A szakma tehát azt hitte, sínen van az internet fejlesztésének ügye. Nem véletlenül lepődtek meg ennyire az internetadón, ugyanis nincs még egy ország az Európai Unióban, ahol nyoma lenne ilyen adónak. Ezek után a legfontosabb kérdés, hogy a világon szinte egyedülálló, unortodox adónemet vajon bevezethetik-e Magyarországon, vagy ez csak egy olcsó figyelemelterelés a kormánytisztviselők amerikai kitiltásáról?

Internetadó Magyarországon – index.hu

Valami nagyon unortodoxot dobott be a magyar köztudatba megint a kormány: az internetadót. Senki nem tudja pontosan hogyan fog kinézni és mennyibe kerül majd, még az internetszolgáltatók is értetlenül állnak a bejelentés hallatán, de arra kétségtelenül alkalmas, hogy a közép és fiatal nemzedéket érzelmileg maga ellen fordítsa a jelenlegi kormánytöbbség. Ám legyen az ő dolga. Ha neki így jó.

A volt szlovén kormányfő, Alenka Bratusek az energetikai biztosi poszt helyett valószínűleg semmit sem kap… A francia, a spanyol, a brit és a finn biztosjelölt sem győzte meg a szakbizottságokat.

Nem meggyőzőek az EU biztosjelöltek – origo.hu

Hogy hitelteleníts el egy közösséget? Mit tégy, hogy elidegenedjenek az érdeklődők? Nem kell semmi különleges. Utasítsd el azokat, akik odajöttek, mert dolgozni szeretnének. Hallgass olyan barátok tanácsaira, akik ellenségnek sem utolsók. Ne fogadd el azok közeledését, akik barátkozni szeretnének veled, osztják értékközösségedet. Próbálj mindenáron megfelelni az elvárásoknak.

 Az idősek helyzetéről szólva Orbán Viktor elmondta, az egyik legnagyobb veszélynek az idősek és a fiatalok szembefordítását tartja. A kormány célja egy olyan egészséges magyar társadalom – folytatta –, amelyben a generációk nem szemben állnak egymással, hanem sokkal inkább egymás vállán állnak, egy közösséget alkotnak. Idézte azt az alkotmányos passzust, amely szerint a nagykorú gyermekek kötelesek gondoskodni rászoruló szüleikről, majd hozzátette, hogy ez az "erkölcsi parancs" még nincs végigvezetve a magyar jogrendszerben, így erről szerinte érdemes lenne tárgyalni a jövőben.

Generációk egymásrautaltsága – hvg.hu

Kevés ember van, aki évtizedekkel előre gondolkozik, hogy mi is lesz vele majd, ha egyszer kilép a munka világából. De politikus se sok, aki hivatali idején túlra tekint, és valamifajta általa képviselt értékelvűség mentén egy döntést hosszútávra végig mer gondolni.

Az egyházak különleges jogosítványokkal bírnak a munkajog területén. Ezt egy 1985-ös alkotmánybírósági határozat teszi lehetővé, amely szerint a munkaviszonyokat önértelmezésüknek megfelelően szabályozhatják. Erre a jogalapra vezethető vissza, hogy bizonyos lojalitási kötelezettségei vannak a munkavállalóknak az egyházi előírásokkal kapcsolatosan. Például elveszíthetik munkájukat, ha kilépnek az egyházból. A katolikusoknál problematikus lehet a válás vagy újraházasodás is.

 Pert vesztett egy muzulmán nő a fejkendő perben - spiegel online.de

Régóta téma Európa különböző országaiban a vallási jelképek viseletének kérdése.

