a siker mögött van teljesítmény. És igen, igaza volt József Attilának, mikor azt írta: „játszani is engedd szép, komoly fiadat” Kell a játék, de szabályosan, egyenlő felek között, egyenlő eséllyel. De úgy, hogy nyerjen a jobbik. De úgy, hogy tudja a győztes és a vesztes sportoló is, hogy a siker/kudarc átmeneti, legközelebb újra kezdődik minden. Kis ország fia/lánya is emelkedhet és eljuthat a csúcsokra.

 

Míg a sport szabályait tudjuk rögzíteni, konszenzuson alapulnak, sportága válogatja, hogy mióta csiszolódnak, és apparátus, bírók őrködnek azon, hogy a szabályok be is legyenek tartva, a büntetések világosak, addig mindennapi életünkből hiányzik ez a rend. Az előbb idézet versben József Attila kéri: „Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet” mert a fennállót nem ilyennek képzelte. Nos, én sem ilyennek képzeltem a rendet, mert egyre inkább rendetlenségre hasonlít. Nincs benne esélyegyenlőség, semmi sportszerűség, a szabályok nem konszenzuson alapulnak, az erősek diktálnak, mindig nyernek, és kőbe akarják vésni győzelmüket vagy akár mások vérével felírni az egekre..

De lehet-e így örülni a győzelemnek? Arctalanul és arcátlanul? Úgy, hogy az itészek mindig csak az egyik félnek kedveznek?  Hogy újra és újra átírják a szabályokat, és a még meglévőket is kettős mércével alkalmazzák?

Vagy ahogy Wass Albert írja: „a világ felett őrködik a Rend” és még nincs vége a meccsnek? Ne felejtsük, a mérkőzés a lefújással ér véget. Lehet vesztesnek tűnni még az utolsó negyed előtt is. Onnan is van feltámadás. A legyőzöttség ideiglenes állapot, csak a feladás teszi véglegessé.

Köszönjük fiúk, hogy ti most sem adtátok fel!

Hozzászólások