Főleg a rossz matekosokat érintheti rosszul az oktatási államtitkárság javaslata, amely szerint az érettségin a ketteshez legalább 25 százalékos eredményt kell majd elérni a jelenlegi 20 százalék helyett. Az Oktatási Hivatal adatai szerint tavaly több mint negyvenezer olyan érettségi volt, amely éppen csak elérte a kettest. Glovivzki Zoltán helyettes államtitkár további szigorítást ígért.

Több tízezeren bukhatnak meg jövőre a szigorúbb érettségin - origo.hu

 

Mi emberek hajlamosak vagyunk önmagunkat becsapni, áltatni, csak hogy ne kelljen szembesülni a valósággal. Mennyivel könnyebb a tükröt összetörni, mint hogy önmagunknak bevalljuk, hogy baj van, és változtatni kell. Van, amikor az önbecsapás, az önáltatás intézményesül is. Mindenki tudja, hogy a király meztelen, de mégis mindenki látni véli azt, ami nincs. Egy kicsit úgy érzem, hogy az oktatási rendszerünk egyik hibája, hogy intézményesítette az önáltatást. Sokáig az egyre csökkenő színvonalat próbáltunk tupírozgatni a vizsgák követelményszintjének leszállításával. Mi lett az eredménye? Hogy a papírok elvesztették értéküket. Ma egy érettségi nem ér sokkal többet, mint egy valamikori általános iskolai 8 osztály, némelyik diploma pedig alulról súrolja a valamikori érettségi szintjét. A nyelvvizsgák kérdése is megérne ez misét, de ott valamivel jobb a helyzet a nemzetközi standardok miatt egyes vizsgák esetében. Nem véletlen, hogy annyian jajgatnak a diploma megszerzésének előszobájában, hogy hiába a záróvizsga, nincs diploma, mert nincs nyelvvizsga.

Sokat panaszkodnak a felsőoktatásban dolgozók, hogy egyre csökken a színvonal, hogy felzárkóztató kurzusokat kell indítani az egyetemi anyag oktatásának az elején, különben nem fogják a diákok az elsajátítandókat. Amikor bennünket is elkap a hév és kritizáljuk a teológushallgatókat és szóvá tesszük hiányosságaikat, a teológia professzorai széttárják a kezüket, és azzal védekeznek: „Hozott anyagból dolgozunk.” A lelkészképzés sem független az oktatási rendszertől. (Az csak egy széljegyzet, hogy egyházunk állapotát is jól tükrözi)

Papírokat szerzünk, vizsgákon megyünk át, végzettségeink vannak, de mi van mögötte?

Mivel magam is benne vagyok nyakig az oktatásban, döbbenten látom, hogy változik a gyerekek hozzáállása. Tisztelet a kivételnek, de átlagban mennyire csökken az az idő, amíg képesek valamire koncentrálni, mennyire eluralkodik a felületesség, a "nagyjából jó" szemlélet. Már korábban írtam, hogy mekkora gondok vannak az értő olvasással. (Betűfaló) Ugyanakkor mennyire tudnak reklamálni a diákok egy-egy dolgozat minősítésénél/javításánál, és sokszor presszionálva érzi magát a pedagógus, hogy egyre lefelé vigye a követelményszintet, ha nem akar magának kellemetlen perceket szerezni, vagy többletmunkát végezni pl. egy buktatás miatt. 

Valljuk be őszintén, hogy a jelenlegi alapszintű érettségi nem igazán állítja nagy kihívás elé a diákokat. Egy pár éve rászoktam arra, hogy kitöltöm a magyar, a történelem, az angol és a matek érettségi feladatsort, és nyugtázom, hogy még mindig - minden készülés nélkül- le tudnék érettségizni. Lehet, hogy fellengzősen hat, de a magyar és a történelem feladatsor egyre inkább tűnik számomra szövegértési gyakorlatnak, mint az adott tárgyi ismeretek, készségek felmérésének. Persze, mondhatja valaki, humán pályán mozgok, jó, hogy nem okoz problémát a magyar és a történelem. Az angol szintén nem kunszt, hiszen erről meg papírom van. De ott van sokak mummusa, a matek. Az érettségi óta (idestova már több mint 20 éve) abszolút nem foglalkoztam vele, s még hármasnál rosszabbat nem produkáltam az utóbbi években. Ilyen zseni lennék matekból? Nem hiszem. Kb. 2 józan parasztésszel is megoldható feladat és némi belepiszkálás még valamelyikbe már hozza is a közepest.