Amikor az utolsó gyerek elhagyja a szülői házat, az a társkapcsolat szempontjából nagyon világos életszakasz-váltópont. Azok tudnak továbbra is tartósan együtt lenni, akik visszatalálnak egymáshoz, hiszen ekkor megint előtérbe kerül az, hogy ők férj és feleség. Érdekes módon a kutatások azt bizonyítják, hogy ez a szakasz – hiába ötven-, hatvan- vagy hetvenévesen jutunk el oda – jellegzetességeit tekintve hasonlít a kezdeti kapcsolati szakaszhoz. Vagyis egymás fölfedezésének, az újbóli egymás mellett döntésnek és az egymásba szeretésnek az időszaka.

Pál Feri a jó kapcsolatokról – magyar kurir.hu

Erre a felületre (reposzt) ritkán, de annál karakteresebb véleménnyel belépő valaki mondta egyszer egy személyes beszélgetésben, hogy ennek a posztnak nem kellene másról szólnia csak az egyházról és az egyházban zajló folyamatokról. Azóta is foglalkoztat a gondolat különösen annak tükrében, ahogyan a különböző témájú írásokhoz formálódnak a vélemények, avagy nem. Kétségtelen, hogy a kérdésfelvetések és azoknak reflexiói vagy épp a reflexiók hiányai mintegy tükörképek mutatnak arról, ami minket izgat.

Az egyházi tisztújítás jogi és gyakorlati kérdéseiről szervez konferenciát és képzést a Zsinati Hivatal Jogi Osztálya. Elsősorban a választási bizottságok tagjait, a bírákat és a jogtanácsosokat várják szeptemberben Berekfürdőre.

Felkészülés a választásokra – reformatus.hu

Minden esemény annyira fontos, amennyit foglalkoznak vele az érintettek. És az a része fontos, amivel foglalkoznak az érintettek.

A legnagyobb csoport, a magyarok mintegy egyharmada, „igazhitű” vallási fanatikus, aki az orbáni „államegyház” feltétlen híve. Nekik tökéletesen elég, ha időközönként olyan szózatokat hallanak az „egyházfő(k)től”, amelyekben a magyar és a nemzet szavak gyakorisága ízlésüknek megfelel, továbbá melyek szerint harcolni kell a hazánkra törő gonosz idegenek ellen, meg hogy ezúttal nem hagyjuk magunkat, és több tiszteletet isten választott népének.

A magyar katyvasz – nol.hu

Többször elolvastam Kaltenbach Jenő egykori kisebbségi ombudsman írását. Először azt hittem, hogy valamifajta szociológiai interpretációját adja a magyar vallási helyzetnek, de az arányok sehogy sem akartak összeállni a KSH adataival, amelyeket a legutóbbi népszámlálás kérdőíveire adott válaszok mutatnak. Aztán leesett a tantusz, hogy itt a vallási fogalmak mögé egy politikai üzenetet rejtett el a szerző.

Mindenki káromkodik, a munkahelyen is. Ráadásul a ma a médiából is az látszik, hogy a munkahelyi káromkodás menő dolog – írja a Quartz. Elég csak belenézni Scorsese legújabb filmjébe, A Wall Street Farkasába: a karakterek 506-szor mondták, hogy fuck (basszameg), ami rekord a játékfilmek között. 

Rossz helyzetben a káromkodás alá áshatja a dolgozó tekintélyét, professzionalizmusát – derült ki a Career Builder kutatásából.

Beilleszkedés a munkahelyi környezetbe – index.hu

Ha megjelenik egy ilyen hír, hogy „mindenki káromkodik, a munkahelyen is”, nincs hírértéke. Mögé kell tenni egy bizonyítékot: jelen esetben a Wall Street Farkasa című film szóhasználatát. Csakhogy az nem a valós élet, hanem egy mímelt utánzat. Film, ahogy az már köztudomású. S még sorolni lehetne ugyanezen év produkcióiból néhány tucat filmet, ahol nem káromkodnak munkahelyen kívül, s még ott sem parttalanul.  Szóval ennyi is lehetne a történet. Egy bizonyíték nem bizonyíték.

Csakhogy az emberek tényleg káromkodnak: munkahelyen és azon kívül is.

