Beküldte: Pálfi Zsuzsanna
Miután hallottam a rádióban a hírt a politikus-drámaíró haláláról eszembe jutott néhány dolog. Például egy régi Magyar Fórum egyik címlapja, amelyen a BUX Gyula főcím szerepelt, és telitalálatos jóslatnak bizonyult. És voltak olyan írásai „magyar szemmel”, melyek eszméltető tartalmat hordoztak. Felidéződött a múltból néhány jó hangulatú ünnepi nagygyűlés is Budapesten. Nem voltam MIÉP-es, de jó volt ünnepelni azt, hogy magyarok vagyunk, együtt gondolkozunk, itt néven neveztek dolgokat, amit máshol nem. És igen, nem csak az értelem számára volt rágódni tovább gondolni való, hanem érzelemi élmény is ért. Meg egy adag kíváncsiság hajtott: miért utálják annyi annyian ezt az embert? Mind fasiszta, nyilas, antiszemita, aki olvassa és hallgatja őt, és gondolkozik azon, amit mond? (Bár nem volt igazán tehetséges szónok, az írás jobban ment neki) Hadd döntsem el én első kézből és nem kommentárok után, hogy mit is gondol, mire hívja fel a figyelmet! Vagy én is azonnal azzá válok, ha csak megemlítem, hogy hallgattam? Nem gondolom.Tetszett kezdetben, hogy a sok katolikus közéleti szereplő között látok egy nyakas kálvinistát. Talán úgy éreztem, jobban értem reformátusként szinte megátalkodott ragaszkodását ahhoz, ami magyar, a dacos kálvinista ’csak azért is’ ellenállását. Persze voltak ellentmondások: keresztyén értékek hangoztatása- megfelelő klerikális segédlettel – ugyanakkor több tekintetben nem igazán evangélium szerinti életetvitel. Tény, hogy egyéniség volt, sajátos színfoltja a politikai életnek. Be kell vallanom, a drámaíró Csurkát nem igazán ismerem.
Több nekrológot olvastam vele kapcsolatosan, de TGM nekrológja egyszerűen kiverte nálam a biztosítékot.
Olykor tényleg irigylem az ilyen magabiztos embereket. Akik valahonnan, saját értékrendjük/világnézetük alapján a csúcsokról, mindenkire/mindenkire csak úgy lenéznek. És akik annyira tudják a tutit. Akik – legalább is úgy hiszik – birtokolják a bölcsek kövét, szemernyi kétségük afelől, hogy ahogy ők látják a világot, csak úgy lehet értékelni, csak az a helyes, ahogy ők ítélik meg a dolgokat. És másoknak diktáló magabiztosságukkal önmagukat az egyetlen igazi demokratának tartják. És csak az demokratikus, amire ők mondják az áment. A többi diktatórikus, soviniszta, nacionalista, rasszista…Íme, most a kikiáltott ősellenség Csurkában a nagy TGM mégis lát valami jót: „A Jobbik jéghideg. Csurka István gonosz szíve azonban forró volt. Szláv asszimilánsként imádta a magyart. A Jobbik nem szeret semmit. Csurka része a magyar történelemnek, a Jobbik kívül áll rajta, strukturális globálfasiszta.” Huh, ez nem semmi. Az volt a jó a pihenni térőben, hogy van nála rosszabb: ez ám arisztotelészi logika?! Ismerjük ezt a logikát. Most az teszi Csurkával, ami az elvtársak/elvtársai között bevett gyakorlat. Jóvá válik a rossz is, ha a még rosszabbhoz hasonlítom. Úgy dicsérek valakit maró gúnnyal, hogy közben másba meg jól belerúgok. Különben is, Csurkával már nincs további gond, mert meghalt.Még némi dicséretet is megérdemel?! Mire majdnem meghatódna az ember az alábbi sorokat olvasva, hogy hátha, mégis talált TGM Sámsonként az oroszlántetemben mézet, rögtön kiderül, hogy a vér nem válik vízzé, és a felülről való bölcsesség helyére teszi a dolgokat: „Csurka Istvánt – egyesegyedül a magyarországi jobboldalon – egészen a legutóbbi időkig érdekelte és foglalkoztatta a magyar nép, őszintén aggódott a lecsúszás és a hanyatlás miatt, látta a magyar plebejus tragédiáját a kudarcos rendszerváltás zűrzavarában. Ezért a mai napig becsülöm Csurkát. Akkor is megszólaltatta a magyar vidék, a magyar kispolgárság – jogos, indokolt és okadatolt – szorongását, amikor úgyszólván senki más. Nevezetes írása, a Keserű hátország (amelyről Fehér Ferenc, nyugodjék, írt szép tanulmányt) akkor is ennek a tragédiának a legelső nagy dokumentuma, ha – társadalomtudományi eszközök híján – az elemzés pontatlan.”
