Idén 43 európai és eurázsiai ország keresztyén diákja tölti a húsvétot Magyarországon. A Nemzetközi és a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) által szervezett evangelizációs diákkonferenciára 1700 egyetemistát várnak Győrbe a kontinensről.

Osztatlan szívvel - Parókia 

Megtörtént. Az idézett írás még a konferencia előttről származik, most már áttehetjük nyugodtan múlt időbe. Az IFES és a MEKDSZ által szervezett győri konferencián együtt közel 1700 fiatal, 43 országból volt együtt ezen a húsvéton. 

"Magasztallak, Uram, Istenem, teljes (osztatlan) szívből, és tisztelem nevedet örökké" - adta meg az alaphangot a 86. zsoltár 12. verse.

 

 

Én csak belekóstolhattam a konferenciába, mint környéken szolgáló lelkész, de az is sokat adott a számomra. Nagyszombaton volt lehetőségem benézni többekkel együtt a történésekbe, és megvallom, először elbizonytalanodtam. Na nem a szervezők miatt, nem az van, hogy a konferencia nem tetszett, dehogy. Személyes okok voltak - évek óta vigyázok a Nagyszombatomra, elkerítem, ide sűrítem be saját húsvétomat, mivel ilyenkor nincs szolgálat. Aztán győzött a meghívás, és nem bántam meg.

Az evangélium, ha engedjük, hogy hasson, mindig átlépi a határainkat. Negyvenhárom nemzet versengés nélkül, egy ügy érdekében, szabadon, együtt, nem kívülről kényszerítve, ráadásul huszonévesek által képviseltetve - már ez ok arra, hogy dícsérjem az Istent, hát még ha beleszámítjuk a felekezeti különbségeket... Határátlépések ezek, de úgy, hogy nem törlődnek a határok. Nem volt uniformis, sem átnevelés. A határok meghaladása, ez az, amire az ember egyedül nem képes. De miről is beszélek? Ezek csak utólagos gondolatok, absztrakciók! Ott, a csarnokban hallgatva az előadást, vagy a közös ebéden ezen el sem gondolkodtam. Nem kellett, természetes volt, magától értetődő. Ez a természetesség talán még nagyobb csoda.

Remélem lesz visszhangja itthon és külföldön is ennek a találkozónak. Az üzenetnek is, egy megosztottságtól terhelt, felosztott országban, egy elfojtott feszültségekkel terhelt Európában jól jönne mindaz, amiről Járay Márton beszél: "Gyanakodunk a másikra, mert megszoktuk, hogy egymás fejére lépünk. Ez a félelem azonban nem engedi meg a teljes bizalmat Isten felé. Lassan baráti jobbot sem tudunk nyújtani egymásnak, nemhogy megfogni egymás kezét. Ezeken a találkozókon azonban a kontinensről ideutazó keresztyének egységben vannak; közösen gondolkodnak Európa jövőjéről, hiszen mindannyian tenni vágynak. A délszláv válság idején szerb és horvát diákok együtt imádkoztak a békéért, egy zsidó és egy iráni házaspár is leült beszélgetni és imádkozni. Ezért a saját országukban legalább börtön járt volna nekik." 

Húsvét vasárnap délelőttjén húsvéti istentisztelet volt a Széchenyi Egyetem sportcsarnokában. Ezzel egy időben az a fiatal gyülekezet, ahol szolgálok, első húsvéti istentiszteletét tartotta, onnan pár kilométerre. Mi hatvanan voltunk, ők ezerhétszázan, de ugyanazt tettük. Hallgattuk az örömhírt, hogy Krisztus él! 

 

Hozzászólások