A legmagasabb magyar állami kitüntetéssel, a Magyar Szent István Renddel tüntette ki Áder János  augusztus 20-án Kertész Imrét. A régóta súlyos beteg író személyesen vette át a kitüntetést a Sándor-palotában.  „Csak arra törekedtem, hogy megtaláljam a nyelvet a totalitarizmus leírására. (...) Soha nem akartam nagy író lenni, mindig csak azt akartam megérteni, miért ilyenek az emberek.” Kertész összes műve ezt a problémakört járja körül, mindegyikben egy kicsit más oldalról közelítve.

Elfogadta Kertész Imre a Szent István Rendet – konyves.blog.hu

Szent István napján sokan kertészkednek. És Szent István napján, no meg annak előtte is, sokan Kertészeznek. Az előbbiben nincs kivetnivaló, akinek nem ünnep, ne vegye magára. Ez utóbbiban sem lehetne, ha nem egy Nobel-díjas író, a jobboldali interpretációban sokszor leimrekertészezett, a balliberális hagyományban pedig a zsidó identitás egyik emblematikus alakjáról lenne szó. Merthogy Kertész Imre elment és hazajött, azt mondta, hogy nem lehet élni ebben az országban és mégis legnagyobb betegségében anyanyelvének helyét választotta, a diktatúráról való tapasztalatát nemcsak a jobboldali, hanem a baloldali totalitarizmusokra sem volt félénk kivetíteni.

A kutatás eredményei szerint a kiköltözők átlagéletkora 33 év, a válaszadók 72,2 százaléka 25 és 40 év közötti, és nagyjából ugyanannyi a nő, mint a férfi. A kiköltözők bő háromnegyede dolgozni ment, ebben a csoportban az emberek felének volt konkrét munkaajánlata, a többiek kint kerestek munkát. A válaszadók tizede a párját követve érkezett, tanulni 7,2, cél nélkül szerencsét próbálni 5,1 százalék érkezett. A legtöbben gazdasági helyzetük javításáért mentek ki, de a negyedik leggyakrabb válasz volt az, hogy a rossz magyar politikai helyzet elől költöztek el.

Itthon a válaszadók 70 százalékának volt munkája, 16 százalék diák volt, 14 százalék alkalmi munkákból élt vagy nem dolgozott. A kiköltözők 90 százalékának van kint állása, a többség nem a magyarországi munkáját folytatja.

Angliai magyarok – vs.hu

A szociológiai kutatások általában nemcsak állapotfelmérésre alkalmasak, hanem politikai üzenetek megfogalmazására is. Ez történik azokkal a felmérésekkel, amelyek időről-időre visszatérően a kivándorlással, a nyugati munkavállalással foglalkoznak. Hogy van politikai üzenetük is? Lehetséges, merthogy mindennek van. A mai migrációs mozgásoknak elsősorban nem politikai a hátterük – most és kizárólag a Kelet- európai népességről beszélek -, hanem gazdasági.

Félmillióval csökkenhet a következő másfél évtizedben Tokió lakossága, a japán főváros azonban így is a világ legnépesebb városa marad, idézte az ENSZ most kiadott elemzését a Világazdaság.

A városodás folyamatait vizsgáló dokumentum szerint Tokióban 2030-ban is több mint 37 millióan élnek majd, ezzel megelőzik Delhit. Ma a föld lakosságának 54 százaléka él városokban, arányuk 2050-re eléri az összlakosság kétharmadát, a városlakók létszáma 2,5 milliárddal bővülhet. A legnagyobb városi koncentráció Indiában, Kínában és Nigériában várható.