Tudom, nem a középkorban élünk, kihaltak már a lovagias erények/eszmények, de talán pont most, egy embertársunk, egy közéleti ember halálánál az a helyzet, amikor TGM-nek csak simán temetni kéne Csurkát és nem dicsérni.
Az, amit Csurka – hogy megnevezzük legnagyobb, legmélyebb szenvedélyének tárgyát – „zsidónak” tekint, Otto Weininger és legnagyobb tisztelője, Adolf Hitler óta egyértelmű kulturális képlet. E tekintetben, semmi kétség, Csurka náci volt meg fasiszta. De nem úgy volt náci, mint a Jobbik, amelynek indítékai között nem szerepel a magyar nép. Csurka a magyar népet a zsidónak tekintett belső szabadsággal szemben definiálta, a Jobbikot nem érdekli a magyar nép, csak a diadal: a csonkítás, a verés, az elhallgattatás. Az apokalipszis lovasai (tudjuk a Doktor Faustusból) hidegek. A Jobbik jéghideg. Csurka István gonosz szíve azonban forró volt. Szláv asszimilánsként imádta a magyart. A Jobbik nem szeret semmit. Csurka része a magyar történelemnek, a Jobbik kívül áll rajta, strukturális globálfasiszta.
TGM: Csurka István halálára-hvg.hu
Miután hallottam a rádióban a hírt a politikus-drámaíró haláláról eszembe jutott néhány dolog. Például egy régi Magyar Fórum egyik címlapja, amelyen a BUX Gyula főcím szerepelt, és telitalálatos jóslatnak bizonyult. És voltak olyan írásai „magyar szemmel”, melyek eszméltető tartalmat hordoztak. Felidéződött a múltból néhány jó hangulatú ünnepi nagygyűlés is Budapesten. Nem voltam MIÉP-es, de jó volt ünnepelni azt, hogy magyarok vagyunk, együtt gondolkozunk, itt néven neveztek dolgokat, amit máshol nem. És igen, nem csak az értelem számára volt rágódni tovább gondolni való, hanem érzelemi élmény is ért. Meg egy adag kíváncsiság hajtott: miért utálják annyi annyian ezt az embert? Mind fasiszta, nyilas, antiszemita, aki olvassa és hallgatja őt, és gondolkozik azon, amit mond? (Bár nem volt igazán tehetséges szónok, az írás jobban ment neki) Hadd döntsem el én első kézből és nem kommentárok után, hogy mit is gondol, mire hívja fel a figyelmet! Vagy én is azonnal azzá válok, ha csak megemlítem, hogy hallgattam? Nem gondolom.Tetszett kezdetben, hogy a sok katolikus közéleti szereplő között látok egy nyakas kálvinistát. Talán úgy éreztem, jobban értem reformátusként szinte megátalkodott ragaszkodását ahhoz, ami magyar, a dacos kálvinista ’csak azért is’ ellenállását. Persze voltak ellentmondások: keresztyén értékek hangoztatása- megfelelő klerikális segédlettel – ugyanakkor több tekintetben nem igazán evangélium szerinti életetvitel. Tény, hogy egyéniség volt, sajátos színfoltja a politikai életnek. Be kell vallanom, a drámaíró Csurkát nem igazán ismerem.
Több nekrológot olvastam vele kapcsolatosan, de TGM nekrológja egyszerűen kiverte nálam a biztosítékot.