 

Szóval, mennyi az a 20 %, amire már ELÉGSÉGESt adnak most az érettségin?

Amikor felénk azt mondják valamire: „ezt csak úgy felibe harmadába lett megcsinálva”, azt mindent jelent, csak nem elégséges teljesítményt. Pedig ugyanez a számok nyelvén: 50% illetve rosszabb esetben 33%. Ha valaki így végzi a munkáját, nagyon gyorsan megrendelés illetve állás nélkül találja magát.

Mit jelentene az életben a 20% teljesítmény? Csak néhány példa. Egy 20%-os készültségű ház nagyon messze van attól, hogy a minimális feltételeket biztosítsa a beköltözéshez. Beraknád a pénzed abba a bankba, mely a befektetett tőke csupán 20% -ára vállal garanciát, ugyanakkor minimális kamatot ígér, de azt is csak a körülmények esetleges nagyon kedvező alakulásakor? Belevágnál egy műtétbe, melynek a sikerességi mutatója mindössze 20%? Meddig maradhatnál a munkahelyeden, ha a heti 5x8 órás munkaidőből mindössze 1 napon teljesítenél? Rábíznád a gyereked arra a bébiszitterre, aki  2 órából csak 24 percig figyelne oda a kicsire, a többiben meg magára hagyná? Vennél olyan kocsit, amelyiknek csak 20%-os teljesítményre képes a motorja? Vagy mi történne veled, ha testednek, szerveidnek csak 20%-a működne?

Egyre inkább afelé halad világunk, hogy lassan már a 100% sem elég, többet kéne teljesíteni, mint annak idején Sztahanov elvtársék. Persze akkor még - az esetek többségében - elég volt papíron szállítani a 200-250% vagy akár 500%-okat. (Össze is dőlt  rendszer) Most meg örülj, hogy teheted, mert ez azt jelenti, hogy van munkád! Tudom, ez sem normális, ez az ember végső kizsigereléshez vezet.

De az sem normális, hogy az elvileg az életre felkészítő iskolákban lehet érettségi bizonyítványt szerezni 20%-os teljesítménnyel 12 év tanulás(?) után. Ha valakit 12 évig 20%-ra szocializálnak, mert az már elégséges, nagyon nehéz lesz később „átállítani”. Szinte borítékoljuk neki a bukás útját, az élet hatalmas pofonjait. 

Miért csapjuk be magunkat, hogy annyi gimnáziumot vagy más középiskolát végzett, érettségizett gyerekünk van, mikor –tisztelet a kivételnek – csak 20%-nyi tudás van mögötte? Mire jó a sok semmitmondó és érő szakon végzett diplomás? Ez lenne a tudás alapú társadalom? Ez csak papiros alapú társadalom, amivel könnyen úgy járunk, mint a régi Rigó utcai nyelvvizsgák némelyikével, hogy külföldön vagy idegen nyelvű állásinterjún kiderült, hogy a birtokolt papír csak abban a bizonyos kicsi helyiségben bír némi értékkel. Pedig ott jóval több, mint 20% teljesítmény kellett anno,  már ha nem úgy vette az ember a bizonyítványt.

Weöres Sándor: A birka-iskola

Egyszer volt egy nagy csoda,
Neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
Az kapott dicséretet.

Ki oda se ballagott,
Még jutalmat is kapott,
Így hát egy se ment oda,
Meg is szűnt az iskola.

 

 

Hozzászólások