Eltünt telepűlések - index.hu

Fél évszázad múlva eltűnnek a világ falvai. Legalábbis a jelenlegi „tudós” prognózisok szerint. Mindenki városlakó lesz. Megszűnik az önellátás bármilyen formája. Megszűnnek évezredes közösségek. A falu, mint kisközösség, átlátható szervező erő nem létezik. Kihalnak a helyi gyümölcsösök, a kiskertek, legfeljebb marad valami még a város peremén

A Heol nemrég beszámolt egy medvéről, de még nem tudják, ugyanarról a medvéről van-e szó. A Facebookjukon azt írták: „Öten is állítják, hogy felismerték az állatot és feltehetően a környéken van az erdőben. A megfelelő hatóságokat értesítettük, de mindenkit kérünk, hogy legyen óvatos, lehetőleg ne közelítse meg ezt a területet.” Az egyik kommentelő/szemtanú azt írta: „Tényleg legyen mindenki óvatos, mert a két szememmel láttam, és nem kis állat!”

Medvét láttak Magyarországon – valasz.hu

Egy éve írtam a medvéről, hogy az nem játék, legalábbis így tartják a Székelyföldön. Elmondják sokszor nagyhangon az anekdotát, de kevesen vannak, akik szembe kerültek volna Európa legnagyobb ragadozójával. Merthogy a medve – így szól a hivatalos fáma -, egy békés nagyvad. Mondják ezt azok, akik aligha találkoztak szemtől szembe a vadon nőtt állattal. Tényleg békés, aránylag. Csakhogy mint minden vadnak, vannak kockázati tényezői. Az állat, a vad nemcsak attól vad, hogy a természetben éli életét, önfenntartói ösztönei révén emberi segítség nélkül képes fenntartani magát, hanem attól vad a vad, hogy kiszámíthatatlan.

A szakralitás keresése, mint menekülés a cselekvés elől? Ez olyan, mint amikor egy szerzetesre azt mondják, nem csinál semmit egész nap, csak ül és imádkozik. Nem mintha egy kontemplatív rendbe tartozó szerzetessel akarnám összehasonlítani magam, de annyi hasonlóság azért mégis van, hogy mindketten azt gondoljuk, ami fontos az életünkben, az belül van, nem kívül. A cselekvés, mint olyan elég tágasan értelmezhető fogalom. Cselekvés egy tányér bácskai rizses húst adni egy hajléktalannak vacsorára, még ha nem én főztem, akkor is. És cselekvés „működtetni” valahogy egy családot. Ebben az országban ez már szinte hőstett számba megy.

Önámító társadalom – vs.hu

Két mondat ütött szíven egy kortárs költővel készült hosszabb beszélgetésből, hogy a szakralitás keresése menekülés-e a cselekvés elől, illetve, hogy a normális cselekvés, mármint, hogy valaki tisztességesen működtet egy családot, már nem is olyan egyértelmű a társadalom többsége számára.

Igazságtalannak tartom, hogy a civil szervezetek más elbírálás alá esnek, mint például az egyházak. Tehát a kivételezést nem tartom helyesnek, de azt sem, hogy az egyházak az államtól átvállalt feladataikban alul legyenek támogatva. Fontos megjegyeznem: az egyházaknak nem kellene beférkőzniük olyan ügyekbe, amelyekben az állam volna hivatott általános és alapvető szolgáltatást biztosítani a sokszínű társadalom számára. Ilyen a közoktatás, az egészségügy, a szociális ellátás. Mi nem is ezt tesszük: kizárólag a mélyszegénységben élőknek mozgósítjuk nemcsak az államtól kapott pénzeket vagy az egyház saját bevételeit, hanem kapcsolataink révén a külföldi támogatók adományait is. Úgy vélem, ebben nyugodtan szerepet vállalhatna bármelyik egyház.

Igazság és szegénység – nepszava.com

Nem ismerem személyesen Iványi Gábort. Hallani mégis sokat hallottam róla. Nem akkor, amikor megindította mélyszegény misszióit – sajnálom, hogy máig nem ismerem mélyrehatóan ezirányú karitatív tevékenységét -, hanem akkor hallottam róla és egyre gyakrabban, amikor a magyar politikai küzdelmek frontvonalába került a magyar liberális párt képviselőjeként. Ezt a pártot a magyar választók a politikai temetőbe küldték. Azok, akik részesei voltak ennek a formációnak, maguk is osztoztak ennek sorsában.