Olykor tényleg irigylem az ilyen magabiztos embereket. Akik valahonnan, saját értékrendjük/világnézetük alapján a csúcsokról, mindenkire/mindenkire csak úgy lenéznek. És akik annyira tudják a tutit. Akik – legalább is úgy hiszik – birtokolják a bölcsek kövét, szemernyi kétségük afelől, hogy ahogy ők látják a világot, csak úgy lehet értékelni, csak az a helyes, ahogy ők ítélik meg a dolgokat. És másoknak diktáló magabiztosságukkal önmagukat az egyetlen igazi demokratának tartják. És csak az demokratikus, amire ők mondják az áment. A többi diktatórikus, soviniszta, nacionalista, rasszista…Íme, most a kikiáltott ősellenség Csurkában a nagy TGM mégis lát valami jót: „A Jobbik jéghideg. Csurka István gonosz szíve azonban forró volt. Szláv asszimilánsként imádta a magyart. A Jobbik nem szeret semmit. Csurka része a magyar történelemnek, a Jobbik kívül áll rajta, strukturális globálfasiszta.” Huh, ez nem semmi. Az volt a jó a pihenni térőben, hogy van nála rosszabb: ez ám arisztotelészi logika?! Ismerjük ezt a logikát. Most az teszi Csurkával, ami az elvtársak/elvtársai között bevett gyakorlat. Jóvá válik a rossz is, ha a még rosszabbhoz hasonlítom. Úgy dicsérek valakit maró gúnnyal, hogy közben másba meg jól belerúgok. Különben is, Csurkával már nincs további gond, mert meghalt.Még némi dicséretet is megérdemel?! Mire majdnem meghatódna az ember az alábbi sorokat olvasva, hogy hátha, mégis talált TGM Sámsonként az oroszlántetemben mézet, rögtön kiderül, hogy a vér nem válik vízzé, és a felülről való bölcsesség helyére teszi a dolgokat: „Csurka Istvánt – egyesegyedül a magyarországi jobboldalon – egészen a legutóbbi időkig érdekelte és foglalkoztatta a magyar nép, őszintén aggódott a lecsúszás és a hanyatlás miatt, látta a magyar plebejus tragédiáját a kudarcos rendszerváltás zűrzavarában. Ezért a mai napig becsülöm Csurkát. Akkor is megszólaltatta a magyar vidék, a magyar kispolgárság – jogos, indokolt és okadatolt – szorongását, amikor úgyszólván senki más. Nevezetes írása, a Keserű hátország (amelyről Fehér Ferenc, nyugodjék, írt szép tanulmányt) akkor is ennek a tragédiának a legelső nagy dokumentuma, ha – társadalomtudományi eszközök híján – az elemzés pontatlan.”Tudom, nem a középkorban élünk, kihaltak már a lovagias erények/eszmények, de talán pont most, egy embertársunk, egy közéleti ember halálánál az a helyzet, amikor TGM-nek csak simán temetni kéne Csurkát és nem dicsérni.
-
- Pálfi Zsuzsanna további bejegyzései
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Hozzászólások
2012.03.06.
2 óra 6 perc
kedves zsuzsanna! látom már (bocsánat de csak ma lapoztam vissza a régebbi írások közé), hogy volt és van önnek határozott véleménye cs.i-ról. tgm, aki zsidóként és magyarként (ki tudja ezt szétválasztani egy erdélyi filozófus esetében) rengeteg lelki és fizikai csapást szerzett szülőföldjén mielőtt emigrált volna, abba a kategóriába tartozik, aki finoman szólva csak szemüvegben olvasható, kicsit úgy mint csurka istván maga. a maga kategóriájában ő még magához képest is nagyon szélsőséges tud lenni. ez nem mentség csak magyarázat. ha nem nekrológ lenne akár viccesnek is mondhatnám amikor kvázi faji alapon ad magyarázatot cs. magyarimádatára, talán ez persze még mindíg kevésbé sértő mint amikor egy zsidót állítnak be genetikailag önző, kapzsi, parázna, destruktív elemnek. a tévedés kockázatát fenntartva azért igenis vannak határok, amiket ha valaki átlép akkor lehet rámondani hogy náci, "diktatórikus, soviniszta, nacionalista, rasszista…" az elég olcsó reakció, hogyha valaki kategórikus akkor már ő is megszegte a saját szabályait. ráadásul ahogy elnézem tgm sokkal inkább beleásta magát ezekbe a dolgokba mint ön, bízvást mondhatjuk nagyobb volt a rálátása. voltam én is miép gyűlésen egyszer régen (miépszimpatizáns lelkészemet vittem el egy amolyan tetemrehívásra) ott volt cs. de igazából semmi különöset nem mondott. macskássy izolda volt a sztár, aki elmesélte, hogy erdélyi nagymamája már soksok évvel ezelőtt a fülébe súgta: soha ne szavazz olyan pártra amelyiknek a nevében sz betű van mert a bibliai kígyó is így sziszegett (lásd mszp, szdsz, akkor még a fidesz nem volt a haza megmentője) a SZellemi Szinvonal végig megőrizte ezt a "magasságot" és nagyon vicces volt látni lelkészünk feszengését, mikor felszólítottak bennünket, álljunk fel és énekeljük el a boldogasszony anyánk című dalt. ha ezek a gondolom ehhez hasonló gyűlések olyan nagy élmények voltak, hát lelke rajta. én nem ettől érzem magam magyarnak, sőt.
2012.01.03.
4 nap 8 óra
Kedves Sztalker!
Egy darabig úgy éreztem, hogy nem szólok, főleg, hogy olyan dolgokat kért tőlem számon, amik nem az én asztalom, illetve amiket én nem állítottam. Úgy veszem észre, hogy könnyen általánosít, kategorizál egy-egy gondolat, cselekedet alapján. Az, hogy milyen a református lelkésztársadalom, egy szóval jellemezhetném: sokféle: akár kegyességi irányban, akár gondolkodásban, teológiájában, viselkedésében. De azt hiszem, hogy ugyanilyen maga a református egyház is híveivel egyetemben. Van némi rálátásom főleg az angolszász egyházakra, az anglikán egyházról meg elég közeli tapasztalatom van, hiszen egy évig egy anglikán college-ben voltam ösztöndíjas. Mondhatom, hogy a mi sokféleségünk 'kismiska' az övékhez képest. Egy egyházon belül elfér a teljes katolikus gondolkodás és az evangéliumi keresztyén teológiai némi karizmatikus iránnyal is megfűszerezve itt-ott. A skót egyház a John Knox és utódai reformációs munkájának köszönhetően kálvinista alapokon nyugszik ( Ez a Church of Scotland, az ottani államegyház, megkülönböztetve a Church of England-től)
Olvasva a kommenteket, akialakuló vitát, úgy érzem, mégis el kell még valamit mondanom. Azt, hogy huszonpár éves korában hol jár az ember és mit néz meg, kit hallgat meg, még nem jelenti, hogy rá 20 év múlva is ugyanúgy látja a dolgokat. Nos, mindössze annyira vagyok csurkista, antiszemita stb., amennyiben azzá lesz az ember, ha valaki igyekszik meggyőződni első kézből a dolgokból, nemcsak az alapján, amit a média szélfújása erre vagy arra ferdít. Ha még felsorolám, hogy a rendszerváltás környékén kiket-miket hallgattam meg, bizonyosan nagyon nézne, hogy milyen széles volt a spektrum. Ez nem jelenti azt, hogy mindennel azonosult az ember. Kövezzen meg érte, de nekem tetszettek azok az énekek, versek, amiket nagy költőink, iróink Trianon kapcsán írtak, s ezeket először az emlegetett gyüléseken hallottam. És nem szégyellem, hatottak rám. Egyébként elítélek mindenféle faji, származási, anyagi alapon történő megkülönböztetést ember és ember között. A jézusi mérce nem ez. Az enyém sem. Nem hiszem azt sem, hogy nálam lenne a bölcsek köve, de engedtessék meg, hogy nekem is legyen véleményem, s az különbözzön egyes pontokon az Önétől. Ettől még mindketten beférhetünk a református egyházba. És ahogy én sem kérem Öntől számon református híveink viselkedését, hogy határolódjon ettől vagy attól a gyakorlattól, vagy kirívó viselkedéstől, mert semmi értelme, megköszönöm ha fordítva Ön is így tesz, és békességben élünk, és ígyekszünk Isten ügyéért a nekünk adott tálentumokkal munkálkodni a magunk gyarló módján. Bár református egyházunk lelkészeivel, híveivel együtt messze nem tökéletes, de számomra egy olyan közösség, amelyben sok-sok lelki kincs és áldás rejlik és minden kritikám és bosszankodásom ellenére örömmel és hálás szívvel vagyok egy tagja ennek a közösségnek
2012.03.06.