„Miért olyan jók a katolikusok a fociban? Ezt a kérdést természetesen egy angol újságíró, bizonyos Nicholas Farrell tette fel, aki azon kesergett, hogy noha az angolok találták fel a futballt, a katolikusok jobbak benne. Eddig 19 futball-világbajnokságot rendeztek, de mindössze 8 ország osztozik a világbajnoki címeken. Az élen Brazília áll, az idei házigazda, akik 5 alkalommal nyertek,  a második hely Olaszországé 4 végső győzelemmel. Argentína és Uruguay kétszer-kétszer állhattak a dobogó legfelső fokára, míg Franciaország és Spanyolország egy-egy alkalommal. Nem tudom, a kedves olvasónak feltűnt-e, hogy ezek mind katolikus országok, Nicholas Farrellnek ugyanis feltűnt. Németország ugyan háromszor nyert vb-t, de mivel lakosságának csak 1/3-a katolikus, ezért Farrell szerint besorolhatatlan, így az egyetlen egyértelműen nem katolikus ország, amely valaha világbajnokságot nyert: Anglia (ők is csak egyszer, 1966-ban). Vajon miért van ez? – teszi fel a kérdést Farrell, és mindjárt meg is felel rá: azért, mert a katolikusok jobban szeretnek focizni, mint dolgozni.

Kinek szurkol a Jóisten? – /kepmas/mandiner.hu

Kinek szurkol a Jóisten? Humoros a felvetés, már ha arra gondolunk, hogy ő a jóságos michelangelós őszszakállú arc (Michelangelo festménye a sixtusi kápolna mennyezetén!), aki esténként kikönyököl a mennyország ablakába, hogy a sárgolyó ez évi legfontosabbnak tűnő eseményét, a futball világbajnokságot nézze.

A mi református egyházunknak szükségét kell éreznie, hogy éppen ma és mostani körülmények között, egy új évezred küszöbén tegyen bizonyságot a székelyföldi és az erdélyi nagy nyilvánosság előtt győzedelmes hitéről. Hogy láthatóvá váljanak Istennek nagyságos dolgai rajtunk, Istenünknek engedelmes szolgáin.

Egy találkozó üzenete - reformatus.hu

Nemsokára találkozni fognak újra a reformátusok. Ebben az évben ünnepségsorozat vonult végig a Kárpát-medencei magyar reformátusságon Felvidéktől az anyaországon át Erdélyig. Három országban jómagam is részt vettem ilyen közösségi alkalmon, mindegyik másként volt felemelő.

A különböző identitástípusok és olvasói szokások egybevetése pedig azt jelzi, hogy a cselekvően vállalt, feladatorientált identitású kategóriába tartozók az átlagosnál több és értékesebb irodalmat olvasnak. A szerző, néhány korábbi kutatási jelentésben vizsgált jelenségre – nemzeti önkép, vallásosság – is utalva megállapítja: "A Kárpát-medence Magyarországon kívül élő magyarsága tehát olvasáskultúrájának tradicionális vonásaival identitásának megőrzését szolgálja; és az identitástudatnak markánsabb jellege pedig egyúttal tradicionális, értéktelítettebb olvasási szokásait konzerválja." … Esetleges prekoncepcióit nem kívánja bizonyítani, nem merül el (alá) a táblázatokban közölt adatok sokaságának min-den lehetséges összehasonlítási lehetőségében, elemzéseiben teret enged az olvasói véleményformálásnak. Ezért is érdemes e táblázatokon felkínált tényeken eltűnődni. (Pl. arról, hogy a legnépszerűbb legutóbbi olvasmányok között – kivéve a Vajdaságot – mindenütt elsőként szerepel a Biblia, ám az a legemlékezetesebb hét olvasmány között – igaz Erdélyről nincs adat – csak Kárpátalján szerepel, ott is az 5. helyen.)

Gereben Ferenc az olvasási kultúráról – oszk.hu

Nem árulok zsákba macskát, a fenti idézetet ürügyként választottam, hiszen a könyv, amelynek recenziójából való a fenti részlet, 2005-ben jelent meg és a Kárpát-medencei magyarság olvasáskultúrája és identitástudata közti kapcsolatot vizsgálja.

Tölgyessynek a baloldalon nem bocsátják meg, hogy 1998-tól 2006-ig fideszes képviselő volt, hiába írta eközben a legkeményebb elemzéseket a Fidesz és személy szerint Orbán Viktor politikájáról. Az előző országgyűlési választás után előadóként hívták meg a Szabad Európa Társaság összejövetelére (2010. június 8.), de amikor olyanokat mondott, hogy Orbán Viktor érzékenyen viszonyul választói akaratához, többször felszólították, hogy fejezze már be a beszédét. Ezt a gondolatot, hogy hiába ostorozza a Fideszt, csak közéjük tartozik, elsőként Tölgyessy nagy publicisztikai ellenfele, Eörsi István fogalmazta meg Tölgyessy él című cikkében: „[H]elyenként megsemmisítő bírálata ellenére orrát befogva minduntalan lehajol, hogy elhelyezze csodálatának koszorúit a miniszterelnök immár némelyest csatakos szobrának talapzatára. Mindenesetre most már nem teljesítményét dicséri (erről nem kevésbé lesújtó a véleménye, mint nekem), hanem képességeit: gyorsaságát, elszántságát, taktikai érzékét, karizmatikus hatását” (Magyar Narancs, 1999. január 21.)

A politikai hagyomány - es.hu

Érdekes olykor fellapozni a valaha véleményformáló orgánumot, az ÉS-t, amelyikre még - mint délolasz kisvárosok balkonjai közé kifeszített kötelekre - olykor irodalmat is aggatnak, többnyire közéleti publicisztikát, s amelyik az élet sajátos szeletét hivatott képviselni: a tudatát kevésbé, politikai erőterét annál inkább vesztett liberális értelmiség világlátását.

„Sorsszerűnek látszik, hogy amíg a háború első lövése azt az embert ölte meg, aki soha sem képviselte a magyarok érdekeit, addig az utolsó azzal az emberrel végzett, akinek egész élete a magyarok érdekeinek védelméről szólt” – hangsúlyozta. A miniszterelnök kitért arra, hogy a református Tisza Istvánt éppen a reformáció emléknapján, 1918. október 31-én gyilkolták meg.

Szobrot állítottak Tisza Istvánnak - mti/mandiner

Ha lassan is, de helyükre kerülnek dolgok. Baloldali eszmevilághoz kötődő politikusok után a jobboldalhoz köthetőek is kapnak immár nyilvánosan szobrot köztereken, nyilvános helyeken. Mint minden ebben az országban, egy szoborállítás is átpolitizált.

Az alapprobléma, hogy egy-egy templomról rengeteg érdekes információt lehet megtudni, egy-egy templom kimagasló művészettörténeti értékekkel rendelkezik, a település múltjának legősibb eleme (rendkívül autentikusan a helytörténetiség szempontjából). A templomokból azonban hiányoznak azok a csatornák, amelyek az információkat közvetíthetik. Ennek az az oka, hogy a templomok elsődlegesen a hitélet gyakorlásának helyszínei.

Látogatóbarát templomok – temple-tour.eu

Sok kincse van az egyháznak. Ezek többnyire épületei, öröksége, helytörténeti ritkaságok. Ha mégis azonosítási pontokat keres valaki, akkor a legkevésbé jelentik számára ezek a kötődéseket. A valamikori történelmi tudat leáldozóban van. Ennek lassú elvesztésével számot kellene vetni, különben múzeumok versenytársaivá szegődhetnek templomaink, netán valamivel rosszabb kivitelben.