2 óra 6 perc
kedves zsuzsanna! köszönöm hogy példát mutatott kulturált komentelésből, igyeszem tanulni belőle.
ami az általánosítási hajlamomat illeti szerintem ténykérdés hogy a magyar református lelkésztársadalom egységesen volt néma cs-ügyben. ez nem az én bűnöm, ne tessék rámkenni. lehet, sőt biztos hogy önök színesek, de most hallgattak ki ezért, ki azért. nekem ez probléma, bocsánat hogy szóvá merem tenni.
ez a mondata pedig: "annyira vagyok csurkista, antiszemita stb., amennyiben azzá lesz az ember, ha valaki igyekszik meggyőződni első kézből a dolgokból" enyhénszólva is félreérthető. tagadja is meg nem is, de én azért megkérném, legyen óvatos még a saját tapasztalatai illetően is, mert a tapasztalat az egy dolog, a belőle levont következtetés már egy másik. cs. a sok negatív tapasztalatából összerakott egy gusztustalan összeseküvéselméletet (volt néhány előképe hozzá persze) és azzal mérgezte a magyar társadalmat, aki pedig óvatlan és szintén bír néhány negatív tapasztalattal, az könnyen a csapdájába esik.
lehet hogy ön nem kér tőlem elhatárolódást, de az az Isten aki engem idehívott, az igen! felelősségünk épp abban áll, hogy nem megyünk el szó nélkül ilyen dolgok mellett, így sodródtunk bele például anno a fajvédőmozgalmak örvényébe is. mert a harmincas években is voltak részigazságok amikre lehetett bólogatni és voltak "radikálisok" akik igaz kicsit bárdolatlan szavakkal de "igaz magyarok" akik csak jót akarnak, aztán mikor elindultak a vonatok a frontra meg a lágerekbe már se ereje se hitele nem volt az egyháznak a tiltakozáshoz. én döbbentem látom ahogyan nem tanulunk a múltból. úgyhogy nyugodtan kérje számon rajtam nem a mások bűnét, de azt hogy ha szó nélkül hagyom öket. lelkészként pedig felelőssége sokszoros. jó szolgálatot!
2012.03.06.
2 óra 6 perc
talán OFF, de most olvasom Ranschburg Jenőtől: – 1944 őszén, a nyilas hatalom átvétel utáni első napon kiürítették azt a csillagos házat, amelyikben édesanyámmal, nagynénémmel és annak gyerekeivel laktunk. Sorakoztunk az utcán és felemelt karral kellett végigvonulnunk a városon. Mint tépelődő, magába forduló gyerek, lemaradtam a sorból és bámészkodtam. A járda szélén álldogáló, bennünket figyelő emberek közül kilépett egy tizenéves forma suhanc és belém rúgott. A rúgás hatására felriadtam a bámészkodásból, és az előttem vonuló sor után szaladtam. Nem fájt, de azóta érzem sajogni a helyét. Ahogy mentünk, fel-felnéztem a házakra, ahogy az emberek az ablakból bámulták a vonuló nőket, öregeket, gyerekeket. Észrevettem, hogyha elkapom valakinek a tekintetét, akkor az illető visszahúzódik és lehúzza a redőnyt. Ezt redőny- effektusnak neveztem el, ami azóta is foglalkoztat, különösen az utóbbi időben. Ez alapvető probléma. Az emberek úgy gondolják, hogy amit látnak, az szörnyű, de nem az ő dolguk, félnek, lehúzzák a redőnyt. Az a meggyőződésem, hogy a negatív, a gonosz hatalom sikereinek ez a záloga. ON.
2011.11.28.
1 nap 12 óra
Ami megtörtént, az megtörténhet mégegyszer-kétszer...százszor szeretett atyámfiai, ha nem is pontosan ebben a formában, de Kertész Imrétől az állítás, amit a messzemenőkig meg tudok erősíteni, önön bőrünkön tapasztalva a redőny-effektust 2009. júliusában, amikor is feleségemet jó magyar fiatalok egy dudaszóért lekurváztak, leköpdöstek, nyakát akarták szegni ésígytovább, és a jó magyar szomszédok, jobbról is, meg balról is, a redőny mögött kussoltak, minden bizonnyal várták a végkifejletet, és ami számomra meglepő volt, napokig úgy csináltak, mintha mi bántottuk volna meg, no de, ettől és egyebektől függetlenül, nem haragszom rájuk, a fiatalokra sem, s annak ellenére, hogy folyvást hangoztatom: az ember reménytelen, mégis hiszem, képes a jóra, ha kicsit akarja.
OFF valamelyik említette, hogy privát üzenet, azt hol lehet?
2012.03.06.
2 óra 6 perc
csak rákattint a célszemély nevére aztán a felugró ablakban a kapcsolat fülecskére! ímélt fog kapni az